Feljegyzések a fotelból – Két pontot hagytunk Diósgyőrött
Néhány nap alatt nagyot tud fordulni a világ. A keddi vereség és főleg a mutatott játék után nem mondhatom, hogy nyugodtan foglaltam el a helyem a fotelomban. Bár az elmúlt 32 év veretlensége nyugtatóan hatott, ráadásul a nehéznek ígérkező mérkőzéseken jól szoktunk játszani, de a Honvéd elleni vereség után napokig azon törtem a fejem (még jó, hogy kemény, mert a buta „elméleteimtől” már régen szilánkjai kellett volna törnie), hogy vajon mi is lehet az oka a csapat visszaesésének. Kapásból meg is találtam néhány okot a sok sérülttel, bár tudtam, hogy ennél azért sokkal komolyabb a háttér. Az meg végleg nem tett boldoggá, hogy nyilvánosságra került Leonardo bejegyzése, amit elsőre egy brazilos csínynek véltem, de mikor jött Orosz Pál nyilatkozata a fizetések elmaradásáról, már komolyan aggódni kezdtem. No nem azért, hogy nem jut a játékosoknak vacsorára pénz, egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből Puskás Öcsi „legendás” mondását a kis pénzről, melyhez állítólag nagyon kicsi foci párosul.
Már majdnem igazolva láttam a szokásos összeesküvés elméletemet, de kezdődött a találkozó és elég volt ránézni a stadionra és egyből kellemes emlékek garmada tört fel a múltból. Köztük természetesen a soha nem felejthető 1992-s bajnokavatás, amikor a „kis Wuko” kétszer köszönt be, mi meg közel harmincezren elindultunk a csillagok házába. Ma talán nem voltak annyian és sem ültem (akkor álltam) a kopott lelátón, melynek egy részét már kicserélték ugyan, de ahol a Fradi tábornak találtak helyett, onnan még mindig a szocreál köszönt vissza. Ennyi meg bőven elég volt ahhoz, hogy elfelejtsem a keddi „borzalmat”, a fizetési nehézségeket és csak egyetlen dolgot engedjek zakatolni a fejemben: a győzelem reményét.
Már Puskás Öcsi mondása sem érdekelt, mert a csapat az első pillanattól kezdve úgy játszott, hogy ezek a butaságok simán a kukába landoljanak. Szó sem volt lazaságról, nemtörődömségről, egyből nekiestünk a hazaiaknak. Jenner már a 7. percben gólra váltotta a reményt (talán Böde jobb külsős lövése is bepörgött volna) és utána sem utalt semmi arra, hogy a diósgyőriek a sokadik edzőváltás után talpra tudnak állni.
Sajnos az elmúlt mérkőzésekhez hasonlóan a hátvédsorunk ismét segítséget nyújtott az ellenfélnek. Sváb csak „táncolt” Tisza körül, és mivel a csatár most éppen nem akarta felkérni Danit egy tangóra, inkább beadta, amit a kivetődő Jova éppenséggel Seydi elé ütött, aki illedelmesen megköszönte és kiegyenlített. Akkor azt hittem, a gól majd megfogja a csapatot, de nem ez történt. Továbbra is mi uraltuk a pályát, helyzeteink is voltak, de gólok helyett csak sárga lapokat kaptunk. 20 perc alatt négyet szedtünk össze, melyből egyedül Alempijevic szerelési kísérlete volt jogos, a többi csak Solymosi Péter ámokfutásának volt köszönhető.
Jenner azért sárgult be, mert felrúgták. Sváb azért, mert hassal vette le a labdát. Cukic meg azért, mert hamarabb végzett el egy szabadrúgást. Ha még ehhez hozzávesszük Böde sárgáját (mely jogos volt) és Leonardo büntijét azért, mert a tizenhatosan belül nem akart elesni és erőszakosan végigvitte az akciót, akkor elmondhatjuk, hogy a 6:2-re „elveszített” sárga lapos mérkőzés a következő hetekben nagyon visszaüthet. Főleg Leonardonál veszélyes, akit annak ellenére, hogy állandóan ütnek, vágnak és faragnak, már négy sárgánál jár (ha jól számoltam őket).
De hagyjuk el Solymosi sárgaságát, mert végül is nem azok miatt hagytunk két pontot Diósgyőrött. Gyömbér léleknyugtató gólja után már úgy kezdhettük a második félidőt, hogy nálunk az előny, nálunk a magabiztosság és ami a legfontosabb a játék is nálunk volt, a hazaiaknak talán egy igazi helyzete volt, az is az első félidőben.
