Fradista anekdoták: Turay József

Turay József“Mit érez Ön?” (Feleki László)

(Napirenden kí­vül: ne méltóztassék azt hinni, hogy ez a „Suttyó” elnevezés holmi angyalföldi kiszólás. Kosztolányi Dezső szómagyarí­tásai során, mint tősgyökeres magyar szó szerepel és a bakfist helyettesí­ti. Bakfis — suttyó, süldő. A suttyó tehát andalgó, szőke, álmodozó, piruló kislányt jelent. Mondd, Turay, hitted volna valaha?…)

Ha Turay annak idején a bölcsészetre járt volna, és üres óráiban csipkefinom versekben fejezte volna ki lelkének hangulatait, sohasem lehetett volna az a hí­resség, aki lett. De Turay, aki egy pékségben dolgozott, akkor még í­rni, olvasni sem tudott. Tehát regényt í­rtak róla, darabot, rengeteg cikket, riportot — és ezeknek az í­rásműveknek fő slágere volt Turay elmaradottsága.

Ha valaki, Turay egyéniség volt! Fénykorában rányomta a bélyegét az egész futballra. Válogatott csapatot alig lehetett elképzelni Turay nélkül. A Suttyó sztár volt. Aki még nem volt futballmeccsen, annak megmutatták: „ez az!”. Egyszer, megkérdeztem tőle:

— Kedves Turay úr, ön egyszerű, ismeretlen munkásból hí­res, neves futballista lett. Ön, aki Angyalföldön túl alig járt, most Egyiptomtól kezdve Dél-Amerikáig meglátta az egész világot. Életének eddigi kis köre ezerszeresre tágult. Eddig szenet hordott, most negyvenezrek ünneplik és tapsolják. Mit érez ön, hogy élete ilyen magasságokba lendült?

Turay röviden és egyszerűen felelt:

— Semmit!

Vita

A Ferencváros 9:1-re legyőzte a Kispestet. Turay rettenetesen akart. A népszerű Suttyó ugyanis a center posztján szeretett játszani a legjobban. Sokszor volt középfedezet is, de a korabeli lapok szerint, ilyenkor „feladta az elveit”.

Most, hogy végre újra centert játszhatott, nemcsak a mezőnyben, hanem a góllövésben is kitűnt. Lőtt két gólt és hajszál hí­ján egy harmadikat is. A meccs vége felé szépen küldte a labdát kapura, minden valószí­nűség szerint gól is lett volna belőle, Takács II azonban az utolsó pillanatban ott termett, beletette a lábát a labda útjába, s í­gy az ő lábáról vágódott az a hálóba.

Mikor a mérkőzés végén levonultak a csapatok, Turay elkeseredve szólt oda a kis Takácsnak:

— Taki, miért tetted be a lábad? Úgyis bement volna!
— Naná —  válaszolta Takács, aki nem volt ebben olyan bizonyos.

Egy külső szemlélő a vita hallatán rezignáltán jegyezte meg:
— Miért nem a múlt héten vesztek össze azon, hogy melyikük lőtte a kilencedik gólt?…

(1930. május 11-én, az Üllői úton ugyanis a magyar válogatott 5:0-ra kikapott az olaszoktól! De Turay a következő válogatott mérkőzésen, június 1-jén, az osztrákok ellen, a Hungária úton élete egyik legjobb játékát nyújtotta a középcsatár helyén. 2:1-re győzött is nemzeti tizenegyünk Kohut és Turay góljával.)

Egy borbély ne vagdosson

Fodrászüzletet nyitott a Ferencvárosban 1931 őszén a Suttyó. Minden valamire való franzstadti törzsszurkoló Turay Józsefnél nyiratkozott, borotválkozott.

