Elment a Tanár úr
MTI: Szombaton rövid betegség után, életének 69. évében elhunyt dr. Lakat Károly mesteredző , minden idők egyik legnagyobb, legsikeresebb magyar labdarúgó szakembere. A “Tanár úr” edzőként 561 NB I-es labdarúgó mérkőzésen ült a kispadon, többször, mint bárki más. Játékosként kétszer nyert bajnoki aranyérmet a Ferencvárossal, 1945 és 1950 között 13-szor szerepelt a válogatottban. Edzői pályafutásának sikereit szinte lehetetlen felsorolni. Az olimpiai válogatottat 1964-ben Tokióban és 1968-ban Mexikóvárosban vezette győzelemre. A Ferencvárossal edzőként is két bajnoki aranyéremnek részese, 1967-ben és 1968-ban. 1979-80-ban a nagyválogatott szövetségi kapitánya volt. Szakvezetőként a Tatabányánál – itt háromszor is -, az MTK-nál, a Bp. Honvédnál, a Salgótarjánnál, a Volánnál és a DMVSC-nél tevékenykedett. A Tatabányával kétszer nyert Közép-Európa Kupát, bajnoki ezüst- és bronzérmet szerzett. A Volánnal és a Salagótarjánnal másodosztályú bajnokságot nyert. Három éve vonult nyugalomba.
*
Szombaton rövid betegség után, életének 69. éveben elhunyt dr. Lakat Károly mesteredző.
Minden idők egyik legnagyobb, legsikeresebb magyar labdarúgó-szakembere volt. Játékosként is beírta nevét labdarúgásunk aranykönyvébe. A Ferencvárossal egy bajnokságot és egy Magyar Kupát nyert, s tizenháromszor öltötte fel a válogatott címeres mezét. Edzői pályafutása páratlan. Irányításával a Fradi két alkalommal megszerezte az aranyérmet. Edzősködött évekig Tatabányán — velük ezüst- és bronzérmet nyert, s kétszer Közép-Európa Kupát — , a Bp. Honvédnél, az MTK-nál, Debrecenben, a Volánnál és Salgótarjánban. A két utóbbi klubot a második vonalból az NBI-be kormányozta. Nagy diadalai közé tartozik, hogy Tokióban és Mexikóban is olimpiai bajnok lett az általa irányítón válogatottunk. 1979-80-ban a nagyválogatott szövetségi kapitánya volt.
Labdarúgóként szúrt minden porcikája, s akire ráállt, azt kikapcsolta a játékból. A tanári katedrán lebilincselő volt, tanítványai rajongtak érte. Edzőként úgy adta le a legkeményebb „tananyagot”, hogy futballistái egyszerűen nem tudtak elfáradni tőle. S még kollégánk is volt: egyik elindítója és állandó szerzője „A Népsport székében” című-rovatunknak.
Játékosként és edzőként is volt fellépésé, stílusa, egyénisége. Az örökké évődő, csipkelődő gazdag humorú sportember csodákat tudott művelni labdarúgóival. Elég volt egy elejtett félmondata s a lehorgasztott fejű futballista újból erőre kapott, a hitevesztett fellelkesült.
Élményszámba mentek taktikai értekezletei, félidei útbaigazításai. Amit mondott, arra egyszerűen nem lehetett nem odafigyelni. Amikor nyugalomba vonult, egy nagy edzővel lett szegényebb a magyar labdarúgás. Most, hogy elment, csendben, váratlanul, nehéz szavakat találni. Ő most is tudna. Mondana egy frappáns, amolyan kicsit csípős, igazi Lakat doktoros megjegyzést, amitől bizonyára elmúlna a szívfájdító érzés, amitől most is, mint mindig, felvidulna az ember.
Isten veled, Tanár úr. Mi döbbenten vettük halálhíred. Életed egyetlen szomorú slusszpoénját most sütötted el.
(V. S., Népsport, 1988.12.04)
Vélemény, hozzászólás?