Feljegyzések a fotelból – Ünnepi ajtónyitás előtt
Arra talán még a legvérmesebb zöld-fehér hívők sem gondoltak 2015 őszén, hogy 7 fordulóval a bajnokság vége előtt az a “csúfság” is megeshet velünk, hogy otthon, párnák közt, magányosan ünnepelhetjük a 29. bajnoki címünket. Öt óra tájban bágyadtan ücsörgünk a fotelban, miközben unottan ropogtatjuk a chipset, mely olyan sós, hogy azt még a Holt-tenger is megcukrozná. Egy igazi fotelszurkoló a cukor helyett (ami eleve magas, még gyógyszert is szed rá) inkább sörrel öblögeti a torkát, miközben azon morfondírozik, hogy talán még sem kellett volna megvernünk tegnap este a Vasast. A Vasast…a kecskeméti Vasast! Normálisak vagyunk? 2006 óta számunkra a piros-kékek egy platformra kerültek a lilákkal, aki ilyen badarságot kiejt a száján, hogy ne alázzuk meg a Vasast, azt a Fradi szurkolók meg sem várva a rögtönítélő bíróság ítéletét azonnal a falhoz állítanák. Vagy gyorsan eszkábálnának egy giotint (guillotine), mely még Böde Daninál is biztosabb ítéletvégrehajtó. Aztán mehetnénk fejünkkel a hónunk alatt a Honvéd elleni meccsre ünnepelni. Olyanok lennénk mint a Mások a Trónok harcában. Ha erre még ráteszünk egy lapáttal és a vasárnapi délutáni MTK-Debrecen meccsen a Loki győzelméért szorítanánk, hát…akkor jönne el az igazi kánaán.
Az ötlettől kipirulva elképzeltem drága nagypapámat aki a hatvanas évek elején, hóna alá csap egy jókora libát és azzal battyog át Feri barátjához MTK-Debrecen meccset nézni. Laza mozdulattal berúgja az ajtót (annak idején nem volt nehéz, mert a kulcsot nem nagyon ismertük) és Feri bácsi asztalára repteti a “kék-fehér sast”. –Figyelj öreg, ha ma nem nyertek a vasutasok ellen, akkor három óra múlva ez a fehér jószág a tányérodon fog landolni. De először gyújts tűzet a kemencében és jó lenne ha aranyos Margitkám meg is tépkedné ezt a jószágot, mert így tollastól még sem lesz ropogós a húsa. – A gyerekkori jó barát meg minden bizonnyal egyből az orvost hívná, mert bár természetes volt köztük egymás cukkolása, de az kizárólag az örökrangadóra vonatkozott.
Fel is riadtam én is a rémálomból, nagyon gyorsan el is hessegettem a pontvesztő gondolatot, de azzal még sem tudok megbarátkozni, hogy esetleg magányosan kell ünnepelnünk a 29. bajnoki címünket. A chips után bonthatunk pezsgőt, durroghatnak a dugók, kiakaszthatjuk a facebookot, és majd valamikor a távoli jövőben, ünnepelhetjük a bajnokcsapatot. Eddig úgy volt, hogy erre csak március 30-ig kell várni, de nem csak mi, hanem a szövetségi kapitány is felriadt álmából és rájött, hogy talán még sem kéne annyit foglalkozni a válogatott kerettel, ezért az MLSZ pillanatok alatt megkeverte a kártyákat és felborította a menetrendet. Ezek után meg végképp elvesztettem a fonalat, ezért vissza is térek a Vasas elleni meccshez, ahol csak a gólokat számolgatták a fiúk és nem azt, hogy vajon mikor akarnának bajnokok lenni.
És ez így van jól, legfeljebb teljesüljön Böde Dani álma, nyerjen az MTK és akkor majd hazai pályán ünnepelhetünk – mondta mérkőzés után a gólkirály-jelölt (a második szótagot nyugodtan el is lehet hagyni), mit sem sejtve a szövetségi kapitány egyéni akciójáról. Hagyjuk is az egész “ki tud többet a bajnoki menetrendről” témát és tényleg evezzünk békésebb vizekre, amikor is minden erőlködés nélkül, helyenként jókorát belealudva a mérkőzésbe, simán vertük a 2006 óta már a lilákkal együtt a spájzba zárt Vasast.
A találkozó úgy indult, ahogy az a nagykönyvekben meg vagyon írva. Egykapuztunk, a hazai védők hátát szinte törte a háló, melynek meg is lett az eredménye. Mostanság szeretünk rövid időn belül “válaszolni” az első gólunkra, Sesták a 11. percben szerezte meg a vezetést Dani kapura szánt beadása után, amit néhány perc múlva egy újabbal toldott meg, akkor Nagy Ádám beadását tökéletes bokamozdulattal továbbította a kapuba. A gyors két gól után jött egy belealvás, ennyi talán elég lesz jelszóval ékesítve, ami annyira megzavarta a hazaiakat, hogy az első randevújuk a Fradi tizenhatosán belül egyből célba is ért. A szépítő találat után békésen csordogált a mérkőzés, a labda nálunk volt, a Vasas megpróbálta megszerezni, és ha nem sikerült, akkor jókorát rúgtak a labdatartóba (az Ádám nevű gladiátort többször is ki lehetett volna állítani).
