Hol itt az igazság 2.0
Most már tisztán látom, hogy nincs sok szerencsém az igazság keresésével. Amikor a Paks elleni hazai mérkőzés után próbáltam meg találni a válaszokat a szurkolói reakciókra, folyamatosan olyan kérdésekbe botlottam, melyre nem tudtam a választ. Pedig akkor csak a harmadik fordulón voltunk túl, és egy hazai döntetlen után a csapat meg akarta köszönni a példaértékű buzdítást, melyre fütty és fújolás volt a válasz. Végső megoldásként, akkor megpróbáltam a feltett kérdéseimre a válaszokat a saját magam által gerjesztett illúziókba gyömöszölni. Ma már ezt nem tehetem meg.
Szombaton mindenki túllépett a közösen eltervezett határon. Legyen az csapat, szurkoló, vezető, vagy a Ferencváros múltját meghatározó legenda. Mert itt nem csak arról van szó, hogy maga a játék gyalázatos volt, már nem csak arról szól a történet, hogy valami nagyon nem működik jól a Ferencváros háza táján. Ez látható volt, és még nem is kellett személyesen a lelátón állni. A barátaimmal ott álltam (bár voltak, akik már idő előtt elmentek), és együtt éltük át a borzalmat. Pillanatok alatt pergett le előttünk a múlt, a 2003-as emlék, a Fradi teljes megszűnésének borzalmas rémképe. A szörnyű az volt, hogy tehetetlenek voltunk.
Pedig előbb-utóbb el kell, hogy jöjjön az idő, amikor mindannyiunknak felelősségteljes felnőtté kell válnunk, hogy a helyes utat választhassuk. Egy életen át felelősségteljesnek lenni persze nem mindig könnyű feladat, és az évek múlásával sokaknak ez a teher már-már elviselhetetlenné válik, de azért igyekeznünk kell helyesen cselekedni és jót tenni nem csak magunkkal, hanem azokkal is, akiket szeretünk. És az, akit szeretünk, akiért hajlamosak vagyunk szinte mindenről lemondani, akiért komoly felnőttként képesek vagyunk egy kamasz vibrálásával lelkesedni, az bizony ott volt a talpunk alatt, azt láttuk a szemeinkkel, annak az illatát éreztük az orrunkon át. Mert a Szentély többet jelent egy stadionnál, a Ferencváros többet jelent egy klubcsapatnál, a zöld gyep többet jelent egy játszótérnél.
Mert ezek együtt, mi vagyunk. Tudom azt is, hogy mindenkinek együtt kell élnie az elkövetett hibáival az élete végéig. Ez a büntetésünk, amiért nem ismerjük fel idejében az emberi élet legfontosabb törvényét, hogy felelősek vagyunk minden kimondott szavunkért és minden ki nem mondott szavunkért is, felelősek vagyunk ezeken a kimondott vagy elhallgatott szavainkon keresztül úgy a magunk, mint a körülöttünk lévők jövendőjéért. Ez alól nem is vonhatjuk ki magunkat, nem gyárthatunk összeesküvés elméleteket, nem bújhatunk féligazságok árnyékába, nem menekülhetünk egy általunk az igazságot keresők csapatába, mert az igazság ahhoz sokkal több, és ráadásul arra is kell ügyelni, hogy mások igazságába mennyire rondít bele a mi igazság érzetünk.
Ez is felötlött bennem, amikor a Szentély azon oldala ellen mely a mérkőzést szándékosan be akarta rekeszteni, a tribün másik oldalán állók épp olyan fütyüléssel és fújolással válaszoltak, mint a Paks elleni mérkőzésen a csapat kapott. Olvastam néhány szurkolói fórumon, hogy azok közül, akik közvetlenül részt vettek az ütközetben, ezt nagyon rossz néven vették, mert Fradista fütyült Fradistát. Abban is biztos vagyok, hogy akkor és talán még most is, mindkét tábor biztos az igazában.
A rendbontók úgy gondolják, az igazság náluk van, mert becsapták őket, mert nem teljesültek az ígéretek, mert nincsenek játékosok, mert nem kivételeznek az ikonokkal és sorolhatnám még a fórumokon olvasott érveléseket. A szemben levő oldal is tisztában van azzal, hogy nem mennek hibátlanul a dolgok, hogy vannak felvetett kérdések, melyekre nagyon hiányoznak az igaz válaszok, de ezeket nem szabad úgy kierőszakolni, hogy ezzel kárt okozzunk a Ferencvárosnak, hogy ezzel veszélybe sodorjuk a 110 éves klubunkat.
