Eipel Ferenc

1962-ben egy toborzón került a Ferencvárosba Vépi Péterrel és Bálint Lászlóval együtt. Az ifiben csatárposzton csillogtatta erényeit, többször is házi gólkirálya volt aktuális csapatának.

Öt-hat esztendővel később került az akkor világhí­rű nagycsapat közelébe. Húsz esztendősen mutatkozott be a Fradiban Mátrai és Fenyvesi búcsúmeccsén.

Eipel í­gy vallott bemutatkozásáról:

Egy felszabadí­tó fejesnél arra már nem tudtam ügyelni, hogy pontosan is indí­tsam Rákosit. A labda kicsit hosszú lett neki, amit azonnal szóvá tett. Mondom neki, örülök, hogy egyáltalán elértem a labdát, nemhogy még arra tudtam volna figyelni, hogy hova megy. Rákosi ennyit válaszolt: Na de Kicsi, hát ezért játszol a Ferencvárosban!

Eipel kiegészí­tő ember volt, jobbára a cserék közt vagy tartalékcsapatban szerepelt. Az 1973/74-es idényben került a legközelebb a kezdőcsapathoz, majd minden tétmérkőzését ebben az idényben játszotta.

A KEK menetelésben Cardiffban lépett pályára. Rab „érkezésével” Dorogra igazolt, egy korábbi Fradi játékos, Ivanics Tibor csapatába. Itt szerezte egyetlen élvonalbeli találatát is.

Labdarúgó pályafutását az NB III-as Pénzügyőrben folytatta, majd edzősködött is ugyanitt. A későbbiekben hat esztendőn át a női válogatott szövetségi kapitányaként dolgozott.

(Kristóf Péter interjújának felhasználásával)