Egy focitörténész fejfájásai IV.,
avagy kik, hányszor és hányat?
Öt évvel ezelőtt hagytam abba a sorozatot, aztán sok minden jött közbe – többek között egy ideig törzsvendég voltam a Kékgolyó utcában – de csak elérkeztem addig, hogy folytatni tudom.
Az előző részekben – kellő fejfájások kíséretben – eldöntöttük (???), hogy melyik mérkőzéseket vesszük figyelembe. Remélve, hogy teljes a sorozat. Amit valóban csak remélni lehet, mert még napjainkban is kerülnek elő új mérkőzések adatai (természetesen kisebb jelentőségű hazai díj- vagy nemzetközi barátságos mérkőzésekről).
És most jön a „fejfájások fejfájása”, az alcímben feltett kérdésekre a válasz. Azazhogy kik játszottak és kik lőtték a gólokat. És ennek a kibogarászása nem is olyan könnyű mindig.
Elvileg a mérkőzésről tudósítanak, amelyben legalább is ezeket az adatokat közlik. De ez minden esetben nem igaz. A legkönnyebben természetesen a bajnoki és MK mérkőzések adatait lehet összeszedni. Főleg mostanában, amikor az MLSZ adatbankjában a neten mindenki megnézheti. De csak az utolsó tíz év van benne.
Mostanában egy ilyen adatbanki bejegyzés minden szükséges adatot tartalmaz, amire az ember kíváncsi. De korántsem volt így régebben. És ha egy adatbank minél régebbre igyekszik visszanyúlni, érthetően annál hiányosabb.
Nagy Béla szóban és írásban többször is kesergett azon, hogy a korabeli meccskönyvek nincsenek meg (elvesztek, megsemmisültek, stb.). Nekem valamikor a hetvenes évek végén mutatott egyet az I. Világháború előtti időkből, mely valahonnan előkerült. Nem tartalmazott mást, mint a mérkőzés helyét, időpontját, a játékvezető és a résztvevő játékosok nevét, valamint az esetleges kiállítást. A góllövőket lényegtelennek tekintették, a „gólkirály” fogalmát ellentétesnek érezték a futball csapatjáték lényegével. Nemegyszer a korai tudósítások meg sem említik a góllövők nevét. Aztán az 1910-es évektől lassan változni kezdett a helyzet, de a góllövőket hivatalosan csak azután kellett számon tartani, amikor megjelentek a különböző „nemesfém-cipők”, és meglehetősen gyanús lett nem kevés eset. Tehát »hivatalos« góllövőt az 1980-as évek előtt nem lehet találni.
*
Ide tartozik az is, hogy a régebbi időkben sokkal kevesebb játékos jutott szóhoz. Nem csak azért, mert általában kevesebb mérkőzést játszottak, hanem mert sokáig nem volt csere. A Fradi történetének első cseréje 1921. október 2-án történt, amikoris Matkovich váltotta Hégert egy nemzetközi barátságos meccsen. Az első kapuscserék 1926 tavaszán történtek, ám ezek még vegyes csapatok mérkőzésein. A legelső „Fradi-Fradi” kapuscsere csak egy évvel később következett be, amikoris egy Pünkösdi Torna meccsen Amsel váltotta Hubert. Ám a csere lehetősége bajnoki, országos kupa, majd nemzetközi kupameccsre nem vonatkozott.
1950-ben a magyar sportvezetés engedélyezte saját hatáskörében a cserét bajnoki és kupameccsekre is, ám 1955-ben kénytelenek voltak ezt visszavonni a FIFA nyomására. Ebben az időben az első cserénk 1950. augusztus 27-én a Győr elleni meccsen Csoknyai volt Szabó I Ferenc helyett, és ugyanazon a meccsen Pamukit Csikós Gyula váltotta a kapuban. Az utolsó pedig 1954. december 29-én, amikor is a Sztálinváros ellen Ombódi helyett Láng Károly jött be.
