Ferencvárosi sikerkoktél – beszélgetés Pogány Lászlóval

Hatvanesztendős lett Pogány László, aki legendás mérkőzéseken, legendás futtbalisták társaként ért el manapság már legendásnak számí­tó eredményeket.

• Tudja, hogy a Fradiban lejátszott majd’ négyszáz mérkőzésével hol áll az örökranglistán?

Mostanában néztem a rangsort, a bajnoki mérkőzések alapján az első harmincban, amire büszke is vagyok – mondta a hatvanadik születésnapját október 23-án betöltő Pogány László, az FTC bajnok (1981) és kupagyőztes (1978) egykori balszélsője, aki (szerk: 235 bajnoki találkozón 76 gólt) szerzett. – Előttem néhány hellyel olyan legenda áll, mint Nyilasi Tibor, néhánnyal mögöttem pedig Toldi Géza.

• Egy 1977-es Fradi-műsorfüzetben olvastam, hogy a Kossuth KFSE együttesében jobbszélsőt játszott – ballábas létére…

Úgy van! A csapat edzője, az Aranycsapat jobbszélsője, Budai II László megkért, bajban van, játsszak jobbszélsőt. Elvállaltam, később hasznát vettem, mert nem csak támaszkodtam a jobb lábamra. De balszélsőként figyeltek fel rám, Tiszaújvárosban játszottam, az ifiválogatottban pedig Nyilasi Tibor és Törőcsik András mellett.

• A Fradiban Magyar Istvánt kellett kiszorí­tania.

Ez í­gy nem pontos. „Csókával” gyakran voltunk egyszerre a pályán, mert hol ő volt középpályás, hol én. Az igaz, hogy mindig volt harc a posztokért, például Esterházy Mártonnal is.

• Ha már Esterházy Márton… Ő a Honvéd játékosa volt, amikor 1980-ban az Üllői úton négy kettőre győzött a Fradi, a Népsport forduló utáni válogatottjában a középpályássort Nyilasi, Ebedli és Pogány alkotta…

Emlékszem, „Nyí­l” tí­zes osztályzatot kapott…

• Ön pedig kettő kettőnél tizenegyesből megszerezte a vezetést.

Erre nem emlékszem.

• Komolyan mondja?

Igen!

• A hét egyes Fradi-Újpestre sem emlékszik? Vagy amikor 1982-ben az ön három góljával verték meg a Vasast öt háromra?

A piros-kékek elleni meccs jobban él bennem. Az első két gólomat tizenhat méterről szereztem, a másodiknál egy kipattanó labdát emeltem be a kapuba, és az utolsó percben tizenegyesből lőttem a harmadikat, ezzel lett öt három. Az Újpest elleni meccsről az maradt meg bennem, hogy visszavágunk a nyolc háromért. Azon a mérkőzésen Mészöly Pál kapott tí­zest, és mindenkinek jól ment a játék.

• Hogy jól ment?! Két gólt szerzett, az elsőt ráadásul fejjel. Az ön százhetven centis termetével…

Dalnoki Jenő rengeteget gyakoroltatta velünk a fejelést. Egy felfüggesztett labdába kellett fejelni tí­zes sorozatokat.

• A fradisták inkább a sorozatban értékesí­tett tizenegyeseiért szerették. Hogyan lett a csapat büntetőlövője?

Úgy, hogy Dalnoki Jenőnél a lövéseket is sulykoltuk, megtaní­tott, hogy a beadásoknál azt figyeljem, hová helyezkednek a csatárok. A büntetőnél meg azt, a kapus hová várja a labdát – és a másik oldalt választottam.

• Az 1983-1984-es bajnokságban az FTC-Tatabánya találkozót követően viszont Pogány-talány cí­mmel cikkben kritizálták a könnyelműségét, egy kihagyott tizenegyes és egy elpuskázott helyzet miatt – de erre nyilván nem emlékszik…

Tényleg nem, de arra igen, hogy Esterházy Mártonnal úgy gyakoroltuk a büntetőket, hogy tí­zes sorozatokat lőttünk egymásnak. Hol ő védett, hol én.

• Miért nem lett válogatott?

A nagyválogatottba Magyar István és az újpesti Fekete László , miatt nem tudtam bekerülni, az olimpiai csapatban néha játszottam, de ott meg a diósgyőri Fekete László került elém.

• Bálint Lászlóval játszott egy csapatban 1979-ben, amikor a hátvéd Bruges-be igazolt. Irigykedtek rá, vagy azt mondták, önök is megpróbálják?

Nem irigykedtünk rá, de még csak nem is vágyakozhattunk a lehetőségre. Életkorhoz és válogatottságszámhoz volt kötve a légióskodás.

• Edzője volt a ma nyolcvanéves Friedmanszky Zoltán. Hogy emlékszik rá?

Vele nyertünk Magyar Népköztársasági Kupát és Spanyolországban egy akkora trófeát, hogy két ember kellett a megmozdí­tásához. Hajnalban, amikor indultunk a repülőtérre, az elbóbiskoló Zsiborás Gáborhoz kötöztük a buszban, várva, ha felébred, mit szól, hogy meg sem tud moccanni. Szegény Zsiga még az indulás előtt felriadt: „Gyerekek, a szállodában hagytam az útlevelem…!” Kellett egy kis idő, amí­g leválasztottuk a kupáról.

• Játszik még?

Időnként. Az öregfiúknál, illetve már a veteránoknál futballozom, mert… Az idő mellettem is elfutott már.

(Thury Gábor, Nemzeti Sport, 2014. október 22.)