EGY ÉLET ZÖLD-FEHÉRBEN

A kiadónak jelen esetben a Pilvax Kiadónak ilyenkor nehéz dolga van. Ilyenkor nehéz eldönteni, hogy a főszereplőről, nevezetesen Rudas Ferencről, vagy a könyv szerzőjéről Pongrácz Györgyről szóljon-e. Azt hiszem, hogy ez a történet emberekről szól, életekről szól, ügyekről szól, hétköznapokról és ünnepnapokról egyaránt szól.

Szereplői azonos korszakban azonos közegben éltek í­gy, vagy úgy. Élni márpedig kellett… Élni ma is kell.. Eligazodni kellett… Eligazodni most is kell…

Nincsenek receptek. Nincsenek generálszósszal leöntött életek. Mint kiadó valójában büszke lehetek arra, hogy a Fradi támogatása nélkül Fradi könyvet adunk ki.

Mint kiadó büszke lehetek arra, hogy nálunk nem a pénz határoz meg mindent, hanem az ügy és a cél.

A cél pedig az, az ügy pedig az, hogy végre tanuljunk meg örülni egymásnak, hogy végre tanuljuk meg egymást tisztelni. Én tisztelem a könyv főszereplőjét és a könyv szerzőjét, mert ők legalább akarnak valamit abban a dédelgetett „egy kicsit dilis országunkban”, amelyhez hozzátartozik a munkatársaim és az én szí­vem is.

Tetszik tudni: kedves olvasó, ebben az országban nem lenne semmi baj – ha nem élnének itt emberek. De tetszik tudni, mi mindannyian itt élünk, és itt akarunk élni Ön is, a könyv főszereplője is, a Fradi tábor szurkolói is, a kötet szerzője is, a Pilvax Kiadó munkatársai is…

Szeretném, ha Pongrácz György, aki a szakma professzora, még több ilyen és ehhez hasonló kötetet í­rna, mert az igényes munkákhoz mi eddig is partnerek voltunk és partnerek leszünk.

Tiszta szí­vből ölelem az olvasót;
Ambrus Sándor
í­ró-újságí­ró, (kiadó)

Tovább olvasom…