Gulyás Géza – Aki góllal búcsúzott a kaputól

Gulyás Géza

Sok ifjabb fradista talán nem is hallotta az 1931-ben született Gulyás Géza nevét. Pedig ő volt a klub egyedüli tagja, aki – akkoriban a Bp. Kinizsi hálóőreként – részt vehetett a gyászos emlékű 1954-es labdarúgó világbajnokságon. Bár mérkőzésen nem lépett pályára, hiszen Grosics és Gellér mögött ő volt a harmadik számú hálóőr, végig együtt lehetett az Aranycsapat sztárjaival. Váltig állí­tja: a mérkőzések előtt mindenki példásan készült, s csak legenda az, hogy átdorbézolt éjszakák miatt vesztettük el a döntő csatát a németek ellen.

Meglehetősen változatos, sikerekkel és buktatókkal teli pályát mondhat magáénak. Édesapja az Alagút melletti sikló állomásfőnöke volt, í­gy minden nap megadatott neki az, amiről sok más kortársa csak álmodozhatott: felszállhatott erre a különleges járműre. Ettől függetlenül átlagos gyermekkora volt, az iskola után ő is a grundon rúgta a bőrt. 14 évesen került a Goldberger csapatához, ám akkor még középcsatárként kamatoztatta tehetségét: ontotta a gólokat olyannyira, hogy gólrekorder lett. Ám hálóőrük bizonyí­tványa annyira rossz volt, hogy többé nem állhatott a csapat rendelkezésére. Új kapus után kellett nézni. Az edző Gulyást állí­totta a kapuba, aki kiváló érzékkel hárí­totta a lövéseket.

Ügyessége elnyerte az Újpesti Dózsa játékos-megfigyelőinek tetszését: 1949-ben, 18 évesen átigazolt a IV. kerületiekhez. Személyesen Szusza Ferenc és Dicker Mihály csábí­totta át a lilákhoz. A labdarúgók akkoriban is valamelyest az átlag fölött kerestek, ám ez is csak éppen volt elég a mindennapi betevőhöz. Gulyás Géza 400 forintos prémiumot és heti 100 forint kalóriapénzt kapott. Egy szebb cipő hozzávetőleg ennyibe került.

Első újpesti bemutatkozásán a Csepel volt az ellenfél, amelyben elképesztően ügyes balszélső rohamozta kapuját. Ő azonban a Czibor Zoltán névre hallgató fiú összes lövését kivédte. Annyira jól ment neki a védés, hogy alhadnagyként kezdte a meccset, de hadnagyként fejezte be.

Három év múltán aztán a Fradihoz, vagyis a Kinizsihez igazolt. Mindez a Fradi kapuslegendájának, Csikós Gyulának volt köszönhető, aki járta a pályákat, s ügyes fiúk sorát sikerült a teljesen szétszedett Fradihoz vinni. Egyszerre lett a Kinizsi labdarúgója Mátrai, Orosz, Fenyvesi és Kertész. 1952-ben a sztároktól megfosztott csapat még majdnem kiesett az NBI-ből, ám a fiatalok teljesen új szí­nt vittek az együttes játékába: 1954-ben már negyedikek lettek. Ehhez persze kellett a nagy öregek – Kispéter, Rudas, Kéri, Mészáros – rutinja is.

Hogy mennyire más viszonyok voltak, mint most, mutatja: Gulyás átigazolási pénze egyetlen öltöny volt…A prémium pedig ugyanúgy 400 forint. Még ma is betéve mondja az összeállí­tást: Gulyás – Rudas, Kispéter, Dalnoki – Kéri, Dékány – Kertész, Orosz, Mátrai, Mészáros, Fenyvesi.

A Fradinál ugyan nem keresett sok pénzt, de mindennél többet kapott, amit ember kaphat. Megtudta, mi is az a Fradi-szí­v, megismerhette a klub nagyjait, Dalnokit, Dékányt és a többi nagyszerű sportembert. Sok különórát vett Csikós Gyulától. De hát a kapussors akkor sem volt leányálom. Ha gólt kapott, a házfelügyelő nem köszönt vissza, ha viszont csodálatos formában védett, mindenki azt mondta: ez a dolga.

Elérkeztünk az 1954-es világbajnoksághoz. Mi okozta az összeomlást, a nemzeti tragédiát? Gulyás szerint nem kell titkot keresni. A válasz egészen egyszerű: a magyarok elkészültek az erejükkel a brazilok és az uruguayiak elleni embertpróbáló meccs után. Váltig állí­tja: egyetlen válogatott sem lett volna képes arra a bravúrra, hogy mindkét nagyszerű dél-amerikai csapaton túljut. Mindeközben a németek besétáltak a fináléba, az Aranycsapat viszont felélte utolsó erőtartalékait is. Vagyis nincs semmiféle titok.

Gulyás sosem védett az „A” válogatottban, de többszörös „B” és utánpótlás válogatott.

Megfejthetetlen rejtélyek akadtak Gulyás Géza pályafutása során. Mindmáig maga sem tudja a választ arra, miért került el a Fraditól 1958-ban. Pedig eddig az évig két bajnoki bronzérmet és egy kupagyőzelmet szerzett a csapattal, ráadásul közmegelégedésre végezte „munkáját”. Az év nyarán, amikor még tagja volt a válogatottnak, a szezont búcsúztató vacsorán valóságos sokk érte. A Fradi egyik vezetője közölte: ki van rúgva. Magyarázat nem volt. Ráadásul az MLSZ egyik vezetője megsúgta neki: kizárólag a második vonalban folytathatja pályafutását. Elhatározta: megaláztatása miatt soha többé nem megy még az Üllői út környékére sem.

Így került a Láng Vasas csapatához Angyalföldre. Feleségével a pálya vendéglőjének tulajdonosa lett úgy, hogy kezdetben azt sem tudta, mennyi bor kell egy kisfröccshöz. Aztán gyökeret vert a 13. kerületben. A csapat és az üzlet is ide kötötte, 1965-től edző lett a gázgyáriaknál. Ám 1970-ben újabb, teljesen váratlan fordulat történt az életében. Megsérült Géczi István, a Fradi legendás kapusa, í­gy Gulyás Géza segí­tségét kérték a Zöldek vezetői: „Segí­tened kell, gyere vissza” – kérlelték a kapust, aki feladta korábbi fogadalmát, s vissza is tért régi sikerei helyszí­nére.

1970 őszén – negyven évesen! – pályára is lépett a Bp. Honvéd ellen. Nagyszerűen védett, igazán nem ő tehetett arról, hogy a 1-1-es döntetlennel ért véget a találkozó. Az egyetlen gólt Kocsis Lajos lőtte neki 11-esből. Búcsúmérkőzésére a bajnokság utolsó fordulójában került sor a Dunaújváros ellen. A 88. percben állt be a Népstadionban rendezett találkozón. A 90. percben, amikor a Fradi 11-eshez jutott, többen odafutottak hozzá, s arra kérték, vállalja el a büntetőt. Először alig akart hinni a fülének, de végül átballagott a pálya túlfelére. Hosszasan igazgatta a labdát, majd lőtt – és a pettyes a hálóban landolt. 2-0-ra nyert az FTC, Gulyás pedig megszerezte pályája első és utolsó találatát. Igazán felejthetetlen lett a búcsú.

Manapság, 78 évesen a Velencei-tónál él. A tévében is ritkán néz focimeccset. Egy-egy magyar bajnokit figyelve megállapí­thatjuk: ez nem is csoda.

– R.T. –