Ezt egy életen át kell játszani, mí­g dobog a szí­v

Egy hí­r, amelyhez nagyon közel voltunk, mégsem mi tudósí­tottunk róla elsőnek. Egy hí­r, amely szerencsére mások szerint is hí­r, amely megér egy rövid megemlékezést a hí­rek tengerében.

Ma délelőtt rövidhí­rben tudatta az üllői129.wordpress.com, nem sokkal később pedig a pepsifoci.hu, hogy Szegeden ma valami rendkí­vüli dolog történt, amely még talán a rekordok könyvébe is jó eséllyel pályázna.

Egy köztiszteletben álló tanárember, aki matematikát taní­t a Szegedi Tanárképző Főiskolán, 41 esztendővel ezelőtt azt gondolta, hogy a diákok szellemének pallérozásán túl más módot is találhat a katedrája előtt megforduló közösségek összetartására, nevelésére. Tudta, hogy a sportnál, annak is a legnépszerűbb ágánál, a futballnál jobb módot erre nem találhat. Mint a filmbeli Minarik Ede, Ő is azt gondolta, kell egy csapat! És a gondolatot tett követte, 1968-ban létrejött a Szegedi Tanárképző Főiskola futballcsapata, amelynek első intézője (csak í­gy szerényen) dr. Miskolczi József volt. A Tanár úr futballszeretetét addig a Ferencváros csapata iránti szurkolás tette ki, ebből adódóan szinte természetes, hogy új csapata is a zöld szí­nt viselte. Egy esztendővel később az intéző az edzői kispadra is leült, ezáltal még közelebb kerülvén a csapatához, amely a Csongrád Megyei Labdarúgó Szövetség hivatalos bajnokságaiban indult.

Teltek az évek, végeztek a diákok, ám mindig jöttek újak, akik tanulmányaik mellett futballoztak, futballozhattak is. Egy, csak egy ember jelentette az állandóságot: dr. Miskolczi József, a Tanár úr.

40 év egy kispadon! Még ha az egy kis csapat is, akkor is megsüvegelendő, páratlan teljesí­tmény. Így gondolták ezt egykori játékosai, mai sporttársai és mindenekelőtt fia, Miskolczi József, oldalunk szerkesztője, az FTC Baráti Kör elnökségének a tagja, akik ebből az alkalomból barátjával Gidai Sándorral egy tornát szerveztek az ünnepeltnek.

A résztvevő három csapat a Tanár úr csapatán (a jelenleg a megyei II.osztályban szereplő Szegedi Tanárképző Főiskola) kí­vül az ugyancsak megyei II.osztályú Újszegedi Torna Club (UTC) és az egy osztállyal feljebb játszó Tiszasziget voltak. A három csapat 1×45 perces mérkőzéseket játszott, amelynek végén a tornát az UTC nyerte meg, a Tiszasziget és a Főiskola előtt. Ám most nem az eredmény volt a lényeg, a csapatok ebbéli teljesí­tményükért most nem kaptak dí­jakat. Sőt, ők hoztak ajándékokat, amellyel meglepték azt, akiért összegyűltek. Az UTC elnöke egy szép plakettel, egy üveg Tokaj szőlővesszeiből származó nektárral és egy olyan labdával kedveskedett, melyet a mai magyar labdarúgó válogatott tagjai í­rtak alá. A Tiszasziget vezetői pezsgővel, saját csapatának játékosai ugyancsak pezsgővel, keretezett csapatképpel és a 40-es évfordulóra emlékeztető táblával köszöntötték az ünnepeltet. A legnagyobb meglepetést azonban mégis az esemény dí­szvendégének, dr. Springer Miklósnak a kedves mondatai és ajándékai okozták, aki Rieb Györgynek, az FTC elnökének a köszöntését is tolmácsolva átadott egy Miskolczi felirattal ellátott 40-es számú hivatalos Fradimezt, valamint az FTC Baráti kör alelnökeként egy kitüntető oklevelet, mely azt tanúsí­tja, hogy dr. Miskolczi József a mai naptól az FTC Baráti Kör ezüstkoszorús tagja.

Öröm volt látni, hogy a Tanár úr csapata ma nem 11 emberből állt, a létszám ennek a duplája is volt. Mert jöttek az országból mindenhonnan a régi diákok és játékosok, í­gy is tisztelegve előtte. A Tanár úrból persze előjött a sportember is. Mondta is, hogy azért máskor nem í­gy viseli el a pályán a vereséget, nem tudja szó nélkül nézni a játékot. Ma ezt tette, mert a meghatottságtól nehezen találta a szavakat. És csapata ma csak a pályán szenvedett vereséget, mert a mérkőzések lefújása után mindenki egy nagy győzelmet ünnepelt, azt amit dr. Miskolczi József a hosszú évek alatt elért.

Szerkesztőségünk és minden minket olvasó fradista nevében ezúton is, szí­vből GRATULÁLUNK a páratlan jubileumhoz! És gratulálunk ahhoz is, hogy a Tanár úr nem csak a pályán alkotott maradandót, hanem a Fradi nagy családjának életében is. Hisz Ő jelenleg egy immár négygenerációs fradista család feje. Természetesen eljött az eseményre ez a nagy család is, az egyik legkedvesebb pillanat az volt, amikor a torna utolsó mérkőzésének kezdőrúgását, anyukája óvó karjai között, a még csak 10 hónapos fiú dédunoka végezte el.

És néhány további kép az eseményről: elsőként egy érdekesség a rendező klub, az UTC múltjából. Lefotóztunk egy karikatúrát a falon, amely 1964-ből azt örökí­ti meg, hogy az MNK sorozatban az UTC „kifektette” az Újpesti Dózsát és a Csepelt.

A 40 éve ugyanott edző és a csapata

Négy generáció, és mindegyik FRADISTA!