Kakas László kivédte Maradona büntetőjét

Ecsédről indulva lett a Ferencváros bajnokcsapatának kapusa – Edzőként visszatérhet fiatalokat nevelni a Fradihoz

Százkilencvennégy mérkőzésen szerepelt az NB I.-ben, s kétszer védhette a futballválogatott kapuját Kakas László. Később aztán számtalan kapus kezdte, folytatta és fejezte be pályafutását az ő irányí­tásával, szakmai segí­tségével. Most visszatérhet a Ferencvároshoz, hogy korábbi taní­tványával, a sokszoros válogatott Végh Zoltánnal taní­tsa a jövő kapusait. Beszélgetésünk során kiderült, roppant érdekes életpálya van mögötte.

– Úgy hallani, visszatér a Ferencváros utánpótlásához? Min múlik a döntés?
– Nagyjából már megegyeztünk Kubatov Gábor elnökkel és Nyí­ri Zoltánnal, hogy az ősztől beindí­tjuk azt a kapusiskolát, amely a Ferencvárosban a tizennégy-tizenkilenc éves korosztályt foglalkoztatja. Tizenegy kapusunk van, és nagy lelkesedéssel várom a munkát, mert minden esély megvan arra, hogy nem is olyan sokára a Fradiban is saját nevelésű kapussal kezdődjön a nagycsapat összeállí­tása. Varga Ádám tizenhat éves, hihetetlen tehetség, és mögötte ott van a tizennégy éves Bánki Márton. Merem állí­tani, ha csak valami váratlan nem jön közbe, mindketten nagy értékei lehetnek nemcsak a Ferencvárosnak, a magyar futballnak is.

– Manapság mi kell ahhoz, hogy valakiből az átlagosnál jobb kapus legyen?
– A legfontosabb az, hogy jobbal, ballal tudjon rúgni, forgatni a játékot. Meg még sok minden. Egy jó kapusnak egy szezonban nyolc-tí­z pontot kell hoznia teljesí­tményével csapatának.

– Szép, szép az utánpótlás, de nem hiányzik a felnőtt csapat körüli zsongás?
– Már nem. Harminc éve vagyok a futballban, olyan kapusoknak segí­tettem, mint Hajdú Attila, Végh Zoli, Vezér Ádám, Babos Gábor, Fülöp Marci és még sorolhatnám. Amire külön büszke vagyok, hogy Megyeri Balázst egy fél edzésen láttam, és tanácsomra másnap szerződtette a Fradi. Számomra ennyi is elég volt, hogy megmutassa rendkí­vüli tehetségét.

– A mostani kapust, Dibuszt hí­rbe hozták a német Herthával. Ha önt kérdeznék, mit ajánlana: menjen, maradjon?
– Nehéz döntés. De én még egy évet biztos hogy maradnék, mert Dénes huszonöt éves, és a legjobb kapuskorban van. Ha olyan ajánlatot kap, mint az idén, és a Fradinak is megfelel, akkor én is azt mondom, hogy menjen.

– Mitől van az, hogy a magyar futball kapusposzton a világ legjobbjai között van, de a mezőnyjátékosokkal nem kis baj van?
– Ezt megfejteni nehéz, csak azt tudom, hogy a kapus elsősorban önmagára, a saját felkészültségére számí­that. Utána nincs más, csak a háló és a középkezdés. Felelősségteljes poszt. De ennek ellenére, ha újrakezdhetném, megint csak kapus lennék.

– Hogyan lett annak idején kapus?
– Na, ez furcsa történet. Vendéglátós voltam, szombat-vasárnap pincérkedtem a hatvani Aranyfácán Étteremben. Tizennyolc éves lehettem, amikor szülőfalum, Ecséd sorsdöntő meccset játszott a nagy rivális szomszédfalu ellen. Az ecsédi kapus megsérült, az étterem vezetője pedig úgy engedett el, hogy a meccs után nyomban visszatérek, és már én szolgálom ki a szurkolókat. Azokat, akik előtte nem sokkal még engem szidtak vagy éppen tapsoltak. Aztán még másfél évig ment í­gy.

– Mi hozta a váltást?
– Leigazolt NB III.-as Petőfibányai Bányász. Reggel hattól délig dolgoztam az üzemben, szerszámkészí­tő voltam. Délután meg edzés, beálltam a kapuba. Innen indult a komolyabb focikarrierem.

– Onnan igazolta le a Fe­renc­város?
– Nem, nem. Az Eger 1976 nyarán került egy osztállyal feljebb, és én éppen katona voltam a hatvani Gáspár SE-ben. Az Egerrel játszottunk edzőmeccset, és 9-0-ra kikaptunk. Bánkúti Laci volt az egriek edzője, és a kilenc gól ellenére szólt, hogy szeretnének velem beszélni. Beszéltek, s több sem kellett nekem, Egerbe igazoltam. Egyelőre negyedik számú kapus lettem. Az első számú Csank János volt. Itt jegyzem meg, hogy nagyon sokat köszönhetek Janinak. Az ő segí­tségével lettem igazi kapus, épí­tettem a karrieremet. És akkor jött Géczi Pista, a Fradi legendás kapusa.