Történt, hogy Turaynak gyatrán ment a foci. A szurkolók nem éppen hí­zelgő hangon minősí­tették a 90 perces fellépést. Az öltözőben a kitűnő középcsatár sápadtan sziszegte:

— Az istenfáját, nem elég, hogy gyengén játszom, még hallgathatom a temérdek sértést is. Ha valamelyik bekiabáló a kezembe kerülne, hát úgy megvágnám …
— Jóska — békí­tett Toldi Géza —, hogy beszélhet ilyeneket egy borbélyüzlet tulaja?

 

A takarékos

A magyar válogatott 1932. október 2-án 3:2-re kikapott az Üllői úton az osztrákoktól.

A mérkőzés után dr. Máriássy Lajos szövetségi kapitányt rendkí­vül súlyos támadások érték, ezért a lemondás gondolatával foglalkozott.

Elégedetlen volt több játékosával, és többek között Turayt is ki akarta hagyni a következő válogatott mérkőzésen a németek elleni csapatból.

Csakhogy közben Suttyó egy bajnoki mérkőzésen öt gólt lőtt a Szegednek, s ez elég volt ahhoz, hogy Máriássy zavarba jöjjön.

A bajnoki meccs után a Ferencváros csatára méltán érezte megint a fején a „császári” koronát, és Salamon Bélával is ennek tudatában társalgott..

A kabarédirektor: — Remélem, Suttyó, ez nem fog mindig í­gy menni!
Turay: — Legyen nyugodt, direktor úr, még el is tettem néhányat a jövő hétre, a németek ellen.

A kabarédirektor: — Ez nagyon helyes.
Turay: — De eltettem egy párat a Hungária ellen is.

A kabarédirektor: — Látja, ehhez már nem ragaszkodom…

(1932. október 30. Magyarország—Németország 2:1, góllövő: Déri, Turay, illetve Malik; 1932. november 6. Hungária—Ferencváros 0:0…)

Szolidaritás

Turay volt a magyar futball első „Császára”. (A második Albert.) Pályafutása csúcsán „koronázták” meg a szurkolók „császár, császár” bekiabálásokkal.

De eljött az idő (mindig eljön), amikor Suttyó már nem volt a régi. Megvált a Ferencvárostól és átment a Hungáriába. Akkor vette át a Hungária szakvezetését Schaffer. Az új edző keze alatt a „császár” második virágkorát éldegélte.

1936. december 2-án Dietz kapitány mégis kihagyta a válogatottból az angolok elleni mérkőzésen, amely 6:2-es vereséggel végződött. Nem játszott Londonban a Ferencváros csatára, Toldi Géza sem. Dietz véleménye az volt, hogy mindkettőjük játéka darabos, s ez nem vezet sikerre az Arsenal-pályán, ahol a mérkőzést lejátszották.

Az 1938-as világbajnoki döntőn Dietz megint kihagyta Toldit, ezen aztán Turay annyira felháborodott, hogy azt mondta:

— Fáj a lábam… — és nem lépett pályára.

Nem ő volt az egyetlen „császár” a futballtörténelemben, aki szolidaritást vállalt a másikért a szövetségi kapitánnyal szemben…

Császár-morzsák

Két néző beszélgetett a mérkőzés után hazafelé menet.

Nem csinált nagy dolgokat Turay — mondta az idősebbik —, csak forgolódott.
— Bizony, azok csak olyan Császár-morzsák voltak —jegyezte meg a fiatalabbik.

Nagyapó mesél

A Sporthí­rlap egy válogatott derbi előtt kedélyes megközelí­tésben mutatta be legjobbjainkat.

A bikaerős Turayról ez a szellemes í­rás látott napvilágot.

„Milyen nagyapa lesz? Unokái a nyakán lógnak majd és kérlelik:
— Nagyapa, mesélj arról az időről, amikor még Suttyó voltál.
Nagyapó hófehér fogai kivillannak és mesélni kezd:
— Hát tudjátok gyerekek, az akkor volt még, amikor minden meccs után a vállamon vittem haza a közönséget.

-Részlet: Kő András -Török Péter A magyar futball anekdotakincse-

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

OLDALAK
Tapolca, 2025. január 11.
KATEGÓRIÁK