Ma lenne 75 esztendős Nagy Béla
Oldalunkon is sokat hivatkozunk arra az emberre, aki nélkül ma nem lehetne a Fradi értékeiről, hagyományairól olyan színvonalon írni/beszélni, ahogy azt tehetjük. Az ő áldozatos munkája kellett ahhoz, hogy rendet rakjon a temérdek adat tengerében. Tette ezt akkor amikor még nem állt rendelkezésére a számítógép. Kartonrendszerekben tartotta nyilván a több ezer mérkőzésről és több száz játékosról szóló információkat. Temérdek könyv és kiadvány jelzi munkásságát, amelyek közül a legrégebbiek a gyűjtők féltett kincsei, antikváriumok – sokszor hiába – keresett darabjai.
Nagy Béla 1944. május 6-án született. Mi sem természetesebb, kora gyermekkorától fanatikus szurkolója volt az FTC-nek. Nevezhette azt a hatalmi önkény ÉDOSZ-nak vagy Kinizsinek, színezhették más színűre, Nagy Béla szívében ekkor is a három E-s címer és a zöld-fehér színek ragyogtak. És gyűjtött minden Fradiról szóló cikket, amelyek zöme memóriájában is megmaradt.
Civil foglalkozását tekintve pincér volt. Dolgozott egyebek mellett a budapesti Mátyás Pince étteremben, ahol a 60-as években megtörtént számára a csoda. Ott tartotta egyik rendezvényét a Fradi labdarúgó csapata, a vezetőkkel, játékosokkal együtt. Valószínű, hogy az ifjú kiszolgálónak a torkában dobogott a szíve, miközben az addig bálványozott legendáit szolgálhatta ki, ám a vezetőknek feltűnt, hogy ez az ember tudhat is valamit, mert a kérdései elárulták. Ebben az időben a klubházban éppen megürült egy adminisztratív hely és megkérdezték, lenne-e kedve addig hobbyként űzött hihetetlen tevékenységét ott, az igazi adatok, jegyzőkönyvek között folytatni. Persze hogy volt, mikor megesett vele élete csodája. Kezdetben csak lelkesedésből, fizetség nélkül látott munkához, mint afféle propagandista. Az adattengerből tendenciózusan válogatva egymás után jelentek meg a Fradiról szóló füzetek, könyvek, albumok. A munka értékét fel- és elismerve a klub vezetői nagyon gyorsan fizetett munkatárssá emelték, Ő lett az FTC Krónikása.
Munkáját lankadatlan lendülettel és szorgalommal végezte. 2006. március 26-án bekövetkezett haláláig 106 könyvnek volt szerzője, társszerzője, szerkesztője. Ez évente kb. 3 kiadványt jelentett. Az ötletekből sohasem fogyott ki, még a halálos ágyán is dolgozott.
Emlékét mindörökre megőrizzük.
6 hozzászólás a(z) Ma lenne 75 esztendős Nagy Béla bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Most, hogy olyan óriási adathalmaz áll rendelkezésünkre az internet és a digitalizálás jóvoltából, a számolást számítógép végzi, és olyan újságokhoz is (viszonylag) könnyen hozzá lehet jutni, amit négy évtizeddel ezelőtt még kutatói olvasójeggyel is nehezen tudtam megkapni, tudjuk igazán értékelni az a hatalmas munkát, amit ő elvégzett. Mert könnyű jelenleg azt mondni, hogy itt-meg-itt tévedett vagy elszámolta magát – csakhogy tessék vagy ezer személy és többezer mérkőzés adatait cédulákon nyilvántartani és ezen mérkőzések góljait papíron ceruzával összeadni. (Megpróbáltuk. Mondani sem kell, hogy mindkettőnknek más és más összeg jött ki. De csak mostanában, számítógéppel többször ellenőrizve jöttem rá, hogy hol számoltuk el magunkat…)
Szóval most tudjuk csak igazán értékelni Béla emberfelettinek is tekinthető mindent megalapozó munkáját, ami nélkül most nem lennénk sehol…
Köszönjük, Béla!
Ahogy mondod, Lacimadár: valami végérvényesen eltört bennünk. Legendánk legendátlanításával.
És azt se hittem volna, hogy már kétéves a lenti bejegyzésem, gondoltam, tavaly írtam valamit szeretetünkre és tiszteletünkre mindörökre méltó drága krónikásunkról. Az ember hümmögve meditálgat az idő múlásán…
Meglepôdtem Nagy Béla civil foglalkozí sí n. Az 1960-as éveket tí rgyalò Fradi-naplòjí t ismertem csak és meghatott ennek az embernek tí g ltòköre és sok érdekeltségei.
Soraibòl mindig a nagy megértés és rajongí s sugí rzott, amelyet a szeretett Club irí nt és a benne sportolòk irí nt érezhetett.
Meg voltam gyôzôdve, hogy egy taní ral vagy egy mí s értelmiségivel van dolgom.
Azonban kellemesen csalòdtam. A pincér egyí ltalí n nem alí bbrendelt foglalkozí s. Ellenben. Sok embereket ismer meg. Sokfelé kell irí nyodnia. Nagyon nagy alkalmazkodí st kiví n szakmí ja.
Valòjí ban honnan is vehette ezt a nagy lelkesedést és lelki erôt, hogy ilyen sok könyveket szerkezzen és ìrjon ?
Szerintem ez csakis az alí zatosí gal magyarí zhatò. Elôször nem jutalmaztí k pénzel munkí jí t, hanem tiszteletbeli munkí t végezhetett. De gondolom megbecsültnek érezte magí t és munkí jí t egyarí nt. Meg vagyok gyôzôdve arròl, hogy egy ilyenfajta ember, ha megteheti és élete végéig nem kapna szeretett club-jí érti munkí jí ért fizetést, mégis folytatní .
Mit tesz egy Ferencví rost ilyen népszerûvé ?
Miért van olyan nagy szurkolòtí bora ? Mert népszerû ? Hí t akkor mért népszerû ?
Nagy Béla ùr bizonyí ra ví laszt tudott volna adni erre a kérdésekre.
Manapsí g, lehet, hogy mí sképp fogalmazott volna, de a lényeg bizonyí ra ugyanaz maradt volna.
Hát, szegény Nagy Béla, talán jobb is, hogy nem érte meg a 2006. júliusi Cashteleki-féle gyalázatos döntést. Igaza van Kispufinak, Neki is, Jenő bácsinak is a szíve szakadt volna meg, ahogy bennünk is eltört valami örökre. Világklasszis klubhoz méltó világklasszis krónikás, nyugodj békében!
Nyugodj békében Béla bácsi!
Emléked örökre a szívünkben él!
Lehet mondani, hogy a Fradi család egyik zászlóvivője voltál!!!!
Korszakos jelentőségű figurája a történelmünknek, áldás legyen az emlékén.
Nyilván nem véletlen, hogy 2006 elején másfél hónap alatt elmentek egymás után, Jenő bácsi és ő. Ha még maradnak pár hónapot, azon a nyáron megszakadt volna a szívük. Talán jobb is, hogy nem élhették meg a teljes megszégyenülést.