1964-től, amikor az MLSZ a Magyar Népköztársasági Kupa korai fordulóira ismét engedélyezte a cserét, július 22-én a Tisza Cipő elleni MNK meccsen Rátkai László helyett Fenyvesi II jött be. Aztán végre a FIFA is lépett, és 1967 őszétől legálissá tette minden típusú mérkőzésre. Eleinte mindössze két cserejátékos ülhetett a kispadon, aztán fokozatosan enyhült a helyzet. Nálunk ez 1968. január elsejétől lépett életbe. Az első bajnoki cserénk Branikovits volt, aki Horváth László helyett jött be március 3-án az SBTC elleni meccsen. (Szőke ment vissza a védelembe.) Az első nemzetközi kupacserénk ugyanazon év május 22-én a Bologna elleni meccsen történt, Karába jött be Juhász István helyett. Azóta ugye már „teljes sorcseréket” is láttunk nemzetközi barátságos (ahogy ma hívják: felkészülési) meccseken. Nálunk először ilyen (11 játékos cseréje) 1986. április 23-án, a VSS Kosice elleni meccsen történt.
*
De nézzük az összeállítások részletességét és pontosságát. A józan ész szerint az internetes tájékoztatás óta minden rendben kéne, hogy legyen. Hiszen még esetenként az ellenfél honlapját is meg lehet nézni. De ugyebár…
2010 majd 2011 július-szeptember hónapjaiban valóban fejfájást kaptunk (főleg szegény Karcsi) amíg kibogoztuk több nemzetközi barátságos mérkőzés összeállítását. Volt, hogy három variációt is találtunk. Nagy nehezen sikerült végülis a jót megállapítani. És bár nem az első csapatról van szó, de… Tavaly augusztusban az U21 három nemzetközi mérkőzést játszott Ausztriában. Ebből mindmáig csak egynek az eredményét ismerjük, (nem beszélve a többi adatról) pedig még az osztrák honlapokon is próbáltunk tájékozódni. A 2015 februárjában Törökországban lejátszott két győztes mérkőzésnek legalább az eredményét tudjuk.
Node menjünk vissza korábbi időkre, amikor még csak az írott sajtó volt. Az egykori sportlapok időnként nagyon furcsán bántak a labdarúgó mérkőzésekkel. Az 1909-es kolozsvári torna adatait úgy sikerült pontosítanom, hogy megnéztem a helyi lapokat. Ez néhány más vidéki meccsre is igaz.
Még furcsább volt a helyzet 1916 tavaszán. Ebben az idényben a klubok közti háborúskodás miatt alig játszottak hivatalos mérkőzést. A Fradi mindössze hetet. A Sporthírlap nagyon érdekesen bánt a mérkőzésekkel. A Fradi valamennyi mérkőzéséről viszonylag részletes tudósítást közölt, beleértve a barátságos mérkőzéseket is – kivéve a Húsvéti Vaslabdáért a Törekvés ellen játszott, és 0:1-re elvesztett mérkőzést. Csak az eredményt hozta…
Mit lehet ilyenkor tenni? 1979/80-ban a Vadászat Magyarországon című gyűjteményes kötet polgári kori részén dolgoztam, és tapasztalatból tudtam, hogy a napi sajtó akkoriban már viszonylag részletesen foglalkozott a focival. Azt csináltam tehát, hogy kikértem a komolyabb napilapok arra az időszakra vonatkozó tekercseit, és végigbogarásztam azokat. Ma már csak a Pesti Hírlapra, a Pesti Naplóra és Az Estre emlékszem közülük. Tervem bevált, és mivel »csak egy meccset játszottak, de annyi meccsemlék van, ahányan látták« öt vagy hat újságból sikerült összeszednem a tizenegy nevet. Így csak sikerült összeraknom az összeállítást. Azóta 1924-ből előkerült két Húsvéti Torna mérkőzés, szintén hiányos adatokkal. Ha az egészségi állapotom lehetővé teszi, újra végig fogom a fentieket játszani.
