Európai aranylabdások
Sajnos nem láthattam élőben Albert Flóriánt, így már csak édesapám elmondásai alapján próbálhatok meg képet alkotni arról, milyen varázsló is volt ő fénykorában. Márpedig esélyem finoman szólva nincs sok arra, hogy átéljem, milyen is az, amikor egy magyart, sőt egy fradistát választanak az öreg földrész legjobb labdarúgójának.
Persze tény, ma már még nehezebb elhódítani ezt a trófeát, hiszen 1995 óta Európán kívüli játékos is megkaphatja az Aranylabdát. Meglehetősen sajátos is, hogy Pelé, vagy éppen Diego Maradona sosem részesülhetett ebben az elismerésben.
Ezek a tények még jobban felértékelik azt, hogy 43 éve Albert Flóriáné lett az 1956-ban alapított serleg, amit még Puskás Ferencnek sem sikerült elhódítania, hiszen az 1960-as szavazáson 37 pontot szerzett, a Barcelona csillaga, Luís Suarez ezzel szemben 54-et. Hiába ölnek milliárdokat egyes honi klubokba, vélhetően hosszú évtizedeken át kizárólag a Fradi mondhatja el magáról a magyar csapatok közül azt, hogy Európa legjobbja játszott a soraiban.
Az 1994-ben megjelent könyv természetesen nem lehet teljes, hiszen az utolsó 16 év győzteseiről nem emlékezhetett meg. Ezért idézzük is fel, kik kapták meg az elismerést azóta.
Íme a rangsor: 1994 – Hriszto Sztojcskov, 1995 – George Weah, 1996 – Matthias Sammer, 1997 – Ronaldo, 1998 – Zinedine Zidane, 1999 – Rivaldo, 2000 – Luís Figo, 2001 – Michael Owen, 2002 – Ronaldo, 2003 – Pavel Nedved, 2004 – Andriy Sevcsenko, 2005 – Ronaldinho, 2006 – Fabio Cannavaro, 2007 – Kaká, 2008 – Cristiano Ronaldo, 2009 – Lionel Messi.
A könyvben felsoroltak közül akad, akire az ember szívesen emlékszik vissza, s akad, akire kevésbé. Ki ne csodálta volna a háromszoros aranylabdás Michel Platini nagyszerű meglátásait, Marco Van Basten cseleit, Ruud Gullit villanásait – s persze hosszasan sorolhatnánk a csillagokat.
Ám valahogy az 1986-ban aranylabdát szerzett ukrán Igor Belanov neve hallatán még ma is kirázhat a hideg bennünket, aki bár csak egy tizenegyesgólt szerzett ellenünk a gyászos szovjetek elleni 0-6-os meccsen, de ő is parádézott, s úgy futotta le a magyar védőket, egy nyúl lajhárral vívna ádáz küzdelmet.
A könyvet a játékosokról szóló történetek mellett statisztikák teszik igazán változatossá.
–
Szerzők: Dénes Tamás – Imre Mátyás
(Nemzeti Sport Kft. Könyvszerkesztősége, 1994.)
-R.T.-
Vélemény, hozzászólás?