Feljegyzések a fotelból – A futószalag beindult

Phileas Fogg, az angol arisztokrácia díszpéldánya, fogadást köt kártyapartnereivel, hogy 80 nap alatt megkerüli a Földet. Kevesen lehetnek azok, akiknek az első mondatot olvasnám nem Verne örök életű „utazása” jut az eszébe, nagyon sokan vagyunk akiknek kamaszkorunk első kalandozása volt olyan országok, olyan kultúrák világa, melyekről még az iskolában sem tanultunk. Bombay, Calcutta, Hongkong, San Francisco – jobb pillanatainkban térképen még megtaláltuk ezeket a városokat, de az ott élőkről szinte semmit sem tudtunk. Azóta nagyot változott a világ, a digitális forradalom úgy szippantotta be a mindennapjainkat, hogy már nincs szükség (sajnos) a képzelet szárnyán bejárni a Földet, csak ki kell nyitni az online világot és minden elébünk tárul. Jules Verne 150 évvel ezelőtt küldte képzeletünket a Föld körül, a jelenben meg a világ labdarúgásának pénzügyi irányítói indították be a futószalagot. A katari VB miatt (a pénz itt is nagy szerepet játszott) egész európai labdarúgás egy ringlispil tulajdonos lett. Köztük a Fradi is. 80 nap alatt 20 mérkőzés, Dublintól a Bozsik Arénáig, benne monacói, belgrádi és trabzoni leszállással, plusz egy magyarországi körutazással, miközben a válogatott játékosaink két héten át nem is tudom hányszor lépnek a pályára. Mindezeket folyamatosan figyelembe kell venni, nem csak a szakmai stábnak és a játékosoknak, de nekünk, szurkolóknak is. Enélkül olyan „lelki állapotba” is kerülhetünk, ahogy a fotelszurkoló esett tegnap fél tizenegy magasságában, amikor is úgy gondoltam, ha most leülne a gép elé és bepötyögné a jegyzetét, akkor Fogg Londonba fel sem ült volna fel a vonatra, hanem inkább valamelyik bánya mélyén húzta volna meg magát. Mert akkor biza elég dühös és mérges voltam a Vasas ellen „kiszenvedett” győztes mérkőzés után.

Mindig tanul az ember, nekem egy jó kis alvás volt a tanárom, mert mire felébredtem szinte villámcsapásként csapott le rám a felismerés, miszerint a győzelmet nem kell megmagyarázni. Azt nem tudom, hogy kitől származik ez a védekezésnek is beillő mondat, de ha hozzátesszük az „intelem” első részét, mely szerint a vereség nem lehet…egyből más megvilágításba kerül a győzelem nem magyarázata. Mivel tegnap este mégis csak győztünk, és vereségről ebben a bajnoki szezonban még említést sem kellett tennünk, így talán az lenne a legjobb, ha ezennel bezárnám a bazárt, lehúznám a rolót és csak annyit írnék ki: Vasas-Ferencváros 0-1, nyitás 4 nap múlva, Pest „külvárosában”, a Megyeri úton, ott ahol a kocsma is lilára van festve.

Mégsem rakom ki a táblát, egyrészt még a 3000 karaktert sem értem el, másrészt mégis csak kellemesebb érzés a győzelmet magyarázni. Mert azt végül is lehet…a vereséghez meg nem is lett volna kedvem, főleg a Vasas ellen. Mert bár sokat változott a világ, az idő meg mindent a helyére szokott pakolni, de 16 év mégsem olyan hosszú idő, hogy a feledés homályába vesszen. Pedig ha jól belegondolunk, talán még köszönettel is tartozunk az akkori MLSZ vezetőinek és a Vasas hathatós rásegítésének, hiszen végül is az egy elég rossz korszak lezárása volt, majd 3 év múlva egy új korszak nyitányának a kezdete. Érzem is, hogy egy kissé hülyeséget írtam az előbb, arra az időszakra nincs megbocsájtás és valószínűleg nem is lesz. Ezért is tartottam fontosnak, hogy hazai környezetben leckéztessük meg a piros-kékeket.