Gyengébbek kedvéért megjegyzem, hogy akkoriban a Széchényi Könyvtárban már kutatói olvasójegyem volt, és olyan anyaghoz is hozzáférhettem, amihez az átlagolvasó még nem.
Fontos tudni, hogy a komolyabb újságoknak – így a Népsportnak is – esetenként több kiadása létezik, amelyek nem teljesen azonos tartalmúak. A fontosabbnak tartott újabb hírek kedvéért a lényegtelennek véltet kivették a korábbiból, avagy ellenkezőleg, maradt valamennyi hely, és „kis színesként” betettek valamit a későbbibe. Tehát aki ilyen bogarászásra adja a fejét, annak a lap összes kiadását végig kell böngésznie.
*
A góllövőknél jön még egy probléma. Régen öngólnak minősítettek minden olyan gólt, amely utoljára a védekező csapat valamelyik játékosát érintette, függetlenül attól, hogy mennyire változtatott irányt a labda. Tehát ha egy erős lövés bevitte a kapus kezét, az már öngól volt. Mostanában már csak az az öngól, amelynél a labda eredetileg nem a kapu felé tartott, és a védekező csapat játékosán érdemben változtatott irányt. (No, így is vannak még viták…)
Befejezésül két példa az értékelés változásaira. 1948. november 1-én a Győr ellen 13:0-ra győztünk. Annak idején öngólnak minősítették a következő két gólt, de ma már egyik sem lenne az.
Az egyik: Kocsis két gyors gólja után Deák szerezte a harmadikat, majd a negyediket öngólnak tekintették azért, mert a vendégek játékosa a gólvonal előtt még beleért Deák már amúgy is hálóba tartó lövésébe.
A másik: Mészáros 11-esénél a labda a kapufáról előbb a győri kapusra pattant, s úgy jutott a hálóba.
Szóval van elég probléma, ami fejfájást okoz szegény focitörténésznek.
– YSE –
Hogy pontosítsam saját magam.
Mivel a nemzetközi kupameccsekre a hivatalos cserelehetőség már 1967 őszén életbe lépett, az első „hivatalos” cserénk 1967. október 11-én történt, amikoris Fenyvesi dr-t Katona Sándor váltotta.
Az élet tovább írja. Tegnap (2016.07.19) II. csapatunk Pinkafőn (osztrák nevén Pinkafeld) a Norwich City ott edzőtárborozó U21-es csapatával játszott, és csúnyám 5:0-ra kikaptak. Ez ugye nemzetközi barátságos meccs. De a tényen kívül más adatunk (egyelőre?) nincs, és ezt is máshonnan (üllői129) tudtuk meg, mert a hivatalos honlap meg sem említi…
Sajnos folyamatosan előfordul, hogy egy-egy zakó nem kap nyilvánosságot…
Tisztelt YSE!
Birtokomba került a Labdarúgás c.magazin 1960-1976-ig megjelent összes száma bekötve. Amennyiben segítség,nagyon szívesen Ä·ölcsön adom Önöknek ill. a szerkesztőségnek. Üdv,hajrá Fradi
Kedves Vincent!
Mindnyájunk nevében nagyon köszönöm a felajánlást. A legcélszerűbb ezt a szerkesztőséggel (és azon belül is elsősorban K@rcsival) tisztázni.
Hajrá Fradi
YSE
Kedves Vincent!
Köszönjük szépen. Mint korábban jeleztem -egyelőre- nincs rá kapacitásunk, így kölcsönvenni sem szeretnénk és itt tartani nálunk akár 1-2 évig. Ahogy lesz rá időnk, jelentkezünk és 2-3
hónap alatt feldolgozzuk ezt a mennyiséget.
Tisztelt YSE
Vajon honnan ered a „derby” kifejezés a fociban, ha két csapat ugyanabbòl a ví rosbòl mérkôzik ?
Az 1890-es egészen az 1900-as évekig a lòsport Volt valòjí ban a tömegek szí mí ra legnépszerûbb és azokat legjobban vonzò sportí g.
