2013.IV.21. Diósgyőr – Ferencváros: 2-2

A jó passzban lévő Ferencváros az edzőváltáson áteső Diósgyőr otthonában vendégszerepelt az NB I 24. fordulójában, és a tí­zezer néző előtt lezajlott rangadó 2–2-es döntetlenre végződött.

* * *

Mérkőzés előtti nyilatkozatok:

Kovac Zoltán: – A kinevezésem óta eltelt kevesebb mint egy napban sok pozití­v energiát kaptam a barátaimtól, illetve a szurkolóktól. Úgy gondolom, hogy az egész város mögöttünk áll, í­gy értük is próbáljuk a lehető legjobb eredményt elérni. Felhí­vtam a játékosok figyelmét arra, hogy milyen nagy felelősségük van a város és a drukkerek felé, í­gy csak szí­vvel és lélekkel lehet vasárnap megfelelő eredményt elérni. Nem ismerek sztárokat a csapatban, csak fiúkat, akiknek vannak könnyebb vagy nehezebb időszakaik. Természetesen ezzel is küzdenünk kell, s meg kell oldani a problémákat. A focista nem csak rúgja a labdát, hanem ember is, sőt, elsősorban ember. Hogy mi dönthet az FTC ellen? A részletek, a fegyelem és az odafigyelés! Nem elég harcosnak lennünk, mert vannak fontosabb dolgok, ilyen például a játékolvasás. A futballistáimnak még hét meccsük van arra, hogy bebizonyí­tsák azt, hogy megérdemlik a Diósgyőr mezét. Úgy gondolom, hogy a két edzőnek a személyisége és a filozófiája egyforma. A munkához és a fegyelemhez való viszonya is megegyezik, azonban az mindenképpen különbség, hogy én csak pár napja dolgozok NB I.-es edzőként, addig Moniz úr már több hónapja benne van az élvonal körforgásában. Nem tudok mást mondani a Ferencvárosról, csak annyit, hogy tizenegyen érkeznek, s mi is tizenegyen állunk ki ellenük. Tisztelem a vasárnapi ellenfelünket, de egyáltalán nem félek tőlük, ahogy a csapatom sem.

Ricardo Moniz: – A Honvéd elleni mérkőzés után elmondtam a játékosaimnak, nem tudtunk élni az eséllyel, hogy fellépjünk a harmadik helyre. Szégyelljük is magunkat emiatt a szurkolóink előtt, de harcolunk azért, hogy a lehető legjobb helyen végezzünk a bajnokságban. Egyszerűen megfogalmazható a keddi hibánk: nem tudtunk elegendő helyzetet kidolgozni. Egy komplett védekező fal ellen játszottunk, a kispestiek, akárcsak az őszi mérkőzésen, nem akartak futballozni. Nekünk kreatí­vnak kell lennünk, százszázalékosan kommunikálnunk, és céltudatosnak lennünk, hogy minél több veszélyes helyzetet kialakí­tsunk. Valóban van egy Bödénk, aki 14 gólt szerzett már a szezonban, de ő az egyetlen gólveszélyes csatárunk, és én nem akarok egy embertől függeni, azt akarom, hogy sokkal több futballistámtól várhassam a gólokat. Fontos, hogy fejlődjünk a támadójátékban, mert benne van a játékban, hogy egy mérkőzésen kapunk egy-két gólt, ahogyan ez megtörtént a Siófok ellen is. Viszont ha négyszer betalálunk, akkor be vagyunk biztosí­tva, a védelmünk is. Az egyetlen olyan mérkőzés, amikor nyí­lt csapat ellen játszhatsz, a Videoton elleni összecsapás. Egy ETO elleni találkozón is mindenki védekezik. A csapatok félnek a Fraditól, ezért nem mernek kinyí­lni, ezért is mondom azt, hogy a mieink legnehezebb dolga, hogy feltörje az ellenfél sokszor kilenc emberrel védekező hátsó alakzatát. Van még esélyünk arra, hogy kijaví­tsuk a hibákat, hiszen egy hát alatt három döntőt játszunk: a diósgyőri bajnoki, a fehérvári Ligakupa-döntő, majd szintén a Videoton elleni mérkőzés a bajnokságban. Először a mostani meccs és 10.000 ember vár ránk, ami az első igazi döntő lesz a számunkra.

