Hajdú Attila: 50

Hajdú Attila mindössze öt éves volt, amikor édesapja, Hajdú József első bajnoki aranyérmét nyerte a Fradival. Húsz év múlva Ő is bajnoki cí­met ünnepelhetett az Üllői úton.

Mezőnyjátékosként kezdte a Népligeti pályákon, aztán hamarosan bekerült a kapuba. Eleinte fizikai adottságai miatt (édesapja is csak 176 cm volt) nem tartozott a legjobb kapusok közé. 17 éves korában „hirtelen” nőtt 15 centit. Tehetsége és szorgalma révén az ifiválogatottba is bekerült.

A Ferencváros első csapatába azonban nem tudta magát beverekedni. Zsiborás, Józsa, Szeiler és Balogh személyében bőven akadt vetélytársa, ezért Vácra igazolt  Koszta János mögé, második számú kapusnak.

– Itt Csank mesterrel edzettem 18 éves koromtól. Ebben a 4 esztendőben rengeteget foglalkozott velem. Nemcsak a kapusfortélyokkal, a labdarúgással foglalkoztunk, hanem az élet legfontosabb dolgaival kapcsolatos helyes gondolkodásmód szemléletét is neki köszönhetem.

Hajdú József a kispad jobb oldalán a BVSC elleni bajnoki „döntőn”

1991. november 23-án hazai pályán mutatkozott be az élvonalban. Nyilas Elek is a csapattársa volt, de ekkor valószí­nűleg egyikük sem gondolta, hogy 4 év múlva a Bajnokok Ligájában az Üllői úton fognak harcolni a Grasshoppers ellen…

Előbb a Duna partjáról a Tisza partjára igazolt: Szegeden folytatta a másodosztályban. Csepelen tért vissza az élvonalba (a csapatot ekkor a Kordax szponzorálta, mí­g a kapusokat Kakas László trení­rozta). Innen lett válogatott is ’94-ben. „Szigetország” egyetlen bajnokijáról sem hiányzott az 1994/95-ös szezonban.

Hajdú az Üllői úti idénynyitó szurkolói ankéton „megí­gérte”, hogy minden védhető labdát hárí­t…

1995 nyarán tért vissza anyaegyesületébe, 56 NB I-es és két válogatott mérkőzéssel a háta mögött.

Első szezonjában bajnokságot nyert a Fradival (ismét minden bajnokin Ő állt a kapuban). A Bajnokok Ligájába jutott csapatot sokszor lehetetlen védésekkel segí­tette, Zürichben büntetőt is hárí­tott. 1995 őszén védte két válogatottbéli tétmeccsét is (1-1 győzelem illetve vereség az EB selejtezőkön).

A kapuban mindig a legegyszerűbb megoldásra törekedett. Kitűnő reflexei révén biztosnak látszó góloktól mentette meg a csapatot.

1996 nyarán is az Ő nevével kezdődőtt a csapat összeállí­tása, majd elszenvedte pályafutása első súlyos sérülését. Legközelebb 15 hónap múlva tudott csak pályára lépni tétmérkőzésen. ’97 novemberében későbbi csapata az MTK ellen állt újra a kapuban.

A bajnoki szezon végén Németországba igazolt, a korábbi német világklasszis hálóőr, Toni Schumacher csapatához. A sikeresnek nem mondható kölni légiósélet után hazatért: a Vasasban folytatta, majd az MTK-hoz igazolt (Kakas Lászlóval újra összehozta a „sors”), ahol újabb bajnoki cí­met nyert (éppen a Fradi előtt).

A kék-fehéreknél ismét súlyos és peches sérülést szenvedett (Füzivel csúszott össze, melynek következtében megrepedt a veséje. Életmentő műtétet kellett végrehajtani), végezetül Sopronban zárult élvonalbeli  pályafutása.

Jelenleg a Sport TV közvetí­téseinél sajátos stí­lusában elemzi -elsősorban- a portások tevékenységét.

A Real Madrid ellen. Állnak (balról): Hajdú, Hrutka, Telek, Páling, Kuznyecov, Vincze O. Elől: Kopunovic, Zavadszky, Lisztes, Nyilas, Nagy Zs., Keller

(Kovács Lóránd interjújának felhasználásával)