A Gabrovitz fivérek

Gabrovitz Kornél (1873. április 1., Budapest – 1947. december 24., Budapest).

„Az egykori Mester utcai diák Prágából hazaérkezve, tisztán látta a századvégi sportviszonyokat. A prágai Slaviánál már megismerte a klubéletet és hazaérkezve kiadta a jelszót: alakí­tsunk mi is klubot a Ferencvárosban! Elsőként a végzős Mester utcai diákokat toborozta, majd a kerület polgárait mozgósí­totta. És amikor elérkezett az idő a klubalapí­tásra, felkérték Dr. Springer Ferencet, a IX. kerület ismert ügyvédjét a vezető szerepre. Az FTC klubalapí­tásának gondolata és az első lépések Gabrovitz Kornélt dicsérik.” – í­rja az idősebbik Gabrovitz testvérről Nagy Béla A Fradisták Futballmezben I. kötetében.

A Gabrovitz családdal kapcsolatban egy legendát is ismerünk. Gebauer Imolát idézzük: „Szintén családi hagyomány, hogy az FTC eredeti szí­ne a lila-zöld volt, mégpedig azért, mert az egyik alapí­tó tag, Gabrovicz Kornél, aki a tulajdonos Stefánia nevű lányának udvarolt, szí­nes karikákat dobott a biliárdasztal zöldjére menyasszonya elé, aki a zöld mellé a lilát választotta. Sapkát-sálat is a Gebauer-lányok horgoltak a játékosoknak, ám a mezek szí­ne a mosásban kifakult, és í­gy változott az ismert fehér-zöldre a klub szí­ne.”

„Amikor kialakult a „Tizenegyek bandája”, már a zöld-fehér szí­nt vallották magukénak, és ez lett az FTC hivatalos szí­ne az 1899-es megalakuláskor.” – teszi hozzá Nagy Béla.

(A Gebauer-családnak jelentős szerepe volt a kezdetekkor. Gabrovitz Kornél menyasszonya, 1900 augusztusától a felesége Gebauer Stefánia, az alapí­tók egyikének, a „kávés” Gebauer Józsefnek a lánya volt. A Gebauer-kávémérés 1909-ig az FTC klubirodájaként is szolgált. „A labdát és a kapufélfákat minden meccsre a Gebauer kávéházból szállí­tották ki a Rezső térre, majd a lágymányosi gyepre.” – í­rta Nemzeti Sport 1925. márciusában.)

Gabrovitz Kornél csak rövid ideig játszhatott az általa is létrehozott egyesületben. 1901-től segédtanári állást kapott Erdélyben és egy kőfaragó iskolában taní­tott Zalatnán, í­gy dí­jmérkőzésen nagy valószí­nűséggel már nem – a sportsajtó alapján sem – szerepelt.

1925-ben az FTC tiszteletbeli tagjává választotta.

*

Gabrovitz Emil (1875. június 3., Budapest – 1947. június 5., Budapest)

1898-tól a BTC tagjaként több sportágat is űzött (kerékpározott, atletizált és futballozott is), de bátyjával együtt ő is jelen volt az FTC alakulásakor, később a klub választmányának tagja is volt.

Kornél és Gábris alkotta az első barátságos mérkőzés(ek) ferencvárosi hátvédpárját. 1900 és 1902 között számtalan mérkőzésen szerepelt, de bajnoki mérkőzésen csak az 1901-es idényben.

1902-től a Budapesti Posta- és Táví­rda-tisztviselők SE egyesületben (ugyanis a Postánál kapott hivatalnoki állást…) rúgta tovább a labdát (a nemzetközi meccseken azért vissza-vissza tért az FTC-hez…). A Postásoktól került be az első válogatott tizenegybe is.

„Hatalmas felszabadí­tó rúgásaival kápráztatta el a magyar labdarúgás őskorának hí­veit. Hosszú lábával elérhetetlennek vélt labdákat is elkanalazott ellenfelei elől.” – í­rja róla az Antal-Hoffer szerzőpáros az Alberttől Zsákig c. könyvében.

Az FTC-t később sem hanyagolta el: a klub első teniszversenyén, 1903. októberében Gabrovitz Emil nyerte a férfi egyest ill. a győztes férfi párosnak valamint az ugyancsak az élen végzett vegyes párosnak is tagja volt!

Fia, Gábori Emil, mint sokszoros tenisz-bajnok í­rta be nevét a magyar sport történetébe.

A labdarúgást később felváltotta a játékvezetés és számtalan bajnoki és nemzetközi mérkőzést dirigált.

Klubjai: BTC (1898-), FTC (- 1901), Postás (1902-)

(Fotók: Gabrovitz Zoltán családi gyűjteményéből)