Ezek fényében miért hagytunk el két pontot? Egyrészt, mert elől kimaradtak a helyzetek, másrészt jött a 73. perc, amikor a fiúk azt hitték edzésen vannak és valami újfajta védekezést gyakorolnak. Valamikor nagyon régen (tán igaz sem volt), én is játszottam, ráadásul azokban az években, amikor a holland „kirohanásos” védekezés volt divatban, de már akkor is veszélyesnek tartottam, mert elég volt egyetlen ember beragadása és máris öten-hatan mehettek szabadon a kapunkra. A fiúk itt is kirohantak (talán Zrínyiről „tanultak” a heti magyar órán), csak egy valaki (talán Gyömbér) néhány centivel elmérte a távolságot. Jött az egyenlítés és utána hiába tettünk még egy lapáttal a tűzre (már hat csatárral rohamoztunk) a győztes gólt nem tudtuk megszerezni.
Pedig megérdemeltük volna!
Ezzel meg le is lehetne zárni a jegyzetet, de sajna az ott felejtett két pont a végén nagyon fog hiányozni. Mert ha kedden nem kapunk ki, akkor azt mondom: OK, Diósgyőrött lehet ikszelni, a Videoton is kikapott néhány hete, új az edző, aki elég fellengzősen azt nyilatkozta a meccs előtt, hogy még egy ötgólos győzelemmel sem lenne elégedett. Most meg a meccs után, ha senki sem látja, biztosan örömtáncot lejt, mert a csapata szinte ajándékba kapott egy döntetlent. Nekünk meg fáj egy kicsit, mert megszoktuk a győzelmet Diósgyőrött (ez is egy kicsit fellengzősen hangzik – bár tény).
Az MTK megtette a szívességet azzal, hogy kikapott Siófokon. Jó lenne ha a Debrecen is megtenné ezt Szombathelyen. Az előbb kukkantottam rá, a félidőben 0:0 – a „legrosszabb” esetben maradhatna is ennyi, hiszen így annyira még sem lenne fájdalmas a pontvesztés.
Győzelmet érdemeltünk, de egy ponttal távoztunk. A keddi kudarc után azért jó volt újra látni azt a harcos és okosan focizó Ferencvárost, akiért jövő vasárnap újra „hazai” pályán szurkolhatunk a Videoton elleni rangadón.
Az sem lesz egy babazsúr, de aki a dobogóra vágyik, annak le kell gyűrnie az oroszlánt is.
– lalolib –
12 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Két pontot hagytunk Diósgyőrött bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Bönig mellőzését én sem értem, főleg úgy, hogy nyilván nem 47 ezerért van itt ….
Talán meg lehetne erősíteni a védelmet: Besics mellé igazán jó lenne középre Klein, valamint miért nem lehet, hogy Sváb mellett akár Bőnig is játszon a jobb oldalon?? Akad erre példa igazán nagy csapatoknál is, hogy szélső védő az ellenkező oldalon játszik..
így Gyömbér Józsival (vagy nélküle) a szűrő szerepkörben hasznosabb lehetne!
Támadókból pedig bőven tudunk variálni…
14, vagy 15 szögletünk volt, ezekből egy vezetett gólhoz. Elgondolkodtató!
Rosszul sikerült a lesreállítás? Igaz, de a fő hiba az volt, hogy a somfordáló Tiszára nem figyelt az embere, ahogy az első gólnál is csak nézte, hogyan ad be. (A kapusunk egyik beadásra sem jött ki, de ezt, sajnos, már megszoktuk.)
Lehet, hogy megint hiányzott hátulról a „lassú”, de jól fejelő Klein?
Nem tudom szó nélkül hagyni, ezért inkább leírom az „utókornak”. A mai Nemzeti Sport Besicnek 5-s osztályzatot adott! Vajon mit néztek ezek? Az egyik legjobb meccse volt a bosnyák védőnknek. Többször úgy hozta fel a labdát, mint anno Bálint Laci vagy Limperger Zsolt. Sváb Dani oldalán is többször kisegített és bár kaptunk két gólt, de azokról nem tehetett.
Tudom, hogy ez csak játék és nagyon szubjektív, de a végén mégis ad egy bizonyítványt.