Mert az igaz, hogy könnyen kibújhatunk a felelősség alól, azonban nem fogunk tudni elbújni kibújásunk következményei elől! Magyarázni sem akarom az előbbi mondatot, példálózni meg végképp nem, mert annak leírása és megemlítése is heves szívdobogást váltani ki és Fradista lelkünk már eleve annyira meg van terhelve, hogy a jelenleginél nagyobb terhet már nem tudna elviselni.
Arra a feltett kérdésre, hogy megtaláljuk-e valaha az igazságot, nem tudok felelni. Egyrészt nincs annyi információm, másrészt ez annál összetettebb kérdés, hogy saját magamat alkalmasnak tartsam a válaszok megadására. Helyette inkább egy Antoine de Saint-Exupéry által jegyzett történetet mesélek el.
Az író kertjében egyetlen száll rózsa nyílt csak ki, ellenben az utcán tucatjával nyíltak a vadrózsák. Egyszer egy járókelő arra járt és csodálni kezdte a vadrózsákat, majd észrevette az írót, és megkérdezte tőle, miért nem ezeket a vadrózsákban gyönyörködik. Az író így válaszolt: – Téved, ha azt hiszi, hogy a kinti rózsák többet érnek, mint az én egyetlen rózsám. Mert ő az, akit öntözgettem, mert ő az, akire burát tettem, mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat, kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt. Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.
Az én rózsám a Ferencváros. Már csak reménykedni tudok abban, hogy lesz még lehetőségem tovább ápolni.
– lalolib –
Kedves barátom, lalolib!
Ismét egy szívemből jövő írás a te tolladból! De engedj meg nekem egy paradoxonnak tűnő kiegészítést!
Annak aki az igazának erőszakkal (főképp ha az fizikai erőszak) akar érvényt szerezni, bármennyire is igaza van, soha de soha nem lehet igaza!!!
HAJRÁ FRADI
“Ha én zászló volnék, sohasem lobognék,Mindenféle szélnek haragosa volnék,Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének,S nem lennék játéka mindenféle szélnek.”
Ez a részlet most ismét aktuálissá vált.
Az én rózsám is a Ferencváros. Jó lenne ha a tulajdononosok is úgy gondoznák, ahogy ezen az oldalon teszik.
Kedves Lalólib !
Egyszer egy kínai császárt megkérdeztek mit tenne,hogy országát megmentse a pusztulástól,így válaszolt: ” Helyreállítanám a szavak jelentését…”
Ha nem vállaljuk föl,hogy egyértelmű fogalmakat használjunk,akkor hamis illúziókba ringatjuk magunkat! Szinte mindenki összefogásról,az igazi Fradizmusról beszé lde ha elfogadnám Szerb Antal álláspontját akkor el kellene fogadnom a 16-os szektorbéliek fradizmusát is Fradizmusnak,a
három szent ” E” nevében velük is össze kellene fognom a szent Összefogás érdekében !
Nem tehetem! És hasonlóan Nietzschéhez aki azt mondta “Isten halott”(vagyis a világ Istentelen)
ki kell mondani : Az a Fradi amiben én hittem az halott… amit ma Fradizmusnak hívnak az nem az…
s mint már írtam : szeretek a Forum Romanumon sétálni,de tudom hogy romokat látok,a valaha volt múlt emlékeit nem a Birodalom központját…
Jackie!
Ha már Pilátust idézed, akkor biztos tudod, hogy ezt a bizonyos “Micsoda az igazság?”-ot miért kérdezte meg Jézustól. “Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szómra.”
Pilatus sem véletlenül kérdezett vissza.
Ami az igazságot illeti, számomra Szerb Antal a mérvadó: “Nincs igazság és nincs emberség, csak igazságok vannak és emberek.”
Kedves Lalolib !
Talán arra a kérdésre kellene választ keresni,amit Pilátus kérdezett : ” Micsoda az igazság ? “(János 18.38.) Azt kell mondanom,hogy igazság csak egy van ! Az ami szombaton és azóta zajlik a különböző fórumokon szomorú példázata mindannak amitől szenved ez a kor ! A tekintélynélküliség,az erkölcsi relativizmus, a természetes és szerves hierarchia helyett a nyers erő és a mennyiség által létrehozott erősorrend -mindezek vezettek el oda ,hogy ma sem a Te ,sem a pilátusi kérdésre egyéni válaszok sora születhet ! Mérce,Abszolutuum által megszervezett Rend nélkül nincs Igazság,csak igazságok, és nincs Virág sem,csak fonnyadozó-hervadozó virágok…
http://www.youtube.com/watch?v=6ojhBoj8bP8 😉
http://www.youtube.com/watch?v=zeAEYUvo838&feature=related 🙂
Az enyém is! Gratulálok az íráshoz. EZ nagyon jó.-