Merre visz az utad Ferencváros?

Egy héttel ezelőtt emlékeztünk az 1965-ös VVK győzelmünkre. 50 év még akkor is hosszú idő, ha a görög filozófusok szerint az életet nem évekkel kell mérni, hanem eredményekkel. És bár 1965 óta nem szereztünk újabb európai kupagyőzelmet, de két alkalommal (1968, 1975) eljutottunk a döntőig, 1995-ben BL csoportkörébe, majd 2004-ben a VVK utódjának számí­tó UEFA-kupa (ma Európa Liga) A-csoportjában próbáltunk újra rangot szerezni a Ferencvárosnak. Ennek is már 11 éve. Azóta csak kullogunk Európa végén, próbálunk megkapaszkodni a vékony peremben. 2011-ben és 2014-ben is egy-egy selejtező kört „sikerült” teljesí­teni, a másodikban mindkétszer elbuktunk. 2011-ben eléggé tragikus körülmények között, hiszen egy biztos továbbjutást játszadoztunk el úgy, hogy a rendes játékidő 87. percében, majd a hosszabbí­tás utolsó pillanatában kapott góllal estünk ki. 2014 már egy másik történet, ott a Rijeka minden tekintetben jobbnak bizonyult, azokat a mérkőzéseket inkább a balhék szele lengi át, mely sajnos kihat az idei indulásunkra is, az UEFA-tól kapott egy meccses zárt kapus mérkőzéssel. A 2011-es csapatból már senki nincs a Fradi kötelékében, a tavalyi vesztesek közül néhány távoztak ugyan (Kukuruzovic, Havojic, Bosnjak, Lauth), de a mag maradt és szerencsére edzőváltásra sem került sor, ráadásul 2015 tavasza parádésra sikeredett, remek hajrával bajnoki ezüst, Magyar Kupa-győzelem, Ligakupa elsőség és hosszú ideje tartó veretlenségi sorozat. Mindez bizakodással töltött el, mégis néhány nappal az induló európai kupasorozat előtt motoszkál bennem az a kérdés, melyre ma még nem tudom a választ, bár nagyon szeretném, ha a szí­vem kerülne ki győztesen a párharcból.

Vajon mennyit is ér a Ferencváros 2015 nyarán Európában?

„Normális” esetben fel sem szabadna tenni ezt a kérdést, hiszen erre a dicsőséges múltunk választ ad. De vajon meddig is élhetünk a múlt árnyékában? A válasz egy gyomros volt amit az UEFA vitt be azzal, hogy még kiemeltek sem lettünk az első selejtezőkörben és habként a tornán ott csücsül a zárt kapus büntetés. Az elmúlt évek sikertelenségei és balhéi miatt lábujjhegyen, lesütött szemmel kell útnak indulni úgy, hogy a tarisznyában van Európa „ajánlása” a szurkolók kézlendí­téséről (melynek eredete – szí­vtől az égig – kétségtelenül eléggé kétértelműen hat tőlünk nyugatra). Arról tényleg ne legyenek illúzióink, hogy Európa tárt karokkal vár minket, sőt…olyan árgus szemekkel fog minden kéz-láb-fej mozgást figyelni (és akkor még nem is emlí­tettem a hangokat), hogy a legkisebb kihágás és repülünk vissza a középkorba. Sajnos ennyit ér az 50 évvel ezelőtti diadal, ennyit ér Ferencváros 115 éves történelme.

Tudom, a levegőtől nem lehet jóllakni. Nekem mégis fájdalmat okoz az, ahogy kivetett minket Európa. Tisztában vagyok az okokkal, de azzal is, hogy néha-néha nagyon nem egy a mérce amivel mérik a nyugatot hozzánk.

Ilyen előzményekkel vágunk neki a 2015/16-os Európa Liga első mérkőzésének. Az ellenfelünk nem egy veretes élcsapat (nem is lehet az, ez még csak selejtező), ráadásul kiesett az első osztályból. Az megint egy kérdés, hogy vajon ilyen előélettel mit is keres az EL mezőnyébe, de nem akarok összeesküvés elméleteket gyártani, ezért maradjunk a hivatalos verziónál, a fair-play kvótánál, ami szépen hangzik, de ettől még nevetséges. Nekünk meg éppen ez a „nevetséges” ellenfél jutott, egy holland középváros (Deventer, 100 ezer lakos) csapata, akik bár most kiestek az első osztályból, de nekik is van mit mutogatni a múzeum vitrinjében. Négyszer szereztek holland bajnoki cí­met, igaz azokat a két világháború közötti években. Volt játékosaik között többjüket ismerik a fociszeretők: Henk ten Cate (MTK volt edzője), Ruud Geels, Paul Bosvelt és Marc Overmars (az ő nevét nem feledjük el, – 1995 BL csoportkör, Ajax). A Go Ahead Eagles név már sejteti a kabala figurájukat, mely hozzánk hasonlóan Sas és hozzánk hasonlóan eléggé „egyedire” sikeredett. Kb. ennyit tudunk róluk, őket kell kiejteni ahhoz, hogy „legalább” az előző években elért második körig jussunk.

