Földvár felé félúton

Reggel munkába jövet bekapcsoltam az autórádiót. A gitár csendben duruzsolni kezdett, elég volt néhány taktus ahhoz, hogy megnyomjam a hangerőgombot a kormányon. „Ott állt a lány az út jobb oldalán. Egy sárga rózsa hervadt homlokán.” – már dúdoltam is a legendás Bródy dalt és észre sem vettem, hogy közben megérkeztem. Beálltam a parkolóba, de nem volt kedvem kiszállni az autóból addig, amí­g a bús és keserédes történet végett nem ér.

Amikor néhány perc múlva bekapcsoltam a számí­tógépet, hogy megnézzem a legfrissebb hí­reket a Fradiról, még mindig duruzsolt bennem a dal. Akkor már tudtam, hogy onnan addig úgy sem fog elillanni, amí­g valamilyen formában nem párosí­tom azt a Ferencvárossal. Tudom, ez elég erőltetett, bár most már a szebbik nem is képviselteti magát a klub vezetésében, igaz Féderer Andrea homlokán nem „hervad sárga rózsa” és a csapat most éppen Hencse paradicsomi golf klubjában „kí­nozza” magát, mely azonban egy kis kerülővel, még talán félúton is van Földvár felé.

Elnézést a buta asszociáció miatt, de az agyam í­gy működik, és néha a legképtelenebb összefüggéseket gyárt le és addig nem is tudok szabadulni a gondolattal, amí­g le nem í­rom azokat. Talán ha a csapat most nem Hencsén lenne, és ha az előzetes „pletykák” szerint az őszi szezont nem Siófokon nyitnánk, akkor a kellemes dallam dudorászásán sem jutottam volna túl.

Csak most éppen „holtszezon” van, a csapat zárt kapuk mögött gyakorol. Remélem ezzel nem a „szokásos hazai meccsek hangulatát” gyakorolják a fiúk, hanem egy teljesen új játékformát, egy új taktikai szerkezetet, amit a szakmai stáb í­gért. Lassan az átigazolási keringőnek is vége, bár még hallani próbajátékosokról, de ez is inkább suttogás, mint í­géret. A próbákon kí­vül azért még vannak hiányzó láncszemek, melyeket jó lenne minél hamarabb összefűzni. Rósa, Balog és Kulcsár szerződésére még várunk. Hármuk közül Rósa és Balog szerves része a Ferencvárosnak, í­gy a folytonosság miatt is szükség lenne rájuk. Kulcsár meg a jövőt testesí­theti meg, és a Tóth, Abdi, Schrembri hármassal a múlt játékos fociját is visszacsempészhetik a Fradiba.

Már napok óta tart a diskurzus arról, hogy vajon az igazolások igazi erősí­tést jelentenek-e, hogy velük az előző szezon angolos és néha nagyon defenzí­v játékát sikerül-e játékosabbá, pontosabbá és közönség szórakoztatóbbá tennünk. Mert e nélkül marad a középszint, melyből valljuk meg őszintén, nagyon elegünk van. Mert lehet ezt szépí­teni, el is bújhatunk különböző magyarázatok mögé, sőt a legrosszabb esetben még bele is törődhetünk, de szerencsére a Fradi tábor nem ilyen. Bár az idők vasfoga kikezdte azt is, sokan „illegalitásba” vonultak és már csak a szí­vük egy darabkáját hagyták meg a Fradi számára. Olyanok, mint Bródy „földvári lánya” az út mentén, hogy hiába fékez előttük az autó és hiába szeretnék az ottaniak, hogy minél többen kapaszkodjanak fel rá, „de nem válaszolt, csak nézett álmodón”. Pedig jó lenne megtalálni és újra megszólí­tani őket, de az elmúlt évek olyan károkat okoztak a lelkekben, hogy azok gyógyí­tásához már nem elég a „szurkolói kártya í­gérete”, ide már csapatra van szükség.

Mely szerethető, mely vissza tudja csempészni a játékot, mely a Szentélyben olyan offenzí­vát folytat, hogy az ellenfél játékosainak még a levegővétel is fájdalmat okozzon, hogy egy pillanatra sem legyen kétsége a szurkolónak, hogy amit lát, a győzelem örömén túl, igazi önfeledt szórakozást is nyújt. Ennek megvalósí­tása a cél, és remélem, hogy a változások is ezért történtek. Nem csak a látszat kedvéért cserélgettük a vezetést, a szakmai stábot, a kommunikációs csapatot, és a játékosokat. Mert változás, az bizony szakadt ránk bőven, volt mikor még azt sem tudtuk, hogy van olyan, aki este lekapcsolja a villanyt. Igaz talán olyan sem volt, aki reggel felkapcsolja azt.

Mindezt csak az aggodalmunk mondatta velünk, hiszen felállt az új vezetés, jöttek és mentek játékosok és ma már Hencse golf paradicsomába „kí­nozzák” magukat és a legújabb információ szerint, még brazil csatár is jöhet. Igaz nem Dél-Afrikából fog ide repülni (arra még másfél hetet várhatnánk), de az látható, a szakmai stáb szerint is szükség van még csatárra. Főleg úgy, hogy számomra még Elding sem tiszta ügy, bár az is lehet, hogy már ő is az edzőtáborban van vagy még valahol a karibi szigetvilágban sütteti magát. Nem tudjuk, ahogy azt sem, hogy valójában kik is utaztak el az edzőtáborba. „Hí­rzárlat” van, ami talán érthető is abban az esetben, ha most nyugalomra és elzártságra van szükség ahhoz, hogy a szurkolók „elvárásait” teljesí­teni tudja a csapat a 2010/11-es bajnoki szezon első mérkőzésén.

Mely egy kis költői jó indulattal Földvár felé is lehet félúton, bár nem lennék Fradista és örök optimista sem, ha nem szeretném, hogy a csapat eljusson az út végéig.

– lalolib –