„Toldi estéje”
Ezzel a csatársorral nem szerzünk bajnokságot
A labdarúgósport egyik leglelkesebb katonája, egyik legkiválóbb hírverője búcsúzott vasárnap délután az Üllői úti pályától, a Ferencvárostól és annak lelkes közönségétől. Toldi Géza, a 45-szörös magyar válogatott csatár a mérkőzés után szegre akasztotta a bőrszeges cipőt.
Eltűnik a játéktérről ez a csupaszív játékos, aki küzdőképesség, harcikészség dolgában a legelsők között állott. Toldi Géza labdarúgó pályafutásának túlnyomó részét a Ferencváros színeiben töltötte el és nem szólam az, amikor azt mondjuk, hogy a zöld-fehér színekért meghalni is tudott volna. A küzdelembe teljes testtel és lélekkel vetette bele magát, de soha sem tört ellenfelének testi épségére. És amikor elhangzott a mérkőzés záró sípjele, akkor Gézából ismét az a nagy gyermek lett, aki szereti sportbéli ellenfeleit is és akit mindenki szeret.
De legjobban magát a játékot szerette. Valósággal szerelmese volt a labdarúgásnak. Aki így csüng a játékon, természetesen nem lehet hűtlen hozzá okkor sem, amikor már úgy érzi, hogy mint játékos eltelt már az ideje.
Toldi Géza utolsó gólját annak.a csapatnak lőtte be, amelyik az ő keze alatt készül fölemelkedni a nagyok közé. A Z. Danuvia szerencsés kézzel választotta ki új edzőjét. Toldi Géza tapasztalatainak, gyakorlati és elméleti tudásának teljes tárházát viszi be új egyletébe, amely máris igen jó együttest állított ki a zöld gyepre.
Toldi Gézától tehát búcsúzhatott az Üllői úti pálya nézőserege, nem búcsúzik azonban tőle — a labdarugósport.
A JUTALOMJÁTÉKOK KÉRDÉSE
Külföldi szokás, hogy hivatásos a játékosok időszakonként, vagy visszavonulásuk alkalmával jutalomjátékot rendezhetnek, amelynek jövedelme az ünnepeltnek jut. Nálunk ezen a téren csak próbálkozások történtek. Valljuk be, kevés sikerrel. Toldi jutalomjátéka sem változtatott ezen a vonalon.
Egészen bizonyos, hogy ha megfelelő időben, megfelelő mérkőzést, megfelelő rendezésben állítottak volna be ennek a jutalomjátéknak szolgálatába, ekkor sokkal nagyobb szabású keretek között zajlott volna le ez az ünnepség. Méltóbb lett volna Toldi Gézához, az ő játékosmúltjához. Biztosan tudjuk, hogy ha nem a kánikula csúcspontján rendezték volna ezt a mérkőzést, ötször-hatszor annyi néző is kivándorolt volna az Üllői úti pályára, még ha nem is pontért ment volna a mérkőzés.
Meggyőződésünk, hogy 5000 embernél sokkal több az a futballbarát, aki szívébe zárta Toldi Gézát.
De Géza tudta, hogy más okok miatt maradtak el a tízezrek erről a jutalomjátékról és nem azért, mintha nem szeretnék, nem tisztelnék őt. Megható jelenet volt az, amikor Toldi Géza az I. félidő végén odament a B-Közép elé és vigyázzállásban búcsúzott el s sok nagy diadallal megszentelt zöld-fehér zászlótól. Sok szempár fátyolosodon el kissé, amikor emlékezetét végigfuttatta azokon a mérkőzéseken, amelyeken Toldi Géza küzdőszelleme segítette győzelemre a zöld-fehér zászlót, vagy a nemzeti lobogót.
TOLDI NEVE A KÖZÉPZÁSZLAJÁRA KERÜLT
Sokan kifogásolták, hogy Toldi a kánikula kellős közepén rendezte a jutalomjátékát. Géza viszont az ő szokott szerénységével védekezett:
— Senkit sem akartam, s így csak ez az időpont állott rendelkezésemre. Különben is, én elégedett vagyok. Nagy boldogság nekem az a tudat, hogy ennyien és így szeretnek engem. Hiszen volt egy idő, amikor szinte megbélyegezettnek akartak kikiáltani.
*
Toldi a szünetben négyszer körül sétált a Üllői úti pályán. Azután a Közép nagy üdvrivalgására megindult a híres „Közép” zászló felé.
Utána Toldi átsétált a nagy lelátó elé, ahol a budai „közép” zászlója hajolt meg előtte. A drámai percek most következtek, Toldinak végig kellett mennie a nagy lelátó előtt a futópályán, hogy az öltözőbe jusson. Ez nem volt ám oly egyszerű. Az ülőhely közönsége mint egy egy ember pattant fel, és virágokat szórva, tapsolva, éljenezve kísérte Toldit. Szegény Géza! Látjuk, nagyon nehezére esett a dolog. A könnyei csak úgy záporoztak. Amikor végre az öltözőbe került, lerogyott a padra és magába roskadva mondta:
– Ez nehezebb volt, mint a Bologna ellen bevágni a négy dugót!
*
Pedig még nem volt vége az ünneplésnek. A mérkőzés után a Közép küldötsége vonult be az öltözőbe. Ott rövid beszéd után mélyen meghajtották a zászlót Toldi előtt és felkérték, írja rá a nevét a zászlóra.
– Toldi Géza neve lesz az egyetlen, amely ezen a zászlón helyett kap! – mondották a küldöttség tagjai meghatottan.
Így maradt Toldi Géza tovább is Üllői úti pályán. A szelleme ott fog lengeni a B Közép körül.
*
MI LESZ A FERENCVÁROSSAL?
Bizonyos, hogy as Üllői úti mérkőzés mind az 5.000 nézője elsősorban Totói Géza kedvéért vonult ki még ebben a hőségben is az FTC-pályára. De az is bizonyos, hogy második sorban a következő kérdések lebegtek a nézők előtt: Mit tud a Ferencváros? Lesz-e végre bajnak ebben a bajnoki évben a Ferencváros?
Idénykezdő mérkőzés alapján végleges ítéletet mondani ilyen nagy jelentőségű, kérdésekben nem lehet vitán felül áll azonban az egyik nézőnek elmenőben tett kijelentése, amelyre minden közelben lévő búsan bólintott:
– Ezzel a csatársorral nem szerzünk bajnokságot.
Bizony, ez az ötösfogat erősen sántított ezen a mérkőzésen. A csapat többi része máris rendben van. Csikós, Rudas, Polgár, Tátrai erőtől duzzadó játéka megnyugtató volt. De jó volt Sárosi III és Lázár is.
Lakat pompás játéka élmény volt.
A támadósor azonban csak a mezőnyfölény kiharcolásában jeleskedett. A kapu előtt hiányzik ebből a sorból a gólratörő lendület. Az öt gól szinte kivétel nélkül egyéni képességekből született és csak II. osztályú védelemmel szemben érhető el.
A közönség egy része hangosan követelte Kiszely csatasorba állítását.
Úgy tudjuk, hogy a Ferencváros vezetősége nem kívánja Kiszelyt szerepeltetni és át szeretné adni más egyesületnek. Ez feltétlen joga a vezetőségnek és nem is volna helyes ezt bírálat alá vetni. Nem is valószínűi hogy Kiszely egyedül fel tudná javítani ezt a csapatrészt jogos bajnoki remények színvonalára. De hol maradt a csatársor megerősítése?
Lakat megszerzése nagyszerű fogás volt. Őt azonban olyan helyre szerezték meg, amelyet Nagