Feljegyzések a fotelból – „Csendes” vereség
A 213. derbi napja nem indult úgy, ahogy szokott. Nem volt gyomorgörcs, nem volt meg az a bizsergés mely igazi ünneppé változtatta volna a vasárnapot. Pedig feszülten kéne készülni a derbire, naponta ezzel ébredni, a haverokkal erről beszélni, a neten böngészni a mérkőzés előzeteseit, kutatni a régi videókat, nem tudni arról, hogy reggel nem zártuk be a kaput, és nem adtunk a kutyának kaját. Bolondnak lenni a derbi napján annyit jelent, hogy Fradista vagy, hogy kikapcsolt az agyad, hogy megszűnik körülötted a világ. Minden zöld-fehérbe öltözik, vezetés közben nem a forgalmat látod, hanem Szenes 1990-es bombagólját az első percben, Dragó fejesét 2000-ben vagy Leonardo szólóját ez év tavaszáról! Azon sem csodálkozik senki, ha este a tévénézés közben lelki szemei előtt nem valamelyik véget nem érő sorozat pereg, hanem a BL csapatunk 1995. áprilisi Megyeri úti 3:1-es emlékezetes győzelme. Atyaég! Emlékszel? Megyeri út, 22 ezer néző, fergeteges hangulat, Keller „Kohut-szögből” szerzett bombagólja, majd Lisztes 30 méterről lőtt parádés találata amit Páling szemfüles gólja zárt zöld-fehér keretbe. „Hol van már a tavalyi hó!” – Francois Villont idézve rázzuk meg a fejünket, mert nem csak az emlékezetes 1995/96-s szezon tűnt el, de az a fajta idegi bénultság is, mely egy Fradi-Dózsa meccs előtt költözik belénk. Jó lenne tudni az okát, bár sejtjük, sőt talán tudjuk is, de még sem akarjuk megfejteni és még sem akarjuk keresni a megoldást. Inkább hadakozunk egymással, vénázunk és bénázunk, inkább egy óriási kivitetőt állítunk a Sas árnyékába, buszokon szállítjuk a szurkolókat (ilyen kevés Fradista régen volt már a Megyeri úti derbin) a Népligetből Újpestre az M0-n mint ha városnézésre mennének, vagy inkább a fotel süppedő ölelésébe zuhanunk és azon elmélkedünk, hogy vajon hová is tűnt az a bizonyos hó. Nagyon nincs ez jól, tudja ezt mindenki, de a közeledés helyett inkább „tolódunk”.
Ezek után lehet csodálkozni azon ha a derbi napja sem foglalja keretbe zöld-fehér hitünket? Főleg egy vereség után nem. Sajnos bekövetkezett az, amire előre számítani lehetett. Annak ellenére, hogy Thomas Doll megszervezte a védekezésünket, de addig amíg nincs valódi szűrőjátékosunk, amíg a középpályán csak „kergetjük” a labdát, a hátsó alakzat folyamatosan hibázásnak van kitéve. Ennek ellenére a cserékig pariban voltunk, bár a Dózsánál többet volt a labda és veszélyesebben is játszottak, de nekünk is voltak helyzeteink. A jogtalan büntető után váltani is tudtunk, gyorsan jött az egyenlítés, igaz azt egy „visszaadott” büntetőből értük el. De volt még hátra közel fél óra, lendületben is voltunk, amit Gerzson becserélése megtört.
Bármennyire is rossz érzéssel kell leírnom, de én úgy érzem, rosszkor cserélt Thomas Doll. Sejtem én, hogy győzni akart és valószínűleg az előre megírt forgatókönyvében is szerepelt a Gera behozatala, de most nem sült el jó. Gerzson játékán látszott, hogy a sérülés megfogta, több volt az eladott labdája mint a jó. A gond nem is ez volt valójában, hanem az, hogy ezzel teljesen „üressé” vált a középpályánk védekező szekciója. A második Dózsa gólnál is látszott, hogy úgy hozták a védőkre a labdát, hogy létszámfölényben voltak. Persze nem akarom én sem a mesterre, sem Gerára rakni a vereség terhét, hiszen 1:1 után győzelemre akartunk játszani, de egy sokkal mozgékonyabb, fürgébb és az összjátékban jobb hazai középpályások ellen már kevésnek bizonyult a megfogyatkozott védelmi vonalunk. Erre meg Gyömbér sajnálatos sérülése is rásegített, hiszen a helyére beállt Busai újfent a légüres térben mozgott és talán egyetlen egyszer sem sikerült megakasztania a hazaiak támadását.
Mindezek ellenére a magyar bajnokság színvonalához képest jó meccset játszottunk és közel 70 percen át még a győzelem sem volt elképzelhetetlen kategória. Most azonban ez a tény nem nagyon tud vigasztalni. Úgy gondolom a vereséggel még mélyebbre ásódott a szakadék.
A Fradi szurkolók minden bizonnyal „kihasználják” a vereséget. Akik kint maradtak, mondhatják azt, ha bent lehettek volna, a buzdításukkal győzelembe hajszolják a csapatot. Akik bent voltak, hasonlót mondhatnak, csak azzal a különbséggel, hogy azért kaptunk ki, mert sokan kint maradtak egy óriás vetítő előtt és cserben hagyták a csapatot. Ez meg nem vezethet semmi jóra. Ráadásul szerintem egyik félnek sincs igaza. A bérletesek tudják, hogy a napokban kaptunk egy újabb „kérdőívet” a klubtól, melyben a szokásos „a-b-c-d stílusban” elmondhattuk a véleményünket a kialakult helyzetről. Kitöltöttem, de sajnos az igazán problémás részeknél „nem tudom a választ” kellett megjelölnöm. Mert tényleg nem tudom. Töröljék a szkennert, ne töröljék a szkennert, legyen béke, ne legyen béke.
A vereség után is azt kell mondanom, unom és nagyon elszomorít a kialakult helyzet. Mert abban nem hiszek, hogy szkenner nélkül megvertük volna ma a Dózsát, de az sem gondolom, hogy szurkolók nélkül érdemes játszani ezt a csodálatos játékot.
Elvesztettük a 213. derbit. Volt már ilyen, ettől még nem dől össze a világ. De ha nincs béke, ha nincs hangulat, ha nincs együtt a Fradi család, az már a véget jelentheti. Azt meg nagyon nem akarom. Csak nem tudom a megoldást.
A mai nap bebizonyította, hogy sajnos, mások sem. Pedig most kéne összefogni, most kéne közös erővel a „csendes” vereségét, harsogó győzelemmé változtatni.
Másképpen nem fog menni. Ebben biztos vagyok.
17 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – „Csendes” vereség bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Nem volt itt semmi különös: az ujpeti játékosok jobban AKARTÁK a győzelmet A fradi.szivet hiába keressük, nincs! Ezek a külföldi srácok soha nem fognak csuszni-mászni a zöld-fehér szinért, még ha százszor is lejátszák a magyar himnuszt….Istenem, mekkora baromság! 🙁
Ennyi vélemény után nehéz bármi újat hozzátenni.
Lalolib megint „hozta” a kötelezőt, tökéletesen a tollal „megközelített”írásával és a Többiek gondoltai is „nagyon” tetszettek-az idézőjel a tények(eredmény) miatt van-de én is megpróbálok valamit „papírra vetni”.
Ha szeretném gyorsan és néhány mondatban összefoglalni,akkor a legnagyobb probléma a játékosállomány.Gyenge ,gyengébb,mint a tavalyi.Nem is tudom,hogyan gondolták a vezetők,hogy ezzel a gárdával bajnokságot lehet(ne)nyerni.Szakértelem és pénz hiány.Ez a Lauth pont annyira erős,mint …már nem is emlékszem,hogy is hívtál,akit elküldtek kölcsönbe!!!Na ez az!A mai napig is 15-20-25 évvel ezelőtti csapatból simán felsorolok kétszer annyi játékost mint a mai csapatból.
Semmi hajtás,kiteszem a lelkemet-szívemet momentum.Ennek ékes példája nálam az volt,amikor direkt végignéztem a a fradista arcokat,akiket mutatott a tv.Teljesen visszatükröződött milyen FERENCVÁROS van az utóbbi bő egy évtizedben.És szerintem szkenner ide vagy oda ezért nem vált több ezer ember bérletet jegyet-köztük én is-,mert „nincs értelme”.Persze lehet,hogy ez kicsit erős,de nálam „ez van”.
Elnézést,ha egy kicsit pesszimista voltam.
Hajrá Fradi
Ma már hideg fejjel tudtam megnézni az összefoglalót és azt mondom annyira szégyenkezni valónk nincs, mert voltak komoly lehetőségeink. Gyömbér kiesésével a középpályás szűrésünk meggyengült, mert Busai nagyon lassú az ilyen mozgékony csatárokhoz. Sokkal jobb megoldás lett volna Cukic, vagy Batik. Sajnos a játékvezető döntően befolyásolta a mérkőzés alakulását, amikor Lauth buktatásáért nem adott büntetőt, és nem állította ki Balajczát. Utána pedig egy olyan szabálytalanságért adott büntetőt, amely még a labda elrúgása előtt történt. A vezetés megszerzése pedig még jobban fellelkesítette az ellenfelet. Sajnos a mai Ferencváros nincs olyan erős, hogy ezek ellenére ki tudja harcolni a győzelmet. Pláne úgy nem, hogy a magukat Fradi szurkolóknak nevezők gyengítik a csapatot. „Aki nincs velünk az ellenünk van” tartja a közmondás. A kontrollálatlan beléptetés eredménye, pedig ott látszik a Fradi gyúrójának a fején.
Azon gondolkodtam a meccs alatt, hogy miért erőltetjük hátul a Pavlovics – Mateos – Bőnig labdajáratást, majd Dibusz egy jó nagyot kirúg valahová, ahol esetek többségében az ellenfél játékosához kerül, de megjátszani egyszer sem tudjuk. A labda ívelgetésnek teljesen más a szerepe középről, oldalról előre a támadó területre és teljesen más a kapu elöl a semmibe. Legalább 7 ilyen szitu volt, ahelyett, hogy megpróbálnánk hátulról támadást építeni. Mindig csak a vissza passz, már a guta kerülgetett. Már az mtk ellen is!
Az ellenfél edzője előre elmondta, hogy a magas védők ellen rövid passzos, egy-két éríntős, lapos játékkal veszik fel a harcot. Ezt lehetett tudni, erre lehetett volna készülni, ennek a kulcsa a középpályán lett volna, hogy ne tudjanak rárohanni a védelmünkre. Én nem nézek ujpest meccset soha, csak ha mi játszunk velük, de nem gondolom, hogy annyira meg kellett volna lepődni ezen a taktikán részükről.
Szörnyű volt a tegnapi nap, tetézve a lányok brutális kiesésével. A szurkoló soha nem fordul el a csapatától, legfeljebb nem megy ki a stadionba, mert nem hajlandó a „mércéből” engedni. Olvastam a tegnapi megemlékezést a 7:1-ről. Én még régebbről citálnék, 1967, 3:0 Ezután mondta Lakat Karcsi bácsi: „Aki ismer, tudja, hogy az én mércém magas. Ma azt mondom, ilyen jó Fradit még nem láttam”. Lehet, hogy nem szó szerint emlékeztem, de nem is ez a lényeg. Én lejjebb már nem tudok menni.
Lakat Károly, a Ferencváros edzője így nyilatkozott a mérkőzés után: — Ahol eddig voltam, minden csapatban amiatt zsörtölődtek, hogy szófukarrá válok, amikor dicsérni kell. Valóban: az én mércém magas! Most azonban azért nem nyilatkozom, mert ha őszintén megmondanám a véleményemet — egyesek talán rajongónak, nagy mellényűnek tartanának. Csak annyit mondok: nehéz lehet az újságírók dolga… ezen a mérkőzésen a mi csapatunkból mindenki a maximálisat nyújtotta …
Vajon mikor olvashatunk legközelebb ilyen nyilatkozatot?
Ha kiveszed az „én mércém magas” részt, akkor ajánlom figyelmedbe a péntektől vasárnapig zajló NB I-es mérkőzések edzői nyilatkozatok részét!
Egyrészt megtisztelő a válaszotok, így már tényleg visszajön Karcsi bácsi (egyébként
tornatanárom) véleménye. Éppen írtam az „üllői 129”-re, hogy Dibusz kivételével az egész csapatot elhajtanám…..Amennyiben magasabbra szeretnénk jutni, ahhoz nagyon sok pénz kellene. Megérem vajon?
A Megyeri úton is ki lehet kapni, de nem ilyen játékkal! Nem a nézők hiányoztak, hanem a csapat! Azzal nem értek egyet, hogy rosszul cserélt Doll! Addig is jobb, gyorsabb volt a Dózsa. Böniget kedvelem, de egy ilyen rutinos védő nem csinálhat ilyen baromságot. Simon góljánál nem értettem, miért nem támadták meg a védők. Az ismétlésnél, amikor szemből mutatták a kaput, nekem úgy tűnt, hogy nem volt védhetetlen a lövés.
Más kérdés, hogy mi lett volna akkor, ha Lauth buktatásáért (amit még a nem Fradi szimpatizáns szpíker is annak látott) büntetőt ítél a bíró és kiállítja Balajczát? De ezt már nem tudjuk meg…
Sejtettem, hogy Gerzson cseréjével kapcsolatban többeknek más lesz a véleménye. Az idegenbeli meccsek lefújása után egyből a gép elé ülök és azokat az érzéseket fogalmazom meg, melyeket szinte még a meccs hevében érzek.
Gera cseréje kapcsán „másnaposan” is úgy gondolom, hogy most talán nem kellett volna becserélni, vagy ha bejön, akkor inkább Lauth helyére, a bal szélre. Az tény, hogy addig is gyorsabb volt a Dózsa, de középen sokkal kisebb területük volt a játszadozáshoz.
A legnagyobb gondnak továbbra is azt tartom, hogy nincs igazi szűrő játékosunk. Annak idején Morrisont (emlékszünk még rá?) sokan akarták „elzavarni”, de ő egy mérkőzésen szerzett annyi labdát, mint a mostani Fradi szűrői 5-6 meccsen.
Valamikor én is védő voltam (igaz sokkal alacsonyabb szinten) és tudom milyen kiszolgáltatott helyzetbe van egy középső védő amikor lendületből, „akadálymentesen” hozzák rá a labdát.
Kedves szurkolòtí rsak
A Fradi csapata jí tszotta a megszokott jí tékí t és hûebb volt sají t magí hoz, mint – ahogy értesültem – sok szurkolòi jelenleg ehhez a csapatukhoz.
Csak néhí ny szí z szurkolòknak a hangjí t lehetett hallani most, hogy ezek a szurkolòk bí r kevesen voltak is, de mégis ott voltak és ez volt a lényeges. A „mégis“ beköszöntött ùjbòl a Fradi csalí d tí borí ba.
A vereség dací ra örültem annak, hogy a Fradi szigorùan ragaszkodik az egyszer elví lalt és megkezdett védelem-tí madí s tengelyén forgò jí tékí hoz. A kudarc és a siker nem teszik paprikajancsiví a csapat edzôjét, amelynek csak valamilyen közvélemény vagy mí s vélemény elég ahhoz, hogy egészen ùgy csiní lja a dolgot, hogy mindenkinek az elismerését el tudja nyerni.
Bí r nem szeretem, ha a Fradi hûtlen marad a „középosztí lyi“ csapatrészéhez, mert most sem lí ttam középpí lyí t és persze jobban szerettem volna azt is, ha legalí bb kihùzza a Fradi a döntetlent, de a hií nyzò középpí lyí s enberünk (Gyömbér) a középpí lyí t telyesen az ùjpestieknak adta í t.
Az ùjpestiek meg nem voltak olyan udvariasak, hogy ezt a feladatott középpí lyí n ne haszní ltí k volna ki alapossan.
Ebben hí t nem volt több a vereségnél. Akí rhogy is szerettem volna, ha „jobban“ jí tszott volna a Fradi, de – ezekbôl az elôzményekbôl kiindulví n – nem is volt több reí lis a jelen pilanatban.
A „jelen pillanat“ meg mindig mí s. Ez a reménysugí r ebben a kormos-szürke eredményben is megmarad.
A villí mgyors kis fürge ùjpesti csatí rakkal szemben nem volt mit tennie most a Fradinak, mint bí r vesztesnek, de emelt fôvel elhagyni a jí tékteret.
