Kovács Elemér

Technikás, a hátvéd- és fedezetsorban egyaránt hasz­nos labdarúgónak bizonyult. Megbí­zható, szorgalmas játékával a legjobbak között is helytállt.

Először 1913. februárjában került közelebbi kapcsolatba az FTC-vel, pontosabban a klub játékosával, Bródy Sándorral.

Bródy, az FTC és Kovács Elemér, az NSC centerhalfja vékony pengéjű párbajkarddal a kezükben, elszánt bátorsággal a szí­vükben és haraggal a lelkükben álltak szemben egymással, azután, hogy az FTC – NSC bajnoki mérkőzés bí­rája kiutasí­totta őket a footballpályáról, a ví­vóterem parkettjén találkoztak. Mellékes, hogy miként végződött a párbaj, történt-e sebesülés, kibékültek-e a hadakozók…

1917 decemberében – már mint 3-szoros válogatott játékos-  az MTK-ból (1916-18: 19 bajnoki; egy bajnokcsapat tagja) igazolt át az FTC-hez.

1918-ban részben sérülése miatt nem játszott, és csak 1919 tavaszán mutatkozott be. (Bródyval soha nem léptek egyszerre pályára a Fradiban, ugyanis az FTC korábbi kiválósága ekkor hadifogságban volt).

Zöld-fehérben elöltött időszaka alatt minden csapatrészben megfordult, a legtöbbször középcsatárt játszott, összesen tizenkét bajnoki mérkőzésen lépett pályára és hat gólt szerzett.

Kovács a fontos gólok mestere volt. 1919 augusztusában az utolsó percben egyenlí­tett a MAC, majd egy hét múlva győztes gólt rúgott a Vasas ellen, mí­g novemberben hat és fél év után az Ő góljával győzte le az FTC az aranykorszakát élő kék-fehéreket.

Korán vissza­vonult a tényleges sportolástól, hamarosan edzősködni kezdett. Idehaza a BSZKRT csapatánál dolgozott. Külföldön megfordult Jugoszláviában, Németországban és Lengyelországban is. Görögországban bajnoki cí­met nyert az Olimpiakosz csapatával. Olaszországban több csapat (1932-33: AS Roma, 1933-34: Grion Pola, 1935-36: Padova, 1936-37: Triestina) trénere is volt a harmincas években.

Az edzősködés mellett a játékvezetői vizsgát is letette és sokáig bí­ráskodott.

(Nagy Béla, Antal Zolán, Hoffer József és Selmeci József í­rásainak valamint az MTK kiadványainak felhasználásával)