Hát, ezt elcsesztük, de túl kell lépni rajta. Az összeállítást bízzuk MM-re (Moniz Mester), ő tudja, az edzések alapján, hogy kiben miért bízik. A két Vidi-meccs tényleg nagyon fontos lesz, max. egyetértek Pipuval, kellene már a lelkünknek egy trófea, a bajnokit ha hozzuk, akkor meglesz a dobogó, a mötöká régóta várt kifulladása elérkezett, élni kell vele. Ha felérünk a dobogóra, akkor pedig célba kell venni a 2. helyet (eggyel későbbi kör az UEFA Kupában-mert nekem még az-). A következő hetek eldöntik, hogy milyenre sikerül ez a hektikus szezon, amiben „menny és pokol” is jutott már bőségesen. HAJRÁ FRADI!
Pipu, Sváb esetében eddig is egyetértettünk, bár azt el kell ismerni, hogy Dani sokat fejlődött. Ma is volt néhány remek felfutása, melyeket általában jó beadással fejezett be. Ettől függetlenül védekezésben lehetne jobb. Ma is az első gólnál hibázott. Ezen a szinten egy hátvéd nem védekezhet ilyen szellősen. Percekig téblábolt Tisza mellett.
A második kapott gólunkat biztos gyakorolták edzésen – úgy látszik még van mit csiszolni rajta.
Becefix kritikáját is elfogadom, de tudod, én mindig szebbnek látom azt, ami zöld-fehér. 🙂 De jó, hogy vannak olyanok, aki néha visszazökkentenek a valóságba.
Tisztelt Lalolibnak és a Többieknek üzenem,hogy legalább a hali megverte a lokit!
Ez a mai nap „sikersztorija”nálam.
Én nem állok senki mellé vagy ellen,de majd a véleményem úgyis tükrözni fogja merre „húzok”…!
A játék irama és a srácok hozzáállása tetszett,ami az eredményt illeti, hát igen az már nem, és nagyon fáj,hogy hogy is lett 2:2.
Sajnos Jova megint hibázott -simán ki tudta volna kotorni Alempijevic a labdát szögletre vagy taccsra-középre ütötte, aztán Sváb sem mutatott semmi jót, ezt jeleztem már Lalolib „barátomnak” régebben is az új kezdőcsapat „kijelölésekor”Bönig-et tettem volna be-remélem nem haragszik meg rám,hogy ezt írtam,csak tényleg jó érzés ez a közösségi hozzászólás-,de a többi játékossal meg voltam elégedve.Látszott,hogy a nagy bejelentés-pénzhiány…-ellenére odateszik rendesen magunkat-mondjunk nem is havi 80 ért játszanak,szóval azért nem kell gyűjteni,de ki tudja kinek milyen szenvedélye van-szóval nem volt ez befolyásoló tényező.Szerintem Leonardo és Besic volt ma az a két játékos,aki a mezőny legjobbja volt.Igen a bíró egyszerűen „bearanyozta”lapjaival a napunkat,de igen nem rajta ment el a meccs.Megint rúghattunk volna 4-5 gólt simán,de megint ha…
És a 73.percben akkorát kiáltottam ,hogy „Ne!!!!!!!!”,hogy az 5 éves kisfiam riadtan jött be a szobámba,hogy mi a baj???Pedig ez az elrúgás után volt közvetlenül,de éreztem ,hogy gól lesz sajnos…
Bár 3:2-t tippeltem a javunkra ez nem jött be,de bízom benne,hogy a vidi-t lenyomjuk ,de most már tényleg a győzelem jön ,mert nagyon sajnálnám Moniz-t,ha nem lenne meg a 2. vagy 3.hely,mert nagyon sokat tesz a csapatért,de sajnos Ő nem rúghatja be a helyzeteket a többiek helyett.
Szóval reménykedjünk,hogy minden rendben lesz és mindenhol behúzzuk a győzelmet.
Akkor volt értelme az erőfeszítéseknek.
Természetesen a Liga Kupa Trófea is kellene, sokat jelentene lelkileg mindenkinek !
Hajrá Fradi!