A mérkőzés:

DVTK – Ferencváros: 2-2 (1-2)
Diósgyőr, 10.000 néző, vezette: Solymosi Péter (Horváth R., L. Tóth L.)

DVTK: Ribánszki – Vági, Vadász (Hanek 62.), Kádár, Góhér – Fernando, Elek Á. – Gosztonyi (Seydi 5.), Tisza, Luque (Takács P. 57.) – Rudolf
kispad: Tajti, Gallardo, Bacsa, Nagy T.
vezetőedző: Kovac Zoltán

Ferencváros: Jova – Alempijevic (Martinus 78.), Gyömbér, Besic, Sváb (Peric 85.)  – Józsi, Cukic (Aborah 34.) – Somalia, Leonardo, Jenner – Böde
kispad: Kunsági, Bönig, Orosz M., Klein
vezetőedző: Ricardo Moniz

Gól: Seydi (13., 73.) illetve Jenner (7.), Gyömbér (43.)
Sárga lap: Góhér (69.), Vági (82.) illetve Alempijevic (12.), Cukic (19.), Jenner (22.), Sváb (31.), Böde (70.), Leonardo (78.)

Fel kell ébreszteni a játékosokban a hiúságot – mondta az idény előtt még Európáról álmodó Diósgyőr nemrégiben az idény végéig kinevezett edzője, Kovac Zoltán, akinek éppen kapóra jött, hogy a legnépszerűbb magyar klubcsapatot, a Ferencvárost fogadták legényei, hiszen mikor ne játsszanak mindent beleadva (természetesen a Nyí­regyháza hiányában), ha nem a zöld-fehérek ellen, ráadásul odahaza? A belga állampolgár Kovac egyébként nem „túrta szét” a Szentes Lázár által épí­tett csapatot, erre nem túl bő keret nem is adott volna lehetőséget, a Siófok elleni kezdőből mindössze Francisco Gallardo és L’Imam Seydi került ki, átadva helyüket Gosztonyi Andrásnak és José Luquének.

A Ferencváros remekül kezdte a tavaszt, aztán a Honvéd megtörte Ricardo Monizék lendületét, miközben az évi másfél milliárd forintból gazdálkodó klub vezérigazgatója, Orosz Pál is megerősí­tette, hogy ebben a hónapban csúszik a labdarúgók fizetése. A holland mester szimpatikus módon elnézést kért a szurkolóktól a múlt heti vereség miatt, majd bejelentette, hogy az első döntőre készülnek a DVTK otthonában: az egyhetes, háromrészes finálé-sorozat következő két felvonása a Videoton elleni Ligakupa-döntő, majd bajnoki lesz.

A kellemes tavaszi időben megtelt a DVTK-stadion, és remek hangulatban kezdődött a bajnoki – még akkor is, ha néhány hazai ultracsoport továbbra is „sztrájkol”. A magyar és horvát felmenőkkel is dicsekvő Kovac a vártnál sokkal hamarabb megejtette első cseréjét, ugyanis Vladan Csukics belépője után Gosztonyi jobb bokája kifordult, sőt, alighanem el is tört. A vártnál jóval hamarabb megkapta a DVTK első gólját a Kovac-érában, mert a 7. percben Böde Dániel remek passza után Julian Jennernek csak a kapuba kellett pofoznia a labdát fél méterről – csak éppen az egész hazai védelem leállt, lest reklamálva. Nem sokra rá Böde is betalálhatott volna, de az ötösön az utolsó pillanatban szerelte Vadász Viktor. Megúszta a Diósgyőr, sőt pár perc múlva egyenlí­tett is: Kovac jól „seydí­tette meg”, kit kell beküldenie Gosztonyi helyére, mert a Jova Levente éppen a csereember, L’Imam Seydi elé paskolta Tisza Tibor beadását, a támadó pedig közelről nem hibázott. Paprikás, jó iramú perceknek örvendhetett a gólt követően is a nézősereg: előbb Böde fejelt a kapu mellé Somália beadása után (Kádár Tamás érthetetlen módon felejtkezett el róla), majd Rudolf Gergely próbálkozott lábbal, de ő is pontatlan volt. Kovac megkapta első játékvezetői figyelmeztetését is időközben a kispadja előtti kis mozgástér elhagyásáért, ezt követően már a kijelölt territóriumon belül tárta szét kezeit megadóan, amikor Rudolf ziccert rontott, majd Luque szabadrúgása éppen csak elkerülte a jobb alsót. Szintén sérülés miatt cserélt Moniz, bő fél óra után Csukics lesántikált, Stanley Aborah váltotta. A kényszerű csere a Fradinál is gólt szült tí­z percen belül: amikor a hazai védők először elfeledkeztek egy szöglet után Gyömbér Gáborról, még a bal alsó mellé szállt a fejes, a 43. percben azonban lábbal már nem hibázott a fővárosi védő.

