Feljegyzések a fotelból – Nehezen, de biztosan
A kétely egész héten ott motoszkált bennem. Nem akart távozni, nem akart egy mosoly kíséretében elbúcsúzni, megveregetni a vállam, “nem kell itt a hiszti, volt egy rossz meccsetek és kész, a nagyokkal is előszokott fordulni”. Napról napra csak marta a gyomrom, a fekélyem meg újra orvosért kiáltott. Kit érdekelnek a nagyok, azok csak “gyötrődjenek” a BL négyesében (azért a Pool játéka “pestiesen” mondva, nem volt semmi), és mivel a magyar focit már évek óta beárazták, nekünk itthon van dolgunk, nekünk a “kicsit sárga, kicsit savanyú, de legalább a miénk” jutott. Ezért volt nehéz elviselni a múltheti teljesítményt, a kilátástalan, ötlettelen játékot, melyre csak gyógytapasz volt az utolsó pillanatban megmentett pontocska. Próbáltam elhessegetni minden fajta csalódottságot és keserűséget, de a kétely még sem akart távozni. Vajon a Haladás ellen fordul a kocka? Vajon összekapjuk magunkat és nem hagyjuk, hogy a hetekkel ezelőtt beharangozott “bajnoki döntőre” (kimondottan utálom ezt a titulust) már egy kivéreztetett csapatként érkezzünk meg Felcsútra? Vagy tényleg csak kisiklás volt a múltheti téblábolás és simán lefocizzuk a stadionavató emlékébe kapaszkodó vasi gárdát? A válasz elég bonyolultra sikeredett és még az elején kibököm, hogy a “nehezen, de biztosan” cím nem egy új celeb műsor kissé túlárazott reklámja, ezért talán nem kell egyből a magyar nyelv professzorait tetemre hívni és főleg (talán) nem szükséges engem a dilidoki díványára fektetni. “Vallok” én magamtól is, és ha nem látok meg a meccs végén két számpárost (24-8, 15-4), akkor valószínűleg másképpen ébredek és a lefújás utáni “kibrusztoltuk” jelzőt választom, mely talán jobban idomul a látottakhoz…vagy mégsem?
Kezdjük az elején, hagyjuk békén a kételyeket és főleg a fekélyemet, bár voltak pillanatok, amikor az utóbbira gyógyszert kellett bekapnom. Leo sérülése nem jött rendbe, így Doll “előhúzta” a süllyesztőből Koch-ot, Nagy Domit a kispadra ültette, Pedrosot még oda sem, és mivel Otigba sérülése rendbe jött, így a szokásos csapattal vágtunk neki a 90 percnek (+5, de erről majd a végén). Volt egy kis plusz (vagy talán jó nagy plusz), amit a Paks okozott, a derék Csertői alakulat tényleg komolyan gondolta amit anno Bódog mondott a diósi vereségünk után, hogy ők nem fogják eldönteni a bajnoki címet, ezért a Videotont is megverik. Bódogtól ezt már nem tudjuk számon kérni, Csertői meg élete végéig Pakson fog maradni, őt nem fogják hipp-hopp kirúgni és helyére egy spanyol negyedosztályban vitézkedett edzőt a kispadra ültetni. Fradi ellen egy pont, Vidi ellen három pont. Gratula érte és nem csak azért, mert csapata lerázta magáról a “csak a Fradi elleni meccs számít” szokást és simán verte az egyetlen helyzetecskét felmutatni tudó ellenfelét.
Ha ez nem ad plusz löketet, akkor mi! – sóhajtottam a kezdés előtt és mikor Paintsil a második percben Fiola-hintába ültette a Haladás védelmét, úgy éreztem, itt ma bizony gólkülönbséget javítunk. A gól elmaradt ugyan, talán ha a “hosszúba” tekeri, újra róla szólnak az énekek, de a gól helyett egy olyan hat perces rémálom jött, amilyent még Freddy Krüger sem tudott elkövetni az Elm utcában. Pedig neki tűéles, penge keze volt és az arca is annyira eltorzult, hogy az csak a rémálmainkban és persze a filmvásznon tudott tini lányokat kaszabolni. A Groupama Arénában a teljes védelmünk húzta fel hat perc erejéig Freddy jelmezét, annyi “borzadályt” követtek el futószalagon, hogy azt nyugodtan be lehetne adni a Találmányügyi Hivatalba szabadalmaztatásra. Felidézni sem akarom, a rémálom vége egy vendég gól lett, ki is vert a verejték, miközben a kétely meg tovább gyártotta gyomrom mélyen a fekélygócokat.