Nem. Nem vagyok elkeseredett. A Fradi mí r egész mí s dolgokon is mí r tùlesett (gondoljunk az NB-II-es kényszertartòzkodí sí ra). Ez a „sors tòl verettség“ és az utí nni „kimí szí s“ a bajbòl is valamilyen megbìzhatòsí gnak a jele, amely a szurkolòk hûségével jòl fért össze a mùltban, és ma is jòl összeférne, habí r jelenleg sok megpròbí ltatí sokon megy í t a szurkolòknak egy része és a vezetôség viszonya. Ez a meccsben is megmutatkozott. A szétví lò csapatrészek mintha a szurkolòk és a vezetôség jelenlegi szétví lí sí t is megmutattí k volna.
Remélem, hogy a csapat elszí ntsí ga és hûsége önmagí hoz minden szurkolò összetartozí sí hoz fog hozzí jí rulni.
A megbìzhatòs a jòban és a rosszban is megjelentkezik.
Ha a Fradi ki is kapott most, mégsem fordulok el tôle. Pont most kell neki a legtöbb bìztatí s. A megbìzhatosí gí ra nekem is megbìzhatòsagal kell ví laszolnom.
Mégis: Hajrí Fradi.
Ezt a szurkoló Fradi vezetőség dolgot mihamarabb rendbe kéne tenni mert ez nem vezet sehová amúgy a mai meccsről röviden jobb volt az Újpest.Megérdemelten nyert fájó ezt leírni de sajnos ez az igazság szivesen látnám a csapatunkban ezt a Bardhi gyereket igen jó barátságba van a labdával.A mai nap sajnos nem a mi napunk kézis lányaink is elszúrták bár ott látok némi reménysugárt egy óvással mert az utolsó német gól szerintem érvénytelen bár mi magyarok sportdiplomáciában sem vagyunk a legjobbak. Azért Hajrá Fradi mindörökké Ferencváros.
félek, előbb kimoderálódtam, bár nem írtam csúnyát, csak nevet, tán segít, ha körbeírom. a lényege, hogy akik odakintről „szurkoltak”, most elégedettek lehetnek, hiszen gondolom, az az egyedüli ember kapott ma ki, akivel a nagy bajuk van – hiszen a csapatot nyilván imádják, az ő vereségük nyilván nem lehetett céljuk -, meg gondolom, a hangulattalanság-szurkolótlanság is tetszett nekik, nyilván azért, mert a csapatot szeretik, és nem saját magukat.
másrészt mindig el akarjuk hinni, hogy van csapatunk, aztán szembejön a valóság. visszabontottuk a házat, aztán nem vetünk megfelelő építőanyagot. a kőműves vagy az építész hibája-e, és ki kicsoda ebben a műfajban, nem tudom.
de ma sokan meg azt nem tudták, hol lépnek pályára, és az olyat hogyan illik. vagy ha tudták, akkor meg túlnyomórészt alkalmatlanok voltak rá.
a „koronát” meg azóta kézis lányaink fel is tették a ma esténkre…
Nincs elfekvőben lévő hozzászólásod. Elveszhetett.
lalolib, szokás szerint MINDEN SZAVADDAL egyetértek … ez a mai nap nem is csak a vereség miatt szomorú … az életben nem éltem még meg ilyet, hogy szinte kevésbé fáj a vereség, mint a Fradi-vezetés és a szurkolói csoportok közötti cirkusz … a „violák” egyébként tényleg jobbak voltak … néha ez is előfordulhat … de egy ilyen hangulatú meccs kinek az érdeke? Mert állítom, hogy kb. 1905 óta minden FTC – ÚTE jobb hangulatú, parázsabb légkörű volt, mint a mai … nem elég, hogy már rég nincs magyar futball? (Meghalt, tisztelettel jelentem, NINCS!) … de még azt a pár ezer fanatikust is el kell üldözni, aki azt hiszi, hogy még van????
Szerintem Thomas Doll eltaktikázta ezt a mérkőzést. Az első perctől kezdve magunkra engedtük a Dózsát és ők ezzel nagyon jól éltek. Talán most játszottak a legjobban, de csak azért mert hagytuk! Átadtuk a területet, mi csak a védekezéssel foglalkoztunk, ami nem nagyon megy mostanában a csapatnak. Ha sportszerű akarok lenni azt kell mondanom: Ma jobb volt a Dózsa!
Egy kicsit szépítve: Mi voltunk a rosszabbak………..