Feljegyzések a fotelból – Vajon átléptünk a Rubiconon?

A cí­mben feltett, ma már szállóigévé váló mondás ma kettős értelmet nyert. Egyrészt utal a Videoton elleni mérkőzés eredményére, másrészt a „kérdőjel” utal rá, hogy a jegyzet í­rásakor a választ csak találgatni tudom. Az érthetőség kedvéért az utóbbival kezdem, mivel magát a mérkőzést – ha az égi jelek is úgy akarják – legfeljebb egy Sevilla-i „kocsmában”, a mobil képernyőjén fogom követni. Ennek fényében meg a jelen jegyzet, a Mezőkövesd elleni győzelmi jegyzet után í­ródik. Mint egy beharangozó, mint egy képzelt riport a bajnoki döntőnek kikiáltott mérkőzésről. Amikor terveztük a húsvéti „vakációt”, a nagy lelkesedésbe egy kis bibi csúszott. Azt hittük, húsvétkor mindenki a sonka-tojás-nyúl-locsolás bűvkörében fog élni, ráadásul benéztük a sorsolást is, í­gy amikor néhány hete szembesültem azzal, hogy könnyen lemaradhatok a harmadik csillag ünnepléséről, elkezdtem azon morfondí­rozni, hogy vajon az egész túra lemondása mennyire is fájhat a pénztárcánknak. Aztán ahogy fogytak a mérkőzések, még az a elvetemült gondolatok is megszálltak, hogy talán jobb lenne ha a benzinkút nem nagyon vesztene pontokat, í­gy április 20-án még nem kéne munkába állni a varrónőknek. Tudom, ez elég bizarr és elí­télendő gondolat, de azzal nyugtattam magam, hogy a 8 pontos előny í­gy is, úgy is elegendőnek kell, hogy legyen. Még akkor is, ha szombaton újfent nem bí­runk a Videotonnal, de ezt még annál jobban is elhessegettem mint a bajnoki ünneplésről való esetleges lemaradásomat, mert egyszer azért ebben a bajnoki szezonban csak le kéne győzni őket. Még akkor is, ha nekünk már a döntetlen is egy újabb lépést jelentene a Rubicon folyón.

Arra meg most nem tudok válaszolni, hogy vajon szombat este már túlléptünk-e a Rubiconon, vagy még csak himbálózunk a folyón (ami ma már csak egy patak, sőt talán nem is az, amin Ceasar átlépett a seregével). Ami ugyebár egy döntetlen jelent. A vereség eshetőségét oly gyorsan elhessegettem, mint ahogy Ceasar döntött Rómába való bevonulásnál. Ha jól tudom, akkor a döntés előtt Ceasar „álmot” látott majd ennek hatására jelentette ki másnap reggel, hogy a „kocka el van vetve”, bár ez lehet, hogy csak az ókori történetí­rók fantáziájának a gyümölcse. Ezek után most persze könnyű lenne nekem is álmot látni és előre elvetni a kockát, majd egy nagy és határozott lépéssel átkelni a Rubiconon, de ennyire azért nem vagyok merész és főleg nem egy ókori történetí­ró.

Csak egy kibic, aki próbálja saját magát is nyugtattatni. Pedig nem kéne, hiszen egy meccs kihagyása még nem a világ a vége, és az idén augusztusban 10 éves fotelszurkolói jegyzetelés is csak két alkalommal maradt el (lehet, hogy csak egyszer, amikor az epém mondta fel a szolgálatot), mégis van bennem „bűntudat”, vagy inkább hiányérzet, mert mégis csak szuper lett volna a kezdés előtt az Agorában, a hármas sí­pszó után meg a lelátón ünnepelni. Mert ünnep lesz, abban biztos vagyok. Még azt is lemerem í­rni, hogy az eredménytől függetlenül…ami ugye legrosszabb esetben is csak döntetlen lehet.

Hogy mit hoz nekünk a húsvéti nyuszi? Egy biztos, sokkal könnyebb helyzetben vagyunk mint Jézus, minket csak az ötvenes években feszí­tettek keresztre, a jelenben nálunk az előny, nálunk a dicsőséges múlt, mely annyira áhí­tja a harmadik csillagot, mint a kereszténység a feltámadást. Ehhez meg szombaton át kell lépni a Rubiconon, legyen bármilyen erős is a ví­z folyása.

Nem lesz könnyű, de nálunk az Erkölcs, az Erő és az Egyetértés. Még akkor is, ha ez néha-néha megbicsaklik, de utána újra egyesül egy ma már legendás, egybeforró három szóban: Ferencvárosi Torna Club. Mely májusban lesz 120 éves. Addigra minden kiderül, a tavasz is végleg ránk köszönt és reményeink szerint az Üllői úti fák is az égig nőnek. Ahogy 1995 legendás őszén, amikor is bajnokként a BL csoportkörébe kerültünk Novák Dezső irányí­tásával.

Széchenyit idézve, „merj nagyot álmodni”, de azt már a történelmünk során többször is megtanultuk, hogy az álmok néha megcsalnak, néha tévútra visznek. Ezért inkább csak reménykedem, hogy szombat este ünnepelni fog a Fradi család. Húszezren a Szentélyben, több százezren a tévé előtt és „néhányan” egy Sevilla-i „kocsmában”.

Ha í­gy lesz, akkor átléptünk a Rubiconon és teljes gőzzel elindultunk a harmadik csillag útján.