Mi történik itt? Az még rendben van (vagyis térségi “érdekeltként” nagyon nincs rendben), hogy épülni fog Paks 2, de ilyen gyorsan? Egy hét és megint át kell élnünk a szenvedést? Mi a fene van a játékosokkal, miért nem tudják elviselni a nyomást, miért nem dobja őket fel az aréna hangulata és a visszaelőzés lehetősége? Szerencsére túl sokat nem tudtam foglalkozni gondolataim eltévelyedéseivel, hiszen most nem kellett félóra az ébredéshez. A félóra az megvolt, de egészen másképpen. Még felsorolni is sok: előbb Böde, majd Varga, ismét Böde, újfent Böde, majd változatosság kedvéért Spirovski – helyzet helyzet hátán, Dani olyanokat hagyott ki, melyeket máskor becsukott szemmel, zoknis lábbal is gólra váltott, de itt vagy pont a kapus ölébe bólintott, vagy centikkel a kapufa mellé gurított. És ha már nem ment neki, gondolta “átpasszolja” a labdát Paintsilnek, aki élt is lehetőséggel, és az addig remekelő Rózsa lába között gurított a hálóba úgy, hogy előtte, várva Dani kiugratását, legalább kétszer lépett vissza lesről! A labda is remekül jött, a gól is szépre sikeredett, de a megindulás előtti “figyelésért” külön taps jár!
Fordíthattunk is volna a félidő végén (ha bemennek a helyzetek, már jóval korábban), amikor is Gorriarán bemutatta a lassan védjegyévé váló kötényes cselt, amit egy hinta-palinta követett, majd egy remek passz Varga elé, aki egyből tüzelt is, de az néhány centire a kapufa mellett távozott. Azt a bizonyos 6 percet leszámítva jó kis félidő volt, dicséret illeti a Haladást is, végig futásra kényszerítette a Fradit, ezzel persze jó nagy kockázatot vállaltak. Egyrészt bírják-e erővel, hiszen a bajnokikon ritkán kell ennyit futni, másrészt tudhatták, hogy a Fradi akkor tud igazán élni, ha futásra van “kényszerítve”. Mi még egyetlen meccsen sem fáradtunk el és több meccset nyertünk meg úgy, hogy a végén bedaráltunk az ellenfelet.
Ezért is voltam bizakodó, az első hat perc a félidő után már tovatűnt és ha reggel nem kell a gép elé ülnöm, talán örökre el is temetem (pedig nagyon nem kéne). A folytatásban tovább tartott a “helyzet-helyzet hátán” szindróma: rögtön a kezdés után Paintsil, majd Spirovski és a változatosság kedvéért újra Paintsil. Mindez kb. 6 perc leforgása alatt, látszott, minél hamarabb szeretnénk döntésre vinni a három pont sorsát. Ami majdnem meg is bosszulta magát, egy kapuskirúgás után Otigba elcsúszott, de szerencsére a Hali csatárnak már volt annyi ereje, hogy jól átvegye az ajándékba kapott lasztit. A vendég erő egyre fogyott, ezt látva Doll mester “gyorsított” a csapaton, jött Moutari és néhány percre rá jött a vezető gólunk is. Már Otigba fejese gólt érdemelt volna (a kapufák mostanság nagyon nincsenek velünk), de az “ügyeletes” gólvágó, Blazic újra jókor volt jó helyen, és beállóként az ötödik gólját szerezte a szezonban.
