Károly Jenő
Károly Jenő (1886. január 15. – 1926. július 25., Rivoli), az MTK (1903-10: 95 bajnoki /106 gól; két bajnok- és egy kupagyőztes csapat tagja; 2x gólkirály; az év játékosa: 1909/10), majd a BAK jobbösszekötője és középfedezete, 1903 és 1918 között 25 mérkőzésen volt válogatott és 10 gólt ért el. Tagja volt az 1912. évi olimpiai játékokon vigaszdíjgyőztes magyar együttesnek. Az MTK örökös tagja.
A „Tanár úr” — ezt a kitüntető elnevezést kiváló labdarúgó-képességei miatt kapta kortársaitól — érte el a magyar fedezetek közül elsőként a nemzetközi színvonalat. Már 14 esztendős korában az MTK első csapatában játszott. Tehetsége később a középfedezet helyén bontakozott ki teljes pompájában. Ragyogó technikával és hadvezérhez méltó taktikai érzékkel irányította csapatának játékát. Munkabírása is kifogástalan volt. Fejjátékával megelőzte a maga korát. A labdát nemcsak elfejelte, hanem — hosszabb távolságra is — pontosan továbbította. Híres volt „műeséseiről” is, amelyeknek jó néhány büntetőt köszönhetett az MTK, majd a BAK. Ezt olyan tökélyre fejlesztette, hogy a játékvezetők képtelenek voltak megállapítani: valóban történt-e szabálytalanság? Ha megítélték a tizenegyest, ő értékesítette azt nagy nyugalommal. Az MTK-ból ő került először a legjobb tizenegybe. A válogatottban nyújtott sok kiváló teljesítménye közül az 1910. november 6-án, az osztrákok elleni találkozón (3:0), a középfedezet helyén mutatott játéka talán a legemlékezetesebb. 1908-ban a Csehország elleni mérkőzésen (5:2) három gólt szerzett.
Az első világháború után Olaszországban edzősködött. 1926 nyarán a bajnoki küzdelmek izgalmai rendkívül megviselték. Szíve, amely a zöld gyepen két évtizeden át tűrhetetlenül erősnek bizonyult, egy forró júliusi napon — váratlanul — örökre cserbenhagyta. A feledhetetlen „Tanár úr” olasz földben alussza örök álmát.
(Antal Zoltán és Hoffer József írásainak valamint az MTK kiadványainak és a www.myjuve.it felhasználásával)
Vélemény, hozzászólás?