És bocs, még egy észrevétel. Tanuljunk meg már végre jó játékkal nyerni és rosszal sem kikapni. Mert a nagy csapatokat erről lehet megismerni. A haverom szerint az igazi idegesító lúzerség az, amikor nem az ellenfél ér el bravúrgólt, hanem egy győztes meccsen ajándékozol neki pontot vagy pontokat a saját nyominger dekoncentráltságból fakadó hibáiddal. Szerintem éppen ez történt velünk ma, és ha nem tanulunk végre a hibáinkból, akkor ez még sokszor meg fog ismétlődni…
Akkor kifejtem bővebben a kritikai részt. Gyömbért támadom, mert a 2.gólnál nekifutott szinte Jovának, ahelyett, hogy a labdát figyelve lassított volna, holott dadogott az a beadás és Seydi lövése is…De Gábor maradt benn a lesnél ( kérdés persze, miért kellett lesre állítással kísérletezni…)
Aborah rengeteg labdát szór el rossz átvétellel, pedig valóban nem ügyetlen, csak dekoncentrált. Abban egyetértek, hogy Cukicnál jobb. Besic ma tényleg tööb jót tett, mint bakit, ám a végén kétszer is levette a diósgyőrieknek a labdát a 16-osunk előtt. Siófok ellen és Kispesten pedig rémisztő bakiparádét adott elő, pedig nagy tehetség a srác. Leonardo pedig – csak ismételni tudom magam – élmény a 16-osig, onnan pedig teljesen fegyelmezetlen és iszonytató a koncentrációja. Csak ha a három zicceréből egyet bevág, 3 ponttal jövünk haza. Ettől tartva bíráltam a csapatot korábban, és erre mondta legendás nyilatkozatában Böde, azt, amit:)
Mert egyszerűen amíg nem tudunk megfelelő arányban helyzeteket kihasználni, a komolyabb játékerőt képviselő csapatok ellen nem tudunk nyerni. Jön a két Vidi-meccs, szerinted ez elég?
Az kimaradt az előbb, hogy győzőtt a Haladás!
Ezt elcsesztük! Győznünk kellett volna. Egy-két dolgot azért másképpen látok mint szurkolótársam. Szerintem a tavaszi szezonban ma játszottunk a legjobban. Abban sem értek egyet,ahogy a játékosokat értékeli.Szerintem ma Besic kiválóan játszott! Kaptunk igaz két buta gólt,de igazi helyzete nem volt a Diósgyőrnek. Leonardo is jó volt ma és Aborah is jobb mint Cukic.Az meg túlzás,hogy Gyömbér ész nélkül játszik.Vedd alapul,hogy nem középhátvéd. Emellett lőtt egy gólt és majdnem fejelt is egyet. Józsi egy talány,ez tény,de lehet,hogy fontos a szerepe, csak nem vesszük észre.
Összegezve ha győzünk ma,mindenki boldog és elégedett.Sajnos eltékozoltunk két pontot,de legalább nézhető volt a játék. A Honvéd után meg ennek most örülni kell!
Kedves Lalolib!
A jegyzet ismét makulátlan megállapításokat tartalmaz. Apropó: mikor iratkozunk már le végre erről az arcátlan Solymosiról, aki sárgaparádéjával, és azzal, hogy a hátulról fellökött Leonardonak(!) adott lapot, holott talpon sem tudott volna maradni, míg a továbbpörgő labdát Böde 3 méterről vághatta volna be..Nem baj, majd Puhl megmagyarázza (csillagos ötös a bírónak, egyéb hazugságok..) Megszoktuk már, sajnos.
A csapat játéka nekem továbbra is csalódás. Azok után, hogy ősszel letámadtuk a Győrt, A DVSC-t, a Vidit és a PMFC-t, Marbellán benyomtuk a Steaua-t, a Kijevet és a Baselt, a tavaszi három kiesőjelölt elleni meccset leszámítva majdnem teljes a csőd. Az UTE elleni utólsó perces siker mellett két döntetlen és egy vereség a mérleg, ráadásul csak a védelem hozza magát megbízhatóan(meccsenként 2-3 ordító baki), a csatársor egyszerűen szórakozik. Leonardo játéka a kapu előteréig nagy élmény, ott viszont Deszatnik rosszabb napjaira emlékeztet, Jenner egyre gyengébben ad be, Besic a pontvadászat legjobb védőjéből leküzdötte magát a középszint alá, Józsi a láthatatlan ember, akit a hibáinál veszünk észre, Cukic üt-vág, Böde komolyabb ellenfél ellen veszélytelen, Aborah ügyetlen, Gyömbér ész nélkül játszik. A védelmről már szóltam. Moniz helyében két dolgot gyakoroltatnék a fiúkkal: a szélről érkező labdák levédekezését, illetve a gólhelyzeteket. Régen a Fradi aktuális edzője kihívta a Lombikot, vagy a Hőerőműt, és berámoltak a srácok 15-20 gólt. Ettől megjött az önbizalom és sikerültek a befejezések. Mert ez a foci még ebben a gyengus közegben is út a középmezőny felé…