Innen meg már nem volt mit kérdezni. Egyedül a bíró gondolta úgy, hogy ne legyen már sima a vége (no meg Moutari, aki szintén kihagyta a ziccert) és milyen bírói magatartás lenne az, ha hiba nélkül vezetne le egy meccset. A “táblás” 3 perc helyett hatot hosszabbított, a Lovrének majdnem lábtörést okozó Hali légióst nem küldte egyből “börtönbe”, majd olyanokat fújt a vendégeknek, melyek a végét túl izgalmassá tették. A lényeg, hogy ezekből még helyzet sem lett és talán Lovre is megúszta. Fontos lenne, ahogy reméljük Gorriaránt is csak a görcs rántotta le a pályáról, mert mindkettőjükre nagy szükség lesz a Vidi elleni “bajnoki döntőn” (továbbra is utálom a jelzőt).
Talán a leírtak bizonyítják, hogy nem kell a dilidoki díványára feküdnöm és a nyelvészek sem haragudnak meg túlságosan a cím miatt. És nem csak a kimaradt helyzetek és az aránylag elfogadható játék miatt, hanem a három pont mellett, a “lényeget”, a fent már zárójelbe tett két szám mutatja: nekünk 24 kapura tartó próbálkozásunk volt, a Halinak 8. Ezekből nekünk 15 (!) el is találta a kaput, a vendégeknek ez csak négyszer sikerült. Ennyi. Itt a pont. Ha a Paks ellen kiírtam magam az össze létező bírálatot, akkor most a dicséretnek van itt a helye. Persze csak finoman és halkan, mert végül is hátul továbbra is elképesztő dolgokra vagyunk képesek és ennyit helyzetet büntetlenül nem is szokás kihagyni, mégis jár a zöld pont a csapatnak, mert végig daráltuk a meccset, helyenként tetszetős támadásokat vezettünk, végre volt szélsőjáték (most Varga is aktívabb volt), Lovre és Gorriarán százszor körbefutották a földet, Paintsil meg úgy varázsolt mint ősszel. Dani bár nem lőtt gólt, de remek gólpasszt adott, Spirovski is sokat segítette a támadásokat, Blazic meg az apró helyezkedési hibáját jóvátéve, eldöntötte a három pont sorsát.
Arról meg a végén nem akarok értekezni, hogy ez mennyit is jelent. Jelenthet sokat is, de jelenthet csak annyit, hogy öt fordulóval a vége előtt visszavettük a vezetést a tabellán. Bár utálok előre kalkulálni, de talán annyit megengedhetek magamnak, hogy ha szombaton nyerünk Felcsúton, akkor jó nagy lépést teszünk a céljaink elérése felé. Egy döntetlen esetén minden maradna úgy, ahogy van. Ha “véletlen” kikapnánk, akkor a Videoton vezetne két ponttal, ami még mindig nem döntene semmiről. Bár Bozsik “szagértő” úr a tévében azt mondta, hogy mindenki azt várja, hogy a Videoton nyerje meg a bajnokságot…Azt nem tudom, hogy kit értett “mindenkin” (ez manapság elég népszerű megfogalmazás), de szerintem a többség, egészen másként gondolkodik.
Remélem a csapat is. Ehhez az első lépést ha még nehezen is, de biztosan megtettük.
19 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Nehezen, de biztosan bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Sziasztok!
Meg tudná nekem mondani valaki hogy miért nem lehet sem a Fradi sem az MLSZ oldalán jegyet venni a Vidi-Fradira? Már jó régóta próbálom és nem megy mert állítólag elfogyott. De kinek adták el? Vagy a B-közép felvásárolta az egészet?
Konkrét választ nem tudok, csak sejtéseim vannak. A felcsúti “aréna” 3800 fő, ha a faoszlopokon is kapaszkodnak. Ebből csodálkoznék rajta, ha kaptunk 1000 jegyet, amit pillanatok alatt elkapkodtak, illetve csoportoson “lefoglaltak”.
Ami a Videoton részét illeti, talán össze tudnak kaparni 2000 szurkolót, ami meg fennmarad, az a VIP meg az “ajándék”.
Bár már több mint egy hete teltházat jelentenek, de nem lennék meglepve, ha lennének üres székek a meccsen.