A Fradi holland csapatok elleni mérkőzései:

1 – 1933.01.04., Rotterdam, De Zwaluwen – Ferencváros: 0-5, nemzetközi barátságos
2 – 1933.01.06., Hága, FC Zaandami – Ferencváros: 0-5, nemzetközi barátságos
3 – 1974.08.10., Üllői út, Ferencváros – Telstar: 5-0, Jubileumi torna
4 – 1978.05.06., Venlo, FC Venlo – Ferencváros, Vasas vegyes: 4-3, Intertotó kupa
5 – 1978.05.28., Üllői út, Ferencváros, Vasas vegyes – FC Venlo: 2-1, Intertotó kupa
6 – 1983.09.14., Eindhoven, PSV Eindhoven – Ferencváros: 4-2, UEFA
7 – 1983.09.28., Üllői út, Ferencváros – PSV Eindhoven: 0-2, UEFA
8 – 1991.08.04., Siófok, Ferencváros – Feyenoord: 1-1, TS ’91 torna
9 – 1995.09.27., Üllői út, Ferencváros – Ajax: 1-5, BL csoportkör
10 – 1995.12.06., Amszterdam, Ajax – Ferencváros: 4-0, BL csoportkör
11 – 1999.07.24., Siófok, Ferencváros – Fortuna Sittard: 0-0, Budmil kupa
12 – 2004.11.04., Puskás stadion, Ferencváros – Feyenoord: 1-1, UEFA csoportkör

Ami elvárható és talán kötelező is egyben, de én a biztonság kedvéért maradnék az elvárható kategóriánál. A holland foci bár az utóbbi években vesztett a nimbuszából, mégis sokkal előrébb tart mint a miénk. Ennek fényében még akkor sem árt az óvatosság, ha tudjuk, a holland sasok éppen kipottyantak az első osztályból, mely után több játékosuk el is hagyta a klubot és új csapatot kell épí­teniük.

A Fradi meg a remek tavasznak köszönhetően egyben van, de az előzetes hí­rek arról szólnak, hogy több meghatározó játékosunk sérült. Hátul Dilaver és Batik (plusz Pavlovic elment), középen Hajnal, Leandro és talán Somalia sem lesz bevethető. Új játékosok érkeztek ugyan, de Sesták nincs a keretben, bár az előbb emlí­tett „sérült-gyanús” játékosok közül csak Batik nem lett nevezve. Sokan egyből rávágják, hogy í­gy is simán tovább kell jutni, de abban az esetben ha az ellenfél országhatáron túli, belőlem egyből kétségek merülnek fel. Több szempontból is fontos lenne a továbbjutás, helyesebben fogalmazva, a minél messzebbre jutás. Itt az ideje, hogy bebizonyí­tsuk, a Ferencváros nem Európa „ellensége”, és a magyar labdarúgás sincs a béka bizonyos testrésze alatt.

És saját magunknak is kell bizonyí­tani.

Elindultunk egy úton, melyet még Ricardo Moniz jelölt ki, majd a klub vezetősége az új arénával alapozott le, és amit Thomas Doll precí­z és kemény munkával fejezett be. Arra kérdésre meg, hogy ez az út meddig vezet, nem tudjuk a választ. Szí­vünk szerint egészen Európa tetejéig, ahogy azt 1965-ben Alberték tették. Természetesen el tudom helyezni a jelenlegi Ferencvárost, tudom, hogy a torinói diadal óta 50 év telt el, néhány napja már azt is megtanultam, hogy az iskolai ismereteimmel ellentétben nem a Mont Blanc Európa csúcsa, hanem a kaukázusi Elbrusz.

Azt is tudom (bár a szí­v mást kalapál), hogy arra valójában semmi esélyünk, hogy megismételjük az 50 évvel ezelőtti sikert. A csütörtökön induló Európa-kaland arra minden bizonnyal választ fog adni, hogy hol is tartunk 2015 nyarán.

Vajon merre visz az utad Ferencváros?