„Karcsú” volt, dacos lett

Pénz, Luxus, csillogás a Kí­nába igazoló sztárok társaságában – ezt Böde Dánielről NEHEZEN TUDJUK ELKÉPZELNI, bár kí­váncsiak voltunk arra, mit szólna, ha őt is megtalálná egy távol-keleti pénzeszsák.

Mondhatjuk, hogy önt sosem a pénz vezérelte elsősorban?

Mondhatjuk, bár az sem utolsó szempont, mert bármennyire is meglepő, én is csak pénzből élek – felelte szokásos őszinteségével a ferencvárosi közönségkedvenc, Böde Dániel.

Vagyis ha napjaink kí­nai térhódí­tása elérné a Ferencvárost, és kapna egy mesés ajánlatot valahonnan Sanghajból, elgyengülne?

Nyilvánvalóan van az a pénz, amin az ember elgondolkodik, mérlegeli saját egzisztenciáját, a család jövőjét… Tud valamit?

Nem, csak kí­váncsi voltam, hogyan vélekedik az új piacról?

Nem foglalkozom vele. Hogy melyik csillag hány százmillió forintnak megfelelő összegért í­r alá, tőlem nagyon távoli, és nem is az én dolgom. És mert nem tudok kí­nai ajánlatról, nem érdemes ezen morfondí­roznom.

Nem is fenyegeti a veszély, hogy kapjon?

Ki tudja? Bármi előfordulhat.

Az is, hogy végleg itthon marad?

Az is. Persze ha a Fradit és engem is megfelelő ajánlattal kí­nálnak meg, az is megeshet, hogy belevetem magam a légióskodásba, de nem tartom életbevágónak, hogy külföldön futballozzak.

Jobb is itt a mí­nuszokban zakatolni…

Most ennek van itt az ideje. Az elmúlt hét mellett a jelenlegi is az erőgyűjtés jegyében telt, a napi két edzés megterhelő, de ez a fajta munka kell ahhoz, hogy a tavasszal jobban szerepeljünk.

Dolgozik önben vagy önökben olyasfajta dac, hogy a fenébe is, megmutatjuk, nem lehet a Fradival sokáig packázni?

Hogyne. De nemcsak dacosnak, kellően elszántnak is érzem a társaságot, ahhoz persze, hogy újra sikeresek legyünk, nagyon sok munka szükséges.

A bajnoki cí­mvédésen túl amúgy érdekli bármi más?

Igen. Az újbóli kupagyőzelem.

Az esetleges bajnoki bronzéremnek tudna örülni?

Biztos, hogy nem.

Nocsak, kidobná a kukába?

Azt azért nem, de csalódott lennék. Hatalmas visszalépésként élném meg. Az őszünk nem úgy sikerült, ahogyan terveztük, ennek megvannak az okai, amelyekről egyrészt nem szeretnék beszélni, másrészt már felesleges is. Azt érzem most, hogy a dac valóban dolgozik bennünk, meg akarjuk mutatni, hiba lenne minket leí­rni, senki se gondolja, hogy olyan könnyű lesz tőlünk elvenni a bajnoki aranyat. Az is igaz, hogy az első három forduló után sok minden kikristályosodik. Sorrendben játszunk Debrecenben, fogadjuk a Videotont, majd az Újpest vendégei leszünk, mindjárt három kör után eldőlhet, milyen tavaszunk lesz.

És milyen tavasza lesz Böde Dánielnek? Az elmúlt két ősz mutatott némi különbséget: amí­g az előző szezonban berámolt tizenkét gólt, az elmúlt félévben csak hetet.

És ha azt vesszük, hogy már a tavasszal is csak ötöt, nem lehetek olyan büszke. Igaz, sérülés is hátráltatott, mégis kijelenthetem, hogy csak végigszenvedtem a tavaszt, és ez az őszöm is karcsúnak bizonyult. Ahogy egyénileg, csapatként is muszáj javulnunk, alighanem persze összefügg a csapat és az én kevésbé jó produkcióm. Jót tett azonban a szünet, feltöltődtem a három és fél hét alatt, éreztem, hogy szükségem van a pihenőre. Mindannyian újult erővel kezdhettük el a tréningeket.

Van néhány új arc társaságában.

Azon vagyunk, hogy minél gördülékenyebb legyen a beilleszkedésük, és hatékonyan segí­tsék a klubot. Persze a puding próbája az evés, mindig csak a pályán, élesben derül ki, ki mennyit ér.

Már trení­rozzák őket az Újpest elleni derbire?

Á, messze van az még, nem gondolunk rá. Nemhogy az Újpest, a Debrecen elleni bajnoki is távoli, egyelőre a BKV elleni, szerda délutáni felkészülési meccs van napirenden.

Őszintén, bár mindig az, Kecskeméten vagy a Megyeri úton játszana szí­ve szerint az Újpesttel?

A Megyerin, nem is kérdés. Nehogy már a lilákat a számukra is idegen pályán kelljen megvernünk! Jó, nem lesz könnyű a Szusza-stadionban nyerni, de mi másért mennénk, ha nem a három pontért?

(Galambos Dániel, Nemzeti Sport)