Behúztuk,vezetünk,de utóbbi időben megyünk az események után. Még ha a Vidi ellen menni is fog,utána olyan meccseink vannak,ahol nekünk kell dominálnunk. Nemzetközileg pedig ez baromirs kevés.
Üdv!
Már majdnem mindent leírtatok,nekem azért lenne észrevételem.Koch,mint szakács de mint középpályás is “rossz”! Ha az ételhez is úgy áll mint a tegnapi meccshez,akkor köszi,de inkább egy falatot sem!Neki sem szakácsként sem középpályásként sincs helye a Fradiban! Doll mester szemére rónám azt is,hogy a német “tehetségnek” szavaz bizalmat, annak ellenére hogy Nagy Dominik,aki kb öt perc alatt többet tett a meccshez,mint a “jó” német szakács amíg pályán volt,uszkve 60 percig.Labdát nem támadta soha, sőt megvárta míg más a csapatból, de inkább az ellenfél oda nem ért!Ez tipikus nulla teljesítmény!Védelmünk hozta az ellenfél gólját,már-már kötelezően.Aztán hozta a kötelező gólt az ellenfél kapujába is,ez inkább dicséretes!A végeredmény 3 pont, győztünk.Előztünk, de ez az utolsó 3 meccs összképe sok jóval nem kecsegtet Felcsúton!Ennél több kell ott, ha harmincasok szeretnénk lenni!De a remény hal meg utoljára a FRADI meg ÖRÖK!!
@Tòth Péter on: Akkor mi lesz nemzetközi szinten a középpí lyí nkal, ha mí r nemzeti szinten csetlünk-botlunk ?
László!
Semmi, sajnos! Ott azon a középpályán ahol egy Koch szintű “játékos” kezdő,és a Hali is csak átjáróháznak használta egy nemzetközi kupa,sőt annak előselejtezőjében sincs esélye!Még mindig keressük Lipcsei,Fodor,Gera, utódjait!! Legalább is mi!Azért ha már itt tartunk egy kis Bogesz -Koch összehasonlításban,nem hinném hogy a “derék” német labdába rúgna…..
Csak az lenne a baj, hogy Bognár támadó középpályás, aki hátul semmit sem ér… Koch (még mindig) jobb a védelemben nála.
Tisztelt YSE:
Mindig tisztelm Véleményét és ez most is ìgy van. Bogní r-al kapcsolattal az én véleményem egy kicsit eltér az Önétôl, hiszen — ha tí madò középpí lyí s is Bogní r — melléje — mint az aranycsapatní l Bozsik “cucu”-t Hidegkùti mellett, is lehetne alkalmazni egy védekezô középpí lyí st (sajnos Gera még sérült).
Egy kis jò akarattal a Bogní r fiùt meg lehetett volna tartani a Fradiban. Most is sajní lom, hogy ez nem ìgy történt.
Bí r egyetértek lalolib-al, aki egyszer ìrta Bogesz-rôl, hogy — ùgy mint Radò — jí tékstilusa nem passzol a Fradihoz, de nem-e igaz az is, tekintettel a réges régi Fradi-ra: Egy jí tékost addig haszní ltí k ezen vagy azon a poszton, mìg fradi-alkalmassí nem faragtí k.
Bogní r-t nem tudom, hogy faragni lehetett volna.
Valòszìnûleg a Fradinak kellett volna hozzí idomulnia.
De ezt most mí r nem fogjuk megtudni.
Azt gondolom, ha valakinek a stílusa (és főleg: felkészültsége) nem passzol a Fradihoz, az nem Bogesz volt, hanem Doll. Amióta nincs két védekező középpályásunk a védelmi négyes előtt, folytonos a kavalkád a kapunk előtt. Nem elsősorban Szpirovszkival van a gond, hanem hogy nincs másik, legalább Gera-kvalitású emberünk. Ha ott rendben volnánk, Bogesz beférhetett volna elől, Böde Dani mögött, amolyan középső támadó középpályásként, jobboldalt Varga Rolival, baloldalt Paintsilllel. De Doll nem szerette, igazából ki sem próbálta, viszont az olyan “zsenik”, mint Koch vagy Sternberg, ott maradtak a széles keretben. Hm… Majd meglátjuk, Doll milyen taktikát talál ki a Vidi ellen, de félek, megint nem fogja érezni, mit kéne a csapatnak játszania… Hajrá FRADI!