A szünet jókor jött, nyugodtan megtudtam vacsorázni, nem volt gyomorideg, nem kellett plusz levegőért kapkodni, sőt még a vérnyomásom is rendesen csordogált. A fiúk sem voltak felspannolva, a második félidőt úgy kezdték, mintha pókfocit játszanánk (az idősebbek biztosan ismerik a tesi órák kedvenc szórakozását), amit a két csapat 22 játékosa megtűzdelt egy-egy “szúrd ki, mert pattog!” ügyességgel színesítve. A kapkodást Doll mester is hamar megunta, jött Nagy Dominik, aki 11 perc alatt Böde Danival eldöntötte a három pont sorsát (és a gólkirályi címet is). Először egy remek elfutás után tálalt Dani lába elé (miközben a Vasas védők lassulási versenyt rendeztek) aki simán kilőtte a bal sarkot, majd egy hosszúnak tűnő indítást nem hagyott magányosan, ez meg annyira meglepte a Vasas fiatal kapusát, hogy gyorsan el is kaszálta a lábát. Bár nem volt a pályán Csukics “büntetőkiosztó”, de így is természetes volt, hogy Dani lövi.
Ezzel 4-1, nincs mit számolgatni és tervezni, a Fradinak így kell a Vasas ellen végrehajtani az ítéletet. Számomra a büntetés lejárt, az idei szezonban háromból három, 11-2 és bár nincs közte mócsing, de ha a két csapat közti különbséget nézzük, akkor az egész Vasas tábor évekig rágódhat rajta.
Hogy mi lesz ma délután az MTK-Debrecen meccsen? A kávém kortyolgatása közben rájöttem, hogy ez már nem is nagyon érdekel. Teljesen mindegy, a 29. már itt toporog az ajtóban, a foteles jegyzetem után nekifogok a Tempó, Fradi! banner képének “előzetes” javításába és a biztonság kedvéért talán egy ünnepi kép is készül – ki tudja mit hozni még a mai nap. A Tempó, Fradi! banner első változata valamikor 2009 környékén készült, az abban szereplő varázslatos hármas (28-20-1) sokáig úgy tűnt, állandó marad. Aztán tavaly a 20-ből 21 lett, az idén pedig a 28-ből lesz 29.
Kérdés már csak egy van: vajon magányosan ünneplünk, vagy valamikor áprilisban a Groupama Arénában? Őszintén, számít ez bármit is?
A 29. bármikor becsöngethet és mi bármikor örömmel nyitjuk ki az ajtót.
15 hozzászólás a(z) Feljegyzések a fotelból – Ünnepi ajtónyitás előtt bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
A LÉNYEGET lalolib írta meg -szokás szerint fantasztikus cikkének utolsó mondatában- : “A 29. bármikor becsöngethet és mi bármikor örömmel nyitjuk ki az ajtót.”
/ … szóval, nem számolgatni kell, hanem minél előbb behúzni a 29-ediket, hogy annál közelebb legyünk a 30-adikhoz! 😀
Zseniális megfogalmazás! A nagyobbacska gyerek is tudja, hogy hamarosan jön a karácsony, mégis örülni fog neki, bármikor is ébred rá! :-)))
Azt hiszem, ezt a lapot látogatják/írják/szerkesztik olyanok, akik még emlékeznek rá, hogy ’63-ban el tudtuk veszíteni a bajnokságot úgy, hogy az utolsó 2 meccsen 1 (!!!) pontot kellett volna szerezni, illetve az utolsó 4 (!!!) meccsen (13 meccsből állt az őszi bajnokság) elég lett volna 3 pont. Meg tudtuk csinálni azt a példátlan bravúrt :eek:, hogy nem jött össze /hál’Istennek, mert ennek köszönhető a VVK-győzelem
Csak nem nyert a loki….szerencsére vagy valakik szerencséjére,kicsit tippmixes volt a meccs szerintem,de így tényleg a Szentélyben tudnak ünnepelni,akik ott lesznek.
Hajrá Fradi
Az első lehetőség Debrecenbe lesz, ha Stork nem kér változtatást a következő két hétben
Ilyen “halasztó hatályú potya” (NS 🙁 ) nem is illet volna hozzánk. 22 pontos előnynél (+1 meccs) egy kicsit durva a megfogalmazás, de megszoktuk a médiától.
