dr. Kalocsay Géza
A szélsőtársaihoz képest magas, erőteljes játékos szélvészgyors, lendületes labdarúgó volt. Különösen villámgyors rajtjaival tűnt ki. A labdát jól kezelte, pontosan adott be. Kapura is határozottan tört és erőteljesen lőtt. A Kárpátaljáról származó csatár 1934-ben az ezüstérmet szerzett csehszlovák válogatott világbajnoki keretének volt tagja. Egy évvel később a prágai Sparta csapatában lépett pályára a Közép-európai Kupa döntőjében az Üllői úton.
A labdarúgás mellett a tanulást is fontosnak tartotta. Miközben csehszlovák bajnok és Közép-európai Kupa győztes lett, a helyi jogi egyetemen tanult és doktorált.
Franciaországi kitérő után igazolt Kispestre 1939-ben, ahonnan magyar válogatott is lett. Egy év múlva került a Ferencvároshoz, ahol mindössze egyetlen szezont töltött el (ekkor az Üllői úton három „Dr.” labdarúgó is játszott – Sárosi, Kalocsay, Szoyka). A zöld-fehérek bajnokcsapatában 17 mérkőzésen szerepelt és 9 gólt szerzett. 1940 novemberében lőtte egyetlen dupláját volt csapata ellen. Ebben a szezonban kétszer is öt gólt rúgott a Fradi az Újpestnek, Kalocsay mindkét mérkőzésen kapuba talált. Aztán az idény végén Újpestre igazolt … Később itt fejezte be játékos-pályafutását.
*
„Mert ő még olyan magyar edző volt, akinek volt civil műveltsége is, aki valóban az értelmiséghez tartozott, s aki jó pár nyelvet beszélt magas szinten.”
Edzői ténykedése alatt sem szűnt meg a vándorló kedve. Külföldön a belga Standard Liege csapatával bajnokságot, a jugoszláv Partizan Beograddal kupát, a lengyel Górnik Zabrzéval bajnokságot és kupát is tudott nyerni. Idehaza -többek közt- az MTK, Újpest, Pécs illetve Videoton edzője is volt. A lila-fehérekkel az elődöntőig menetelt Kupagyőztesek Európa Kupájának 1961/62-es kiírásában.
1970-ben a Ferencváros vezetőedzője is volt, dr. Lakat Károlyt váltotta a kispadon. A félidényes bajnokságban az Ú. Dózsával szemben maradt alul a bajnoki döntők során Novákék. ’70 őszén két győzelem és három vereség után felállt a kispadról dr. Kalocsay Géza.
1999-ben, 85 éves korában kezdőrúgást végzett az egyik mérkőzés előtt az Üllői úton. 2008. szeptember 26.-án, 95 évesen hunyt el.
(Antal Zoltán, Hoffer József, Szőllősi György és Nagy Béla írásainak felhasználásával)
nem felvidéki,hanem kárpátaljai származású!!! Beregszászon született…
Igazad van! Ettől függetlenül MINDEN magyar büszke lehet rá, akárhol is született … De, nekünk, Fradistáknak több száz ilyen ikonunk van!
Ma lenne 100 éves, Isten nyugosztalja. Állítólag Lengyelországban nagy mágusnak tartották, sokak szerint nagy része volt a lengyel futball felemelkedésében. Alig 1 évet játszott nálunk, alig 1 évet edzősködött, mégis mindenki Fradistának könyvelte el. YSE, ’70-ben talán túl nagy volt a különbség a „nagy öregek” (a Császár, Novák, Rákosi, Juhász) és az „ifjú titánok” (Vépi, Megyesi, Füsi, Mucha, Bartosik stb.) között?
Ahogy 1970-ben inkább csak éreztem, most már azonban meggyőződésem: bukásának oka az volt nálunk, hogy nem találta meg a hangot sem a csapattal, sem a szurkolókkal. Pedig tudása alapján nagyot alkothatott volna.
13 évvel később azt is lehet mondani, hogy „megette csapat”…
Avagy „klasszikus idézetként”: megette az öltöző…