@Csupi on:
Dollal kapcsolattal egy í rnyékolt véleményre törekszem, mert vannak erényei is Dollnak.
Azonban igazat kell adnom Neked.
Én is azt vettem észre, hogy vannak jí tékosok, amelyek Doll nem szeret.
Bödével sokí ig ilyennek lí tszott, amìg nem kényszerült betenni.
Bogní rní l meg én Sem lí ttam, hogy lett volna szí ndéka, hogy adjon hosszùbbmenô esélyt a szerepléshez.
Szerintem már a leigazolása is hiba volt. Egyszerűen nincs olyan poszt, ahová betudnám tenni. A mai középpályás foci még az NB1-ben sem bír el egy futni, ütközni, szerelni nem tudó játékost. Remek lába van, jól is passzol, de ez nagyon kevés. Mezőkövesden sem találják a helyét, ott sem tud kiemelkedni.
Ezért sem értem, hogy miért igazoltuk le. Ilyen volt még Radó is, akitől én még sokat is vártam, de az idő bizonyította, hogy elsősorban posztokra kell keresni játékost és nem azért kell leigazolni, mert máshol esetleg jól játszott.
@lalolib: Bogeszel szemben elfogult vagyok. Be kell vallanom.
Egy érdekes dologra tappintottí l rí . Az meg az, hogy “a leigazolí sa is hiba Volt.”
Te tudsz arròl, hogy kinek a feladatköréhez tartozik az igazolí s ?
Ha Dolléba, akkor kétségbe vonhatò lenne a szakmai tudí sa is, hiszen, ô is tudhatní , hogy “posztra” kell szerzôdtetni egy jí tékost.
Ha meg nem Dolléba, akkor érthetô, hogy az edzô nem ragazkodott tùlsí gosan Bogní rhoz.
Lezí rultak-e volna a Pataky, Bukovi és Lakat Kí roly féle középfedezeteknek korszakai ?
Nagyon sajní lní m.
Te mit gondolsz, lalolib, miért nincs középpí lyí nk ?
Hií nyoznak a kellô emberek ? Hí t, ha ìgy van, akkor miért nem szerzôdtetünk olyanokat, mint Gera Zolit ?
Meccseink sajnos megint kezdenek a lotrira hasonlìtani.
Bekapjuk a 0-1-et és aztí n vagy sikerül, vagy nem, hogy kiegyenlìtsünk. A fônyeremény meg azért, aki arra tippel, hogy meg is nyerjük a meccset.
Szerintem nincs gond a középpályával, sőt, az elmúlt évek egyik legjobb összetételű sorával rendelkezünk.
A gondot abban látom, hogy nincs meg a megfelelő összhang köztük és amióta “kitalálta” Doll a 4-3-3-t, azóta elég sűrűn cserélgeti a játékosokat. Ahogy meg kialakult a Spirovszki-Leo-Gorriaran hármas, sérülések hátráltatják az összeszokást. Előbb Gorriaran, most meg Leo.
Személy szerint nagyon szeretnék látni egy Lovrencsics-Spirovszki-Gorriaran hármast a középpályán. Leo meg rutinból meg tudná oldani a balhátvéd szerepét, sőt, ha szükség van rá, meccs közben vele simán át lehetne állni egy háromvédős rendszerre is.
Én a magam részéről nem tartom eleve hibának a leigazolásukat – főleg Radóét – mert akkor még szó sem volt mondjuk Gorriaranról vagy Pantsilről. “Kívülről” jónak tűntek, és főleg Radónak voltak igazán jó meccsei nálunk is. Később kiderült, hogy nem felelnek meg. Radó fizikálisan nem felelt meg – egyszerűen ilyen “picike”, simán elnyomják – Bognár pedig csak irányítani akar, a fizikai gyűrődés elviselésére nem alkalmas. Dehát a puding próbája a megevés…
@Tòth Péter on:
Szerintem egy csapatnak, amely középpí lya nélkül jí tszik, a tí madòsorí ban vagy egy Messinek, egy Nejmí rnak és még egy Ronaldònak kellene jí tszania (vagyis mindhí romuknak), ùgy hogy az ellenfelet elôl a csatí rsorban sakkban tartsa, még meg ùgy hogy eszében se jusson, hogy kontereket lendìtsen ellenünk.
