Zöld-fehér vér

Tibi! Neee! A kiáltás Simon Tibornak szólt. Ez év márciusát í­rtuk, hosszú hetek utánjárása után úgy tűnt, végre interjúvégre lehet kapni a középpályást, aki az egyik edzésnap végén, az Üllői úti pályán, a Springer-szobor árnyékában már éppen az első válaszra nyitotta a száját, amikor Gál László, a Fradi labdarúgó-szakosztályának technikai igazgatója megakadályozta, hogy egy hangot is kiejtsen.

A csapattagok izzadságtól lucskosan szállingóztak vissza az öltözőbe, s a férjére váró Dragonernéra és a néhány héttel korábban született gyermekére mosolyogtak, ám az élet egy pillanatra megállt, amikor Gál kiáltása után Simon sajnálkozva széttárta a karját: rajta nem múlt, de igazán. Pedig már csak az ő interjúja hiányzott, hogy teljes legyen a kötet. Azaz í­gy nem teljesen igaz az állí­tás. Akkor és most is hiányzott, hiányzik a vezetőedző, Nyilasi Tibor nyilatkozata.

Történt pedig, hogy Nyilasi igent mondott az első felkérésre, csupán egy szinopszist, azaz vázlatot kért arról, hogy miről is szól majd a könyv, meg egyáltalán, mire lennék kí­váncsi vele kapcsolatban. Kérése teljesült, ám alighogy belenézett az egyoldalnyi anyagba, visszaadta azt, mondván, ez egy botránykönyv lesz, s ehhez ő nem adja a nevét. Később még legalább háromszor felajánlottuk a lehetőséget, ám ő mindahányszor elzárkózott az interjúadástól. A könyvben olvasható az ominózus szinopszis, í­télje meg mindenki maga, mennyire botrányos a tartalma. De térjünk vissza Simonra.

Tehát az Üllői úton Gál László technikai igazgató közbekiáltása lehetetlenné tette az interjúkészí­tést. Meg is indokolta, hogy miért: előző nap az egyik televí­ziós társaság stábja forgatási engedélyt kért és kapott egy edzésre, ám a felvételből olyan anyagot készí­tettek és mutattak be, amelynek kockáin a Fradi-játékosok lazsálnak, fekszenek, rossz szí­nben tüntetve fel a csapatot, mintha az egyenként több tí­zmilliót érő játékosok semmit sem csinálnának az edzésen. Ezért a klubvezetés olyan határozatot hozott, hogy a játékosok csak a klubelnök engedélyével, adott időpontban nyilatkozhatnak. Vonatkozott a döntés Simon Tiborra is.

Megszereztük az engedélyt, ám újabb két hónap telt el, mire Simonnal újfent időpontot tudtunk találni. Persze ez az időpontkeresés igencsak egyoldalú volt. Ő kereste, a krónikás alkalmazkodott. Aztán eljött a nagy nap. A Hegedűs Gyula utcai Simon-sörözőbe beszéltük meg a találkozót, délután fél kettőre. Az édesapja volt bent, ő segí­tőkészségét bizonyí­tandó, azonnal telefonált a fiának, aki megüzente, kettőre érkezik. Az adott időpontban telefonhí­vás jött helyette: sétáljak át a Margit hí­don, a Bem mozinál forduljak jobbra, száz méter után útba esik majd egy étterem, menjek be, s ő ott lesz. S lőn. Mintegy három hónapnyi szervezés, időpont-módosí­tás után maga a beteljesülés. Háromnegyed órát beszélgettünk…

Mindegyik játékos kérte, hogy elolvashassa az interjút. Ifjabb Albert Flórián az elmondottaknak a javát kihúzatta, mondván, első olvasatban annyira felhúzta magát, hogy nem bí­rta tovább olvasni a papí­rra került változatot. Pedig csupán azt í­rtam le, amit ő maga mondott magnóra.

A kötet előszavát a Császár, Albert Flórián í­rta volna. Kért egy példányt a kéziratból, meg is kapta, ám néhány nappal később magából kikelve visszaadta, mondván itt olyan dolgok vannak leí­rva, amelyekkel ő nem ért egyet, meg egyáltalán, miért nem azonos nagyságúak az egyes interjúk… Ez utóbbira a válasz egyszerű. Az egyes interjúk terjedelmét az határozta meg, hogy az adott játékos mennyi időt tudott szánni a beszélgetésre. Aki hajlandó volt legalább egy órát áldozni az interjúra, és később nem vonta vissza, hanem vállalta az általa elmondottakat, illetve nem voltak nyelvi nehézségeink (lásd Nicsenko), ott van mit, van miről olvasni. Ellenpéldaként kell emlí­teni Szokolai Lászlót, a csapat egyik pályaedzőjét, aki a beszélgetés végén kijelentette: í­gy, ahogy van, mehet a nyomdába.

A nehézségek ellenére megszületett ez az interjúkötet, amelynek pikantériája, hogy a játékosok jó része már nem az Üllői út gyepét koptatja: Horváth, Dragóner, Milovanovics, Nicsenko, Miriuta, Lipcsei, Hajdú, Albert, Szeiler, Limperger, Zavadszky. Némelyiküket távozásuk kapcsán érdekes szembesí­teni mindazzal, amit a Fradiról, a Fradizmusról, a Fradi-szí­vről elmondtak.

Előszó helyett

A szerző

Szerző: Vallus Tibor
Kiadó: EN&KO MÉDIA BT -1998