FRADI VOLT, FRADI LESZ, MÍG A FÖLDÖN EMBER LESZ

Megjelent az FTC  labdarúgó szakosztály 88. születésnapja alkalmából.

A FERENCVÁROSI TORNA CLUB labdarúgó szakosztálya 88 éves története során a magyar futball egyik kiemelkedő klubjának számí­tott. Eredményei, közismert sikerei tiszteletet parancsoltak mind a hazai, mind a nemzetközi sportéletben. Népszerűsége közismert, szurkolótáborának rajongása szinte legendás. A „Fradi-szí­v” dobbanása nem ismer országhatárokat, nem ismer távolságokat. A kaliforniai magyarok például a Golden Gate vándordí­j alapí­tásával is bizonyí­tották, hogy bár távol vannak az Üllői úttól, de szí­vük szeretete a ferencvárosi fiúk felé száll.

Az Üllői úti stadionban pedig hétről-hétre tí­zezrek buzdí­tják a zöld mezeseket, a szeretett csapatot. Ezt a klubot a szeretet, az együvétartozás érzése táplálta mindenkor a sikerek és a balsikerek idején egyaránt. Elmondhatjuk, hogy sikereink elsőszámú éltetője a klubszeretet. Az a klubszeretet, amely az idők végtelenjén át minden igaz fradistának jellemzője. A klubszeretet egyedi megnyilvánulását látványosan és szépen, művészi szinten nyújtotta át egy ferencvárosi dalpályázat dí­jnyertes művével a Fülöp Kálmán— Wolf Péter szerzőpáros. Daluk cí­me: Fradi volt, Fradi lesz — mí­g a Földön ember lesz!

Ez a cí­m megrendí­tően tömören mondja el jelennek, jövőnek a sokak számára fontos lényeget.

A dal szerzőinek engedélyével választottuk jelen kötetünk cí­madójának a szí­vhezszólóan szép mondatot. Labdarúgó szakosztályunk 88. születésnapja alkalmából más „dalok” kapcsán is merengtünk múltról, jelenről, múltat és jelent idéző mondatokról, adatokról.

Így könyvünk egy-egy fejezetének cí­mét ferencvárosi „nóták” és természetesen a mindenkori Fradi induló — Sallay Mihály 40 évvel ezelőtti szerzeménye — jelöli.

A „meccstelen” napokon lapozzák érdeklődéssel és figyelemmel futball-történetünk egy-egy, ezúttal inkább „újkori” darabkáját. Mindenekelőtt pedig Fülöp Kálmán vallomásából elolvashatják, hogy születik egy Fradidal…

.

*

.

Azt mondta a Béla: . . . (Ha „Fradi múltidőről” van szó, mindenki tudja, hogy Béla pótolhatatlan krónikásunkat jelenti) . . . „Kálmán! — kellene néhány sor a dalotok elé, annak születéséről, a Fradi iránti érzéseidről.”

Kérése parancs! Neki is ülök, de nehezen indul. Mi a csudát lehet í­rni a Fradiról, amit legalább százszor le nem í­rtak már? Felsőfokkal dicsérjem a legendás Fradi-szí­vet?! Zengjek ódát arról, hogyan kapaszkodunk a méltatlan mélyből a minket megillető csúcsok felé? Dicsekedjem a ténnyel, hogy a focit szeretők döntő többsége országszerte a mi csapatunkért szorí­t? Vagy búslakodjam azon, hogy a fent emlí­tett okok miatt, aki nem fradista, az Fradi-ellenes?!… Vagy meséljem el, hogyan lettem hat éves koromban a „csapat’ igaz hí­ve, Budapesttől 200 kilométerre, Sárváron?…

Megszokott történet, nincs semmi titka. A gyerekek szeretik a győzteseket és a Fradi akkor, és azóta is mindenkinél többször diadalmaskodott. A fiamnak még egyszerűbb volt a dolga. Neki már pólyás korában megtaní­tottam (a papa—mama szavakkal egyidőben) a ,,Hajrá Fradit!  Általában í­gy verbuválódik ez a hatalmas tábor. A fele már fradistaként születik, a másik fele azzá válik. Belőlük szerveződik az a szurkoló-had, mely fagyban, kánikulában jóban, rosszban kitart a zöld-fehér szí­nek mellett. Amely teli torokból űzi, hajtja a mindenkori csapatot. Ez a lelkes közönség megérdemli, (20—30 szégyellnivaló kölyköt leszámí­tva) hogy a csapat megtegyen mindent a közös siker érdekében.

Szerzőtársamat Wolf Pétert és engem is ez a szurkolói hevület vezérelt, amikor a meghirdetett pályázatra megí­rtuk az elmúlt évben megismert Fradi „himnuszt .. Ez a dal a szurkolók érzelmeinek megvallása. De mielőtt elkapna a pátoszos hév, kissé könnyedébb hangnemben folytatom.

Ahogy a bennem lévő költő mondja: „Fradi volt, Fradi lesz, mí­g a Földön ember lesz! … Ugye milyen egyszerű, túlzásoktól mentes, ibolya-szerény mondat? Mint az örök igazságok általában. Máig sem értem, hogy ezeket a pofonegyszerű sorokat előttem még senki sem használta fel csapatunk lelkesí­tésére. De most, hogy sikerült, í­gy hát kiáltsuk világgá közösen, az Üllői úti stadion ötös szektorában bérlettel rendelkező sí­ró, vigadó, őrjöngő, ujjongó szerzők gondolatát, mely szerint:

Fradi volt, Fradi lesz
mí­g a Földön ember, mí­g egy ember,
mí­g egy magyar lesz!!!

Fülöp Kálmán

,

,

*

,

SALLAY MIHÁLY (Tapolca, 1910. október 27- Budapest, 1970. március 5.) Cigányprí­más, nótaszerző. Pécsett, Baján, az 1940-es években Ungvárott muzsikált. 1945-ben került Budapestre. A zürichi Paprika Csárdában vendégszerepelt. (1967-1969). Nótaszerzéssel Budapestre költözése után kezdett foglalkozni. Nemcsak muzsikált, hanem énekelt is, szerzeményei először saját előadásában váltak ismertté. Zenész körökben második Dankó Pistának hí­vták. Hí­ressé lett dalai: Este, ha lefekszik, álmodozzon rólam, Cifratornyos házikó, Késő minden kisöreg.

(Magyar életrajzi lexikon)

.

Az életrajzi lexikon nem emlí­ti, hogy Sallay egyik legismertebb szerzeménye a Fradi induló és a Fradi öregfiúk tiszteletére í­rt „Mit mesél egy régi sportlap? c. dal volt.

Rudas Feriék, Albert Flóriék egy-egy összejövetelen napjainkban is meghatódva éneklik.

.

.

Írta és összeállí­totta: Nagy Béla

Készült: A HÁLÓZAT LAP- ÉS KÖNYVKIADÓ KFT gondozásában – 1989