A lovak mentek és a labdarùgòk jöttek. ìgy 1901-tôl kb. a labdarùgí s megkezdi a harcot a négylí bùak ellen és 1905-ben mí r meg is nyerte azt. A lòsport kivonult a legtöbb lapokbòl (a szaklapokban megmaradt).
Igen, jól látja a lényeget. A >Derby< kifejezés a lósportból jött, és akkor is megmaradt, amikor már a lósport eltűnt az átlagos sportlapokból. (A TV-k sportcsatornáira mostanában kezd visszajönni.)
Tisztelt YSE
Köszönöm ví laszí t. Örömmel Tölt el, hogy Ön is (és mí r sokkal elôbb elkezdte vagyis) kedveli a régi ujsí gcikkekeket az elmùlt éveinek labdarùgò (Fradi-) meccseirôl. Karcsi is ebben a ví gí nyban halad. Mivel elôrébb halad az idô anní l jobban kiderül, hogy ez nem holtví gí ny.
Lalolib és Karcsi beszí molí sait — én is mí r régen meg szerettem volna ìrni — a jövô kutatòk fogjí k elôvenni, mikor a mostani Fradit fogjí k majd elemezni.
Véleményem szerint nagyon is érdekes idôket élünk. A Fradival kapcsolatban a csapat megùszta ùjbòl a felszí molí st. Ez meghatí rozta a jelenlegi ví lsí gos lelki í llapotot a vezetôségen belôl.
Lehet e foglalkozí sí bòl ered az „annyi meccs van, amennyien lí ttí k” bölcs megfigyelés.
Valòjí ban ìgy van. Olykor meg ugyanazt a meccset több ember egész mí sképpen lí ssa.
Az ùjsí gìrí s talí n itt Sem tesz kivételt. Egy ideig azt hittem valòjí ban, hogy a meccsnek a leìròja tökéletesen tí rgyilagos és nem is kell mí s meccsbeszí molòt elolvasni.
Történész létére persze mí r êrrôl a hibí ròl elôbb is felvilí gosìthatott volna.
Lelkesnek és meg lehet (és meg kell) maradni kritikusnak.
Lásd Busai gólja 2012 áprilisában az ETO ellen, ami az MLSZ szerint az övé volt, pedig a labdához sem ért.
https://tempofradi.hu/2012-iv-14-ferencvaros-gyori-eto-2-2
Csak annyit tennék hozzá ehhez a remek értekezéshez: még nagyon sokáig „fájjon a fejed” Imre bátyám (K@rcsi barátomé is), mert máskülönben azok, akiket érdekel a Ferencváros dicsőséges múltja, vajon miből tudnának tájékozódni, információkat, adatokat begyűjteni?
Nagyon sokáig saját magamat egy aránylag precíz embernek tartottam, de mikor először találkoztam azzal a „gyűjtögető-rendszerező” munkával amit az elmúlt évtizedekben végeztél…egy kissé megroggyant az önbecsülésem. 🙂
Sokak szerint a fejfájás elleni gyógyszer kell, neked, nekünk meg a Ferencváros.
Kedves Laci!
Az önbecsülésedet ne bántsad. Utóvégre én történészként a szakmámon belül maradtam, és azért így könnyebb a dolgom. Bár amikor elsős gimnazistaként elkezdtem az adatokat gyűjteni, természetesen fogalmam sem volt, hogy hova jutok. Az, hogy életem során megírtam egy-két olyan dolgot amit nem lehet kikerülni, az „ex divina favente clemetiae” (latinul nem tudók kedvvért: >kedvező isteni kegyelemből<) sikerült.
Te viszont – és ezt "1899-edszer is" hangsúlyozom – a Fotelszurkolóval a jövő számára is komoly anyagot tettél le, és ha majd a kétszázadik évfordulóra írják meg a klub történetét, nélkülözhetetlen forrás lesz a számukra.
Úgybizony. 😯