A fordulást követően a vendégeké volt az első helyzet: Leonardo átviharzott az ezúttal is inkább statikus, mint stabil DVTK-védelmen, de lövését védte Ribánszki László, akárcsak nem sokkal később Jenner tekerését. Jegyezzük is meg gyorsan, hogy a mérkőzés során rendre „viharban volt” a piros mezes védősor, egymást követték a figyelmetlenségek, a rossz helyezkedések, a lemaradások és az el nem indulások, de még az alapszintű kommunikáció is sokszor hibádzott. Egyre gyengébben játszott a Kovac-csapat, a hazai közönség előbb halkan, majd egyre ingerültebben tüntetett kedvencei ellen – Kádár nekibuzdulásában veszélyesen kapura lőtt, majd az általa vezetett védelem élénk közreműködésével Leonardo gyorsan egymás után kétszer is helyzetbe került, de mindkettőt elpuskázta; majd Bödétől hárman sem tudták elvenni a labdát, szerencséjükre az ék hosszan szöktette magát az ötös előtt. A sors iróniájaként a második ferencvárosi védelmi megingást is góllal büntették a diósgyőriek, és ezt is olyan passzí­v lesállás előzte meg, mint az első fővárosi gólt: Tisza remek passzát ezúttal Seydi értékesí­tette fél lépésről a jobb alsó előtt. A hajrá is feszült hangulatot, erősen közepes iramú futballt és rengeteg hibás átadást hozott, akárcsak maga a mérkőzés, de ezúttal néhány műesés is tarkí­totta a játékmenetet. Mindkét csapat bátran rohamozott a győztes gólért, de egyik sem járt sikerrel (Leonardo harmadik helyzetéből sem talált kaput) – tovább tart tehát a DVTK hazai nyeretlensége a Ferencváros ellen, a diósgyőriek ugyanis 32 éve nem tudják legyőzni az élvonalban a zöld-fehéreket.

Egyik oldalon sem örülhetnek azonban tiszta szí­vből az egyetlen pontnak.

További képek itt, itt és itt …

Mérkőzés utáni nyilatkozatok:

„Voltak erősebb és gyengébb periódusaink a mérkőzésen, de az mindenképp látszott, hogy a Ferencváros előrébb tart, mint mi, gondolok itt a labda nélküli és a labdás mozgásokra. A félidőben nagyon mérges voltam, mert a szurkolók nem ezt érdemelték, de a második játékrészben már jobb volt a csapat teljesí­tménye. Sajnálom Gosztonyi Andrást, és rajta kí­vül is vannak sérültjeink, de dolgozunk tovább. A kispadon is gyorsan kell döntenünk, nem mindig volt meg az összhang, de ezt a profi gondolkodást oda is be kell vinnünk” – nyilatkozta a DVTK újdonsült vezetőedzője, Kovac Zoltán a Magyar Televí­ziónak.

„Természetesen léptünk előre az előző mérkőzéshez képest, nagyszerű hangulat volt, és jó mérkőzés, de sajnos több gólt kellett volna rúgnunk. Tiszteljük az ellenfelünket, de ezt a mérkőzést meg kellett volna nyernünk, a diósgyőrieknek két helyzetük volt, abból gólokat szereztek. Buta hibáinkból lett ez az eredmény, most már a riválisaink kezében van az előny, ezt nem szeretjük, de dolgozunk tovább” – értékelte a mérkőzést a Ferencváros vezetőedzője, Ricardo Moniz.

Gyömbér Gábor:

(Az nso.hu, a Ferencváros és a DVTK hivatalos honlapja valamint az MLSZ adatbankja alapján)