Fradista anekdoták: Sipos Vilmos

Sipos Vilmos

Vilika vigyáz magára

Keveseknek adatott meg a dicsőség, hogy két ország válogatottjában is helyet kaptak. Meg aztán, sokat kell vándorolni ahhoz, hogy a focisors ebben a különleges kegyben részesí­tse kiválasztottját. Nos, Sipos Vilmos az édeskevesek egyike. Németországban született, játszott a jugoszláv, és a magyar nemzeti tizenegyben. Hol Zágrábban, hol az Üllői úton, hol Kolozsváron bukkant fel. Sehol sem vert gyökeret. Megvolt az a szép szokása, hogy ha valahol megszokták, megszerették, azonmód elillant.

A jobbszélső magyarsága hagyott némi kí­vánnivalót maga után és bizony az országutak megrögzött vándora rém gyáva legény volt a zöld gyepen. Két emlí­tett tulajdonsága a viccelődés állandó céltáblájává tette Vilikét, vagy ahogy ő mondta: Vilikát.

Egy FTC—Kőbányai Barátság mérkőzésen valósággal elmenekült a csontkemény Kónya-fivérek elől. Amikor társai szemére vetették nyúlszí­vűségét, a csatár „konyhakész” magyarázattal rukkolt elő:

— Vilika már 15 éve játszani. Rava, Foni, Sesta és Burger ellen. Sokszor. Azok nagyok, de nem tudtak megrúgni Vilikát. Majd pont most rúgjon meg a két Kónya Kőbányáról!

-Részlet: Kő András -Török Péter A magyar futball anekdotakincse-