A brazil nyárból visszatért a magyar télbe, de a hideg leginkább akkor rázza ki, ha az őszi huszonhét kapott gólra gondol. Azt redukálná, a csapattal viszont feljebb lépne, EGÉSZEN AZ ELSŐ HELYIG Leandro de Almeida, a zöld-fehérek védője.
Tizenhét évesen került Magyarországra, de brazilként meg lehet szokni az olykor kegyetlenül hideg közép-európai telet?
Soha – felelte gondolkodás nélkül Leandro de Almeida, a Ferencváros 34 éves hátvédje. – Hétfő délelőtt épp egy kemény futóedzést végeztünk, kikészített ez a jéghideg levegő. Az még kíméletlenebb volt, amikor január elején csapott arcon, mégiscsak a brazíliai plusz harmincötből jöttem vissza a mínusz tizenötbe.
Legalább feltöltődött?
Persze. Az egész szünetet kint töltöttük, javarészt a Paraná állambeli szülői házban, de meglátogattuk a még délebbre élő húgomat is. A gyerekek nagyon élvezik, ha hazamegyünk – még szép, Biankát és Alexet is elkényeztetik ilyenkor az otthoniak. A karácsonyt és a szilvesztert is Brazíliában ünnepeltük, negyedikén értünk haza.
Tett újévi fogadalmat?
Sohasem szoktam. Enélkül is mindig az volt a célom, hogy egyre jobb legyek, hogy évről évre jobban teljesítsek.
Azért ha a Fradi-szurkolók arra kérnék, esküdjön meg hogy a tavasz tizennégy fordulójában tíznél több gólt nem kap csapata, megtenné?
Fogadalom nélkül is ezen leszünk. Világéletemben a kemény munkában hittem, eddig is mindent beleadtam, ezután is küzdök a klubért. Természetesen jó lenne tíznél megállni a tavasszal, a huszonhét kapott gólunk az őszről nagyon sok. Ha épp jól védekeztünk, akkor is jöttek az egyéni hibák, és megvolt a baj. Nem akartam elhinni, hogy eltelik tíz forduló úgy, hogy rendre kapunk minimum egy gólt. Pedig elöl rendben voltunk, szállították a srácok a gólokat, hátul kellett volna kihagyások nélkül futballozni.
Védőként különösen bánthatta, hogy állandóan arról esik szó, az elmúlt szezonbeli nyolchoz képest huszonhétszer rezzent a Fradi hálója, és hogy milyen blama, hogy csupán a Diósgyőr és a Gyirmót védekezett gyatrábbul.
Jobban is szeretem, ha egy nullára nyerünk, mint ha hat háromra, bár gondolom, a drukkereink nem bánnák, ha tizennégyszer az utóbbi eredmény születne tavasszal. Mi, védők akkor tesszük csaknem tökéletesen a dolgunkat, ha a kapunk érintetlen marad. A Fradinál mindig a bajnoki cím a cél, ahhoz, hogy ismét megszerezzük, az őszinél jobb teljesítmény kell.
Az a rövid távú cél. És a hosszú távú?
Végtére is karrierje felénél jár. De szép volna… Azt sem bánom, ha az utolsó harmad jön. Amúgy pedig nem gondolkodtam azon, meddig még, sok múlik azon, egészséges-e az ember. Próbálom a fiatalokkal tartani a tempót, Gera Zoltánnal és Hajnal Tamással persze nélkülük is hajtjuk egymást előre, mert hát a mentalitás a meghatározó, nem a kor.
Azért ha visszagondol az elmúlt harmincnégy esztendőre, melyik három pillanata a legemlékezetesebb?
Az első bajnoki címem a Fradival feltétlenül az, akkor, kétezernégyben élhettem át először ezt a csodálatos érzést. Ugyancsak felejthetetlen a Bajnokok Ligája-szereplés a Debrecennel, valamint az, hogy a válogatottal kivívtuk az Eb-szereplés jogát. Válaszoljak a következő kérdésre is?
Ennyire kiszámíthatóak az újságírók?…
A legfájóbb kudarc vitathatatlanul az, hogy nem lehettem ott a nyári Európa-bajnokságon. Minden álmom valóra vált volna a részvétellel. Éreztem persze a döntés előtt is, hogy kevésbé számítanak rám, ettől még nagyon nehéz volt tévén nézni a meccseinket.
Hogy visszatérjünk a Fradihoz, a téli felkészüléseknek – úgy tizenhetedszerre – mennyire volt nehéz nekidurálnia magát?
Nem volt az, mert mindig találni újabb kihívást. Négy pont a lemaradásunk az első helytől, ezúttal az ad erőt a tréningekhez, hogy jó felkészüléssel ledolgozzuk a hátrányt. Persze inkább futballoznék élesben, legszívesebben azt kérném az edzőmtől, hadd játsszam végig a gyakorlómeccseinket, már csak azért is, mert erőnléttel leginkább azok vérteznek fel.
Némiképp átalakult együttes készül az elmúlt évihez képest, ez azért a bajnoki cím megszerzése után fél évvel valamelyest meglepő.
Annyiban viszont nem, ha sikeres egy csapat, kapósabbak a labdarúgói, és nem mindig könnyű pótolni a távozókat, de nekünk a valamelyest új társasággal is meg kell védenünk a címünket.
Balhátvédet még nem igazolt a klub, jóllehet próbajátékon szerepel a montenegrói llija Tucsevics. Szóval a kérdés: marad-e középső védő, vagy balbekkben is szerepet kaphat?
Korai erről beszélni, amúgy pedig mindegy, melyik poszton számítanak rám, szívesen futballozom a pálya bármely részén.
Azért egy régebbi interjújában elárulta, a legjobban akkor érezte magát, amikor a középpálya közepén szerepelhetett.
Cipruson sokat játszottam ott, a két tizenhatos között zakatoló középpályásként használtak, nagyon élveztem, úgy éreztem, azon a poszton kiteljesedem.
Thomas Dollnál viszont a védelem stabilabbá tétele a feladata. Nem gondolt arra, hogy bekopogtat a mesterhez, és kéri kipróbálását a fedezetsorban?
Nem vagyok ez a típus. Teszem a dolgom, ott, ahol szükség van rám.
(Galambos Dániel, Nemzeti Sport)
Vélemény, hozzászólás?