Fradi-szívvel hegyen, völgyben
Rendszeresen olvastam a Képes Sportot. Egy képen feltűnt a köztársasági elnök, Tildy Zoltán, amint valamelyik sportolóval beszélget. Ezt nevetségesnek véltük, mit keres egy politikus a sportolók között, a politikának semmi köze sincs a sporthoz, mondogattuk.
Akkor még nem sejthettük, hogy a politikusok önképük megszépítésére is használhatják a sportsikereket, s ezek eléréséért komoly költségvetési tételeket is áldoznak. […]
Akárhány évesek voltunk is, a kedvenc játékosainkat csak becenevükön szólítottuk, mint kedves családtagjainkat. Az idősebbek által a legnagyobbak közé sorolt Sárosi doktort mindenki Gyurkának becézte. Rá is szolgált a becéző szeretetre, nála sportszerűbb játékost sosem láttam. Úriember volt a pályán is, ahonnan mára ezek a futballisták eltűntek.
A Sárosi—Gyetvai („Gyetvás”) balszárny arra az időre már megkopott, de Sárosi még évtizedekig ezrek és ezrek Gyurkája volt. Csikós Gyula is kicsit nehezebben vetődött jobbra-balra, ám a szíve pályája végéig a régi maradt.
Szívvel-lélekkel küzdött a Fradiért Kéri Károly („Birka”) a fedezetsorban, másik oldalán Lakat Károly, a „tanár úr”, akinek töretlen küzdőszelleme elragadónak bizonyult, s később a Ferencváros felejthetetlen sikereinek kovácsa lett edzőként.
Ám az igazi és felülmúlhatatlan szívember, akinek ereiben is zöldszínű vér keringett, Kispéter Mihály volt, aki nemcsak termetével magasodott ki társai közül, hanem önfeláldozásával, lelkesedésével is. Ha ő nincs, az átkeresztelt Fradi már akkor kiesett volna az NB I-ből, Rákosiék legnagyobb örömére.
(könyvrészlet)
Szerző: Rónay László
Kiadta: Kairosz kiadó (2008)
Vélemény, hozzászólás?