Ami elmaradt, bár a győzelmet besöpörtük, de valószínűleg az előbb írtak miatt éreztem bosszúságot a hármas bírói sípszó után. Persze a játék sem volt tökéletes, sőt még a kettes is görbült egy kicsit, de ha ezt a játékot mondjuk a Mezőkövesd ellen követjük el, csak legyintek hanyagul, meg van a három pont, ennyi az egyre gyorsuló futószalagon éppen elég. Tegnap este nem tudtam legyinteni, szerencsére az alvás jót tett, bár ez még nem menti fel a csapatot azokból a hibáktól, melyek most nem okoztak galibát (az NB1-ben nem is nagyon fognak), de az előttünk álló európai kupacsaták már keményen megfogják torolni. Tudom azt is, hogy ott teljesen más mentális állapotban fogunk a pályára lépni, de ha egy gyengécske Vasas ellen gondot okoz az ellenfél letámadása, és ha tízből nyolcszor nem tudjuk labdavesztés nélkül kihozni a labdát…azt talán nem szabad a szőnyeg alá söpörni. Mert jó néhányszor felállt a szőr a hátamon, amikor megpróbáltuk kicsempészni a lasztit és kb. a harmadik passz után már az ellenfélnél volt, vagy bedobásra „mentettük” a szituációt.

Az látszik, hogy a csapatok megtanulták, a Fradi ellen letámadást kell játszani. Persze nem mindenkinek sikerül, hiszen a Fehérvár totálisan megbukott a feladat teljesítése közben és a Honvéd is csak kergette a labdát. Vajon a Vasas ellen miért is nem sikerült? Kevés volt az önpontosítás? Valószínűleg, ez meg is magyarázná a tegnap estét, de azért vannak kételyeim. Talán egy kicsit túl sokat foglalkoztam ezzel a fránya letámadással, de ezen kívül túl sok mindent nem lehet elmondani a 90 percről. Többet volt nálunk a labda (az első félidőben sokkal, a másodikban ez csökkent), amit az előző meccseken Traoré belőtt/befejelt, most mindkettő kimaradt. A Vasas bár néhányszor eljutott a kapunkig, de a veszélyeket kedvenc bírónk hathatós közreműködésével tudták csak elérni, talán 2-3 szabadrúgást is intézett a piros-kékeknek kapunkból 17-20 méterre. Melyekből csak a lelátón ülők kerültek veszélybe.

Ami még borzolta a kedélyeket, az egy három betűs, lassan szitokká váló rövidítés: VAR. Tegnap valódi Muphet-showt rendeztek, ők képviselték a két öreget, Statlert és Waldorfot a karzatról, akik állandóan beledumálnak a történésekbe. Kétlem, hogy volt még olyan mérkőzés amikor legalább 5 alkalommal (ebből négyszer a Vasasnak, a végén nekünk is adta egyet) olyan szituációt „vizsgáltak”, mely még Andó-Szabót is meglepte. Tán ennyire nem bíztak a társukba, hogy muszáj volt nekik találni valamit, mely esetleg büntető von maga után? Tudom, rosszmájú vagyok – az epémet már operálták -, de tényleg nevetséges volt, hogy ha a labda a tizenhatosunkon járt, az akció végén egyből felvillant, a VAR VIZSGÁLAT – LEHETSÉGES BÜNTETŐ felirat, melytől eleve frászt kap a szurkoló, főleg akkor, ha sejtelme sincs arról, hogy mi a fenét keresgélnek a „szobalakók”. A rosszmájúságom jelzett is azonnal, biztos kezezést, vagy egy eltitkolt lábtaposást, könyöklést szerettek volna találni, ha már a Vasas játékosai képtelen voltak eltalálni a kapunkat…Egyszer azért sikerült nekik, az egyik szabadrúgást nem a lelátóra lőtték, Bogdánnak kellett védeni. Ja, és találtak egy jó méteres lesgólt is, amit a VAR valószínűleg minden mérőműszerrel megvizsgált, hátra mégis csak érvényesíteni lehet.

Ennyi volt, vége, begyűjtve a három pont, és reggelre már a kételyek is tova tűntek. Nincs idő merengeni, vasárnap jön a derbi, majd az első csoportkörös megmérettetésünk a török bajnok ellen, majd a Kisvárda, és az első etap zárásaként elrepülünk a kaszinók európai fővárosába.

Forog a mókuskerék, lendületben a futószalag. Nincs megállás.