Ha már válogatni lehet, én április 6-át szeretném az arénában (hónapokkal ezelőtt K@rcsi úgyis április elejét jósolta meg). 🙂
sehogy se jön jól ki, mintha arra menne ki, hogy ne lehessen nagy ünnep. idegenben, ráadásul messze vidéken, vagy egy szürke szerdán…
A szürke szerdán legalább ott leszünk.
Igaz, hogy munkanap, meg oda-vissza 3 órás autóút, de ott a helyünk.
Minden meccset jó lenne ilyen arányban megnyerni!!!Persze ez még a legnagyobbaknak sem sikerül,ahol azért az ellenfelek is keményebbek-német,spanyol liga stb.
Örüljünk,hogy megvan a 29. cím,remélem jövőre lesz már mégegy csillag a mezen,de addig is nyáron kellenének a minőségi igazolások,főleg csatár poszton,mert akkor ez a “kemény” munka nem ért “semmit”.
Hajrá Fradi
No, ez volt az a meccs, ami egyáltalán nem vitte fel a vércukromat, pedig hat éve „inzulinon élek”. Tulajdonképpen félgőzzel intéztük el Kádár elvtárs egykori kedvenceit. A kilencven percből úgy 2×15 perc komoly játék elég volt, hogy helyre tegyük őket.
Komolyra fordítva a szót: egyre inkább azt érzem – amitől egyébként már tavaly tavasszal féltem, csak (babonából?) nem akartam eddig megírni – hogy ha eljön az idő, hogy »kiszakad a gólzsák«, úgy járunk, mint szurkolói pályám kezdete (1954) óta mindegyik csapatuk – talán a Lakat-féle 1967-est kivéve – a gólzáport gyenge teljesítmény követi. Sajnos, így is lett. De most már, hogy olyan előnnyel vezetünk, amit még Pintér Attila sem tudna elherdálni, rászántam magam, hogy megírom. Ennek rendbetétele lesz Doll nagy feladata.
Ami az egyéni teljesítményeket illeti: hullámzóak. Radó az előző két meccsen ragyogó volt, most le kellett cserélni. Látszólag nem csinált semmit, (bár állandó mozgásával kellően kifárasztotta a védőket. Helyére „majdnemteljesen névrokonom” jött be, aki végleg kikészítette a hazaiak védelmét.
Böde ismét rúgott tizit. Laudetur vagy nagyon jó jós, vagy ismeretlen háttér információi vannak, vagy egyszerűen ráérzett arra, hogy mi kell a gólkirálysághoz. HA biztosan (két góllal) vezetünk, és büntetőt kapunk, AKKOR azt Dani rúgja.
Amikor már zsákban lesz a HUSZONKILENCEDIK, szerintem olyan játékosok is szóhoz fognak jutni, akik becsületesen készültek a csapattal, de nem, vagy alig jutottak szóhoz. Gondolok itt például Jovára, sőt azt sem tartom lehetetlennek hogy az utolsó meccs utolsó öt-tíz percére beteszik Batikot is.
így most kíváncsi vagyok, milyen vagyok prófétának…
Gondoltam rá, hogy megint megemlítem Laudetur barátom jóslatát, de nem szeretném ha elbízná magát. 🙂
Imre bátyám! Remélem a próféta szól belőled, én is bízom abban, hogy a végén a fiataloknak is ad bizonyítási lehetőséget Doll mester. Ha csak nem akarja megdönteni az MTK 1989/99-s bajnoki csúcsát.
Utólag kíváncsi lennék rá, hogy Gyömbér cseréjénél szóltak-e Dollnak, hogy ne Ádámot hozza le a pályáról, mert akkor nem jön a 3 millás ajándék. Vagy ahogy K@rcsi említette a meccs alatti skype-n, hogy a negyedik bíró fordítva mutatta be a mezszámot. 🙂
Egyik sem. Dilaver könnyebben megsérült, ezért váltottak.
😛 😆 😉
Imre bátyám! Ha bejön a jövendölésed, nyitunk egy közös jósdát! 😉 😀
Sziasztok!
Ezúttal barátom 15 és fél éves(!) fiának vizilabda meccsén voltam a Hajós fedettben (nem mellesleg 4 góllal a mezőny legjobbja lett a felnőtt OB-I/B-s találkozón…nyugi, csak a nevelés UVSE, bízunk benne, hogy pár év múlva “kizöldül”) szóval csak az esti összefoglalóban látottak mondatják velem, hogy ez sima volt, remek gólokkal. Örülök a Sesták-Böde kettős és a “Nagy-testvérek” eredményes focijának is.
Apropó! Nem tudtok egy linket, ahol megnézhetem egészben a derbit?
Lalolib! A jegyzet ismét nagyon a helyén van, köszönjük! 29!!!
Nem rég került fel:
http://www.mediaklikk.hu/video/labdarugo-merkozes-otp-bank-liga-vasas-fc-ferencvarosi-tc/
Köszönöm!