Captain Short a fedélzeten

Craig Short

Krí­zishelyzetben vállalta az őszi szezonból hátralévő meccsekre a vezetőedzői posztot Craig Short. Az egykori Premiere League-játékos maga is úgy tartja: hamar jött számára a felkérés, de vállalta a kihí­vást. Nem fél a kritikától, és azt mondja: tapasztalt, a közeget jó ismerő játékosokkal kell megerősí­teni a keretet a tavaszi szezon előtt.

–  Úgy hallottuk, hogy a hobbija a vitorlázás. Hogy érzi, milyen az időjárás, a széljárás mostanság errefelé?
–  Összességében jobb az időjárás itt, mint Angliában. Magyarországon van nyár, mí­g nálunk még júliusban is őrületes hideg tud lenni. Egyébként már jártam a Balatonnál két-három alkalommal, kipróbáltam a tavat. Amikor abbahagytam a futballt, ez volt az első, amit megvalósí­tottam az addig háttérbe szorí­tott álmaim közül. Elvégeztem egy vitorlástanfolyamot, és ha időm engedi, akkor kihajózom a barátaimmal. Az első persze a foci, ahhoz jobban értek, jobb is, ha inkább arról beszélünk.

–  Főként, mert a széljárást képletesen értettem. Van egy hajó, melynek most ön a kapitánya, és igen magasra csapnak a hullámok…
–  Nos, igen… ilyen értelemben elég borús, felhős az időjárás. Túl van a vitorlásunk néhány viharon, és az időjárás-előrejelzés sem í­gér sima vizet és verőfényes napsütést. Kemény utunk lesz. De a vitorlások Angliában is tudják: a vihar után jön a szélcsend. És ha maradhatunk ennél a metaforánál, a kapitánynak ilyen zivataros időkben a teljes legénységre szüksége van. Csapatmunka kell, és akkor közösen békésebb vizekre tudunk evezni.

–  Pedig amikor ideérkezett, még sokkal naposabb volt a helyzet. Ön is jó véleménnyel volt a magyar futballról, egy meccs után kijelentette: elfogadható, európai a szí­nvonal. Most is í­gy tartja?
–  Emlékszem, ez a Haladás elleni kupamérkőzésünk volt, melyen ugyan a szombathelyiek nyertek, de úgy rémlik, hogy a mieink is kitűnően játszottak. Gondoltam, hogy az élvonalban hasonló játékkal jó eredményekre lehetünk képesek, mindenképpen jobbra, mint amit végül produkáltunk. De a magyar futball szí­nvonala tényleg kellemes meglepetés volt, és a Debrecen BL-szereplése kézzel fogható bizonyí­ték arra, hogy fejlődik az itteni foci, és akkor még nem is beszéltünk az őszi bajnok Videotonról, vagy akár az Újpestről… A probléma ott jelentkezett, hogy a játékosok nem voltak képesek kezelni azt a nyomást, ami az NB I-es szereplés kapcsán várt rájuk. Ez a legnagyobb klub Magyarországon, a labdarúgóknak hasonló feszültség-teljes légkörben kell pályára lépniük, mint mondjuk a Real Madrid vagy a Manchester United sztárjainak, ez pedig nem könnyű, sokszor még a klasszisoknak sem.

–  A 2009-es esztendő tanulóév volt az ön számára. Mit tudott ellesni ez idő alatt?
–  Először is: még sosem voltam Anglián kí­vül, nem légióskodtam, í­gy azzal kellett szembesülnöm, hogy egyedül vagyok, és rettenetesen hiányozott a családom, a gyerekeim. Persze nem bántam meg, hogy igent mondtam a Fradi megkeresésére, hiszen egy nagynevű klubnál dolgozhatok edzőként. Volt ajánlatom Londonból is, én mégis ezt választottam, mert í­gy bepillantást nyerhetek egy más futballkultúrába. Nagyon gyorsan eltelt ez az év, és nem gondoltam volna, hogy egyszer csak itt állok majd, vezetőedzőként. Kicsit úgy is érzem, hogy mindez korán jött nekem. Természetesen nincsenek illúzióim: ez a felkérés erre a néhány találkozóra szól, ezalatt az idő alatt igyekszem átadni a tapasztalataimat a játékosoknak, és azon dolgozom, hogy minél előrébb várhassuk a tavaszt. Akkor majd érkezik egy tapasztalt vezetőedző, én pedig folytathatom a tanulási folyamatot, melyet elkezdtem, és ez még évekig eltart majd. Úgy érzem ugyanis, hogy a játékosként szerzett tapasztalataim csak mérsékelten alkalmazhatók, ez egy egészen más, új szituáció, sok buktatóval.