De mi szokott történni ?
Az í tjí ròhí z középpí lyí nk nem akadí ly a kontereknek. A labdí t elôreìvelik.
Lerohan az ellenfél. És jò kézilabdí s mòdra, a konterbòl csak akkor nem lesz gòl, amikor Dibusz jòl véd, vagy a csatí r épp nem akarja berùgni.
Nekünk meg elôl nincsennek Sem Nejmí rék, Sem Ronaldòk.
Van Böde Danink, de szegény mit csiní l ott elôl egyedül, amikor az edzô arra kényszerül, hogy kontereket lendìtsen, azokra lessen, hogy megakadí lyozza a tí madò ellenfelet abban, hogy gòlt lôjen ?
Koch (magyarul szakí cs)-ròl az a hasonlat jutott eszembe ennek a meccs utí n, hogy a jò szakí cs még akkor is tud jò menüt fôzni, ha nincs meg minden kellék hozzí tétele hozzí .
Doll edzôvel kapcsolattal és a (sajnos) nagyon megviselt, tagjaitòl lefaragott csapatròl meg az, hogy ebbôl a Hali-meccsbôl a legjobbat tudta lehozni.
Csirkepaprikí sbòl nem lehet disznòpörköltet csiní lni (meg fordìtva Sem), de azért valahogy mégis fog sikerülni, ha abbòl az összetevôkbôl, amelyekkel rendelkezünk a legbí trabban azt kotyvasztjuk össze, amire képesek vagyunk.
Csirke nem ví lik disznòví . Tí madòsor meg nem ví lik középpí lyí ví .
Szegény Gera Zoltí nnak meg, még talí n az öregothonbòl is vissza kell jönnie, hogy legyen nekünk középpí lyí nk is.
Utòlag: Mesterszakí cs mí r Volt Doll. Ezért bìzok én is a mesterszakí csban, aki megyôzi — Az eredményel — a zsürit.
Laci barátom írásához a következőket teszem hozzá:
1/ Mint szakmám szerint magyar-történelemszakos tanár megnyugtatom, hogy nyelvhelyességi szempontból semmi kifogásom nincs. (Ha viszont lenne, nem a nyilvánosság előtt közölném.)
2/ Ha valaki az idei bajnokság utolsó harmadának a sorsolását („sorsolását”) áttekintve összeesküvés elméleteket gyárt, nagyonis megértem.
3/ Bozsik Péter a szombat esti Gólban valami olyat mondott, hogy a jelek szerint a lélektani nyomás a Videotont demoralizálta, a Ferencvárost viszont megacélozta. (Legyen igaza.)
4/ A látottnál sokkal gyengébb játékvezetéshez is volt már szerencsétlenségünk.
Én nem tudok ilyen szépen és hosszan fogalmazni, csak azt írom, ami a héten történt:
18 év után pólódöntő. iskolajáték, közte 10 Újvárosban, történelmet írtak focista lányaink: NEGYEDSZER ZSINÓRBAN Magyar Kupa-győztesek, jó meccset húztak be.
Változatlanul bízom a 30.ikban, jövő szombaton 21.25 körül tisztábban látunk, de utána is lesz még négy forduló.
Hogy a hat elvett pontunkkal már ünnepelnénk?
Aki csak egy kicsit is ismeri a magyar sporttörténelmet, nem csodálkozik, hogy az MLSZ “vezetői” megpróbálták, sajnos sikerrel, izgalmassá tenni a bajnoki hajrát.
Blazicról már Gerd Müller jutott eszembe.
HAJRÁ F R A D I !!! !!! !!!
így van. Újra nagy klub lett az FTC!