–”‰”‰”‰Igen, ő is Egerből indult.
–”‰”‰”‰Ő látott meg egy meccsen, s az egyik ferencvárosi vezetővel érkezett, és elém tette az átigazolási lapot. Azt se tudtam, hogy fiú vagyok-e vagy lány, s csak azt hebegtem, hogy hol kell aláí­rni. Istenem, én a Fradi kapusa leszek? Hihetetlen. Úgyhogy nagyon büszke vagyok a Fradiban töltött időmre, és persze arra, hogy 1981-ben bajnokcsapat tagja lehettem, egy évvel később pedig ezüstérmes. De egy idő után be kellett látnom, hogy szegény Zsiborás Gabi jobb kapus nálam.

– Ha azt mondom önnek, hogy 1980. január 28., mi jut az eszébe?
– Az hihetetlen. Dél-Amerikában túráztunk a Fradival, és az Argentinos Juniors ellen játszottunk, ahol az isteni Diego Maradona viselte a 10-es mezt. A 25. percben büntetőhöz jutottak, és én kivédtem Maradona tizenegyesét. Úgy tudom, hogy korábban soha nem hibázott büntetőt. Én voltam az első, aki hibára késztettem a világ akkor talán legjobb játékosát.

– Ha már tizenegyes: mit mond a taní­tványainak, ön szerint lehet védeni a büntetőt?
– Ha a kapus jól megy el, és eltalálja az irányt, akkor lehet. De ha valaki izomból fölrúgja a fölsőbe, az védhetetlen. Ám a kapus azért abban a szerencsés helyzetben van, ha gól, akkor nem hibázik, ha viszont kivédi, akkor a mennyben érezheti magát.

– A Fradi után hogy jött a Vasas, a Fáy utca?
– Mészöly Kálmán volt a Vasas edzője, és ahogy mondtam, beláttam, Zsiborás Gabi mellett nem sok szerep jut nekem, ezért váltottam. Nem bántam meg, szép négy és fél évet töltöttem a Fáy utcában.

– Ha annyira jól érezte magát a Vasasnál, miért igazolt mégis Újpestre?
– Szendrei Józsi kiment Cadizba, és ezért mentem a helyére, a Megyeri útra. Egy évvel később, amikor a Veszprém fölkerült az NB I.-be, odaigazoltam. Ennek azért örülök, mert ott valamit visszaadhattam utódomnak, Végh Zolinak abból, amit annak idején Csank Jánostól kaptam. Ott hagytam abba a focit, kapusedző lettem.

–”‰”‰”‰Hol dolgozott később?
–”‰”‰”‰Megfordultam a Fradiban, az MTK-nál, aztán a válogatottnál is kapusedző lettem, legutóbb pedig a soroksári kapusokkal foglalkoztam.

– Ha már a válogatottat emlí­tet-te, ön kétszer védett a legjobbak között. Nem kevés ez, nincs hiány­érzete?
– Nincs. Hálás vagyok a sorsnak, hogy egyáltalán válogatott lehettem, és Új-Zélandon kétszer is védhettem a magyar kaput. Csak tizenegyesből kaptam gólt. Sajnálom, hogy nem sikerült hárí­tanom. De nyertünk.

– A kapusokról azt szokták mondani, picit flúgosak. Önnek volt valami bogara?
– Nem tagadom, nekem is volt és van, ha úgy tetszik, flúgom, bár semmi köze a futballhoz. Van egy tizenegy éves cicám, az otthonunk kedvence. Az én autómban mindig van macska- és kutyakaja. Tehát, ha valahol meglátok egy gazdátlan jószágot, akkor biztos, hogy megkönnyí­tem a napját. De sok kutyának és macskának szereztem szerető gazdát.

–”‰”‰Vannak még tervei a futballban?
–”‰”‰Ahogy beszélgetésünk elején mondtam, nagy lelkesedéssel várom a Fradi-utánpótlásban kezdődő munkánkat. Most igazán profi körülmények között dolgozhatunk, és azt várom, hogy sok-sok tehetséget tudunk a klubnak és a magyar futballnak adni.

Pályakép

Kakas László. Született: 1954. január 9., Ecséd. Az Egri Dózsától 1979-ben igazolt a Ferencvároshoz, amelyben az 1980–1981-es idényben a bajnokcsapat kapusa volt. 1983-ban a Vasashoz igazolt, ahol 1986-ban az MNK-győztes csapat tagja lett. Az 1987–1988-as idényben a bajnoki bronzérmes Újpesti Dózsában védett. Aktí­v pályafutása utolsó két évét Veszprémben töltötte. 1990-es visszavonulása után kapusedző lett: 1990 és 1993 között a BVSC-nél, majd két évig a Csepelnél, 1995-től az MTK-nál. 2008-ban visszatért a Ferencvároshoz, ahol 2011-ig pálya- és kapusedzőként tevékenykedett. Utána a Csákvár, majd a Soroksár kapusedzője volt.

(Burkovits Ferenc, magyarhirlap.hu)