Két hős a padon
A napokban jelent meg Roberto Quartarone könyve Kertész Gézáról és Tóth Potya Istvánról.
Kertész Géza a BTC és az FTC egyszeres válogatott játékosa volt idehaza, majd Olaszországba távozott a Spezia csapatába, ahol megkezdte edzői tevékenységét is.
Közel húsz éven át dolgozott Itáliában (Spezia, Carrarese, Viareggio, Salerniatana, Catanzarese, Catania, Taranto, Atalanta, Lazio, R.S.T. Littorio Roma, Roma), legnagyobb sikerét a Lazioval érte el.
1943-ban tért haza és lett az Újpest edzője.
Tóth Potya István a BTC-ben kezdte pályafutását, az NSC-ből lett válogatott játékos, pályafutásának meghatározó részét már az FTC-ben játszotta le.
A zöld-fehér csapatnál kezdte el edzői pályafutását is. Idehaza a Ferencvárosnál, az Újpestnél és az Elektromosnál dolgozott, Olaszországban a Triestinát és az Ambrosiana (Internazionale) csapatát dirigálta.
A futballban sikeresek voltak. De ez nem elégítette ki tenni akarásukat.
Mindketten a polgári ellenállási mozgalom tagjaiként tették kockára az életüket.
1944 decemberében kerültek a Gestapo kezére, 1945. február 6-án SS-gyilkosok golyói oltották ki a két kiváló sportember életét…
5 hozzászólás a(z) Két hős a padon bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Szivesen megvásárolnám ha magyarul is megjelenne.
Még múlt héten vettem fel velük a kapcsolatot, végül tegnap sikerült kifizetni, futárral küldik. Emellett felmerült köztünk, hogy ha valami, hát ez megérne egy magyar fordítást, a kiadónak felvetettem az ötletet, nem zárkózik el tőle 🙂
Nem hétköznapi emberekről van szó.
Nem lehet gond a legfőbb érintetteknek (MLSZ, Fradi, Újpest) áldozni rá.
Hátha lenne rá pénz … .-) Egyébként tényleg izgalmas lehet, főleg Potya miatt (Kertész Gézáról keveset tudok, megvallom), mert állítólag ő volt az első edző Magyarországon, aki nem ad-hoc módon, hanem edzésnapló, -terv alapján készült … évekkel megelőzte korát … ha jól tudom, az MTK-s Feldmann volt a sógora, akivel egyidőben edzősködtek Olaszországban
Olaszországban megjelenik egy könyv két kiváló magyar játékosról, edzőről!? Ezt nevezik a múlt tiszteletének, megbecsülésének.
Az csak „hab a tornán”, hogy ebből a könyvből dedikált példányt kapott szerkesztőségünk.