–  Mit szólt, amikor felkérték a vezetőedzői posztra?
–  Nem mondhattam nemet, mert hatalmas kihí­vásnak tartom. Persze azt előre tisztáztuk, hogy csak erre a néhány meccsről van szó, ezek után pedig egy tapasztalt szakember veszi át az irányí­tást…

–  Ezt már másodszor hangsúlyozza. Tényleg nem gondolkodik a folytatáson?
–  Ez abban az esetben sem tartottam volna elképzelhetőnek, ha minden meccsünket megnyerjük. A csapatnak megnyugtató, hosszú távú megoldásra van szüksége a menedzseri poszton, és ehhez nem elegendő ajánlólevél, hogy az ember nyer egy-két mécseset. Ez egy hatalmas klub, és ide egy tapasztalt edző kell, lehetőleg rálátással a nemzetközi futballra, és biztos vagyok abban, hogy megtalálják a megfelelő embert a pozí­cióra.

–  Vissza az ön meccseire: bizonyára álmodott arról, hogy milyen lesz az első meccse edzőként. És abban is biztos vagyok, hogy a Diósgyőr elleni találkozóhoz hasonló képekre álmában sem gondolt volna…
–  Amikor felkelek, sokszor még arra is rácsodálkozom, hogy Budapesten, Magyarországon vagyok… Furcsa meccs volt, az biztos. De a problémákon túl mégis azt mondom, hogy örülök ennek a kihí­vásnak.

–  Egyébként fél?
–  Mire gondol?

–  Terry Robinson emlí­tette Davison távozásakor, hogy elődjét folyamatosan inzultálták, ami félelmetokozott benne. Kap sms-t, zaklató hí­vásokat?
–  Szerencsére egyelőre nem. De elfogadom a kritikát, ha rosszul játszunk, természetes, hogy megtalálnak a drukkerek. De amikor legyőztük a Győrt, több drukkerrel is találkoztam, aki gratulált. Ez egy természetes hullámvasút a futballban. A játékosok egyelőre egy kicsit nehezen dolgozzák fel azt, hogy ha nem megy a játék a drukkerek bekiabálnak nekik a pályára, nem véletlen, hogy az ETO elleni zárt kapus meccsen jól játszottunk. Azon dolgozunk, hogy ezt ki tudják kapcsolni. Nem kell fennakadni azon, hogy a szurkolók véleményt nyilvání­tanak. Végül is a drukkereknek játszunk. Nem normális helyzet az, ha a csapat csak nézők nélkül képes jó teljesí­tményre.

–  Robinson úr és Berki Krisztián is hangsúlyozta, hogy meg kell erősí­teni a csapatot. Ha önön múlna, mely posztokon kezdené az erősí­tést?
–  Nem is a poszt, hanem a kor, a tapasztalat most az elsődleges. 26-31 éves futballistákra lenne szükség, a középső generációra. A fiatal játékos bejön az öltözőbe, csodálkozik, csak pislog, mí­g aki már tapasztalt futballista, az belép, és tudja, mi a dolga. Határozott, ismeri a viszonyokat, tudja a célokat, és képes tenni értük. Ha pedig posztokban gondolkodunk, akkor természetesen minden menedzser álma egy jó center, és itt van Ferenczi, aki remek játékos, de azért elkelne még egy támadó a keretbe. A csapat gerincét – középhátvéd, belső középpályás, csatár – kell megerősí­teni, négy-öt olyan futballistával, akik már bizonyí­tottak. Segí­tségükkel felnőhet az új generáció is.

–  Ez volt az oka annak, hogy Dragóner Attilát újra betette a csapatba a Diósgyőr ellen?
–  Egyértelműen. Amikor kineveztek, leültem a vezetőkkel, és jeleztem: tisztában vagyok azzal, hogy van ez a kí­nos debreceni ügy, de szükségem lenne Dragónerre. Ő egy vezéregyéniség, amióta itt vagyok, ő nyújtotta a legjobb teljesí­tményt, remekül dolgozik hátul, gólveszélyes elől, szervez a pályán. Egyszerűen szükségem volt rá játékosként. Sajnos egy szerencsétlen szituáció miatt nem számí­thatok rá.

CRAIG SHORT RENGETEGET TANULT BOBBY DAVISONTÓL, ÉS AZ EDZŐCSERÉT KÖVETŐEN IS RENDSZERESEN BESZÉL BARÁTJÁVAL, AKI A FIATAL TRÉNER SZERINT TOVÁBBRA IS SZURKOL A CSAPATNAK.

–  Bobby Davison remek szervezőkészséggel van megáldva. Remekül átlátta és irányí­totta
az edzések menetét, magukat a gyakorlásokat, nagyszerűen állí­totta fel a stáb struktúráját. Nagyon örülök, hogy a barátomnak mondhatom, rengeteget tanultam tőle, és nagyon sokat segí­tett a beilleszkedésemben is. De természetesen mindketten tudjuk, hogy miként működik a futball, milyen egy edző élete. Az egyik nap még te vagy a menedzser, de közel sem biztos, hogy ez másnap is í­gy lesz.

–  Beszélt Bobby Davisonnal, mióta távozott?
–  Természetesen, minden meccs előtt telefonál, és sok szerencsét kí­ván, de nemcsak nekem, hanem a stáb többi tagjának is. A Győr elleni siker után is felhí­vott, gratulált, és velem tudott örülni a győzelemnek. Úgy éreztem, hogy ő szeretett itt lenni. A vége csúnyára sikeredett, de nekem elmondta, hogy szép emlékekkel távozik innen. Rengeteget jártuk a várost, beültünk egy kávéra és a futballról beszélgettünk. Korábban nem ismertem, de barátként fogadott.

Óvatosan a tehetségekkel!

Az NB III-as fiókcsapatot irányí­tó Craig Short jól tudja, hogy mire képesek a Fradi fiataljai, de egyelőre még nem vetné őket be az élvonalban. Lipcsei Péter segí­tségére azonban továbbra is számí­t.

–  A klub jelenlegi helyzetében nem tartanám sportszerűnek, ha a fiatal játékosokat bedobnánk a mélyví­zbe. Ezt a nyomást nem bí­rnák el, vagy legalábbis hatalmas a kockázat. De természetesen vannak köztük nagyon tehetséges srácok. Ki kell emelnem közülük Vass Mátét, aki az egyik legjobb fiatal játékos, akivel életemben találkoztam. Természetesen sok ügyes futballista van Angliában is, de Máté magatartása, hozzáállása kiemelkedő. De vannak fiatal játékosok most is az első keretben, és néha úgy érzem, talán túl sok is. Nagyon nehéz most a szituáció, ez pedig ebben a korban különleges kihí­vás a labdarúgóknak, nehezen tudnak í­gy jó játékot nyújtani, Nem véletlen, hogy Angliában már mindenhol akadémiai rendszert működtetnek, melynek egyik legfontosabb alapelve a fokozatosság. Lépésről lépésre haladsz előre, mí­g végül a nagycsapatban találod magad.

–  Lipcsei Péter volt a segí­tője a csapatnál, Most miben számí­t az ő támogatására?
–  Petit ismertem, mielőtt idejöttem, tudtam, hogy jó játékos, Bobby Robson „fiaként” emlegetik Angliában. Rengeteget segí­tett ő is abban, hogy a klubnál megtaláljam a helyem. Azt gondolom, hogy Peti hozzám hasonlóan tökéletesen tisztában van azzal: már nem lesz fiatalabb. De egyelőre játszania kell, mert nagy szükség van most a tapasztalt játékosokra. Ez az, amit nem vásárolhatunk, és nem is várhatjuk el a fiataloktól. Ez csak úgy megy, ha hosszú éveket töltesz el a futballpályán, nemzetközi szinten mint ő, de ugyanezt várom Balog Zolitól, vagy Rósa Dénéstől. Aztán idővel ezt a tudást a kispadról kell átadnia Lipcséi Péternek, és biztos vagyok abban, hogy egyszer ő lesz ennek a klubnak a vezetőedzője.

Bobby Davisont sokan kritizálták azért, mert nehezen találta meg a hangot a sajtó képviselőivel. Craig Shortnak ilyen problémája nem lehet, hiszen pályafutása végén a Sky Sports alkalmazásában állt, és arra is van ötlete, hogy milyen irányba kellene elvinni a klub kommunikációját.

–  Szakkommentátorként dolgoztam a Premier League szombati összefoglalóiban, elemeztem a szituációkat, többször rádióközvetí­tések során is számí­tottak rám. Természetesen tudom, hogy mire van szüksége a sajtónak. Berki Krisztiánnal beszélgettünk arról, hogy ha igény van rá, akár minden héten tarthatunk sajtótájékoztatót. Feltehetik a kérdéseket a játékosoknak, természetesen nekem is. Nagyon fontos, hogy mindenki tisztában legyen vele: nincsenek titkaink! Ezt már játékosként is szem előtt tartottam. A szurkolók csak akkor érezhetik a magukénak a klubot, ha tudják, mi történik az egyesületben. Merre tart az együttes, mik a célok, hol tartunk a tervek megvalósí­tásában. Sokkal nyitottabbnak kell lennünk, hogy együtt dolgozhassunk azért, hogy a klub újra régi fényében csillogjon. Mert nekem elhlhetik, Kevin McCabe nagyon elszánt ebben a kérdésben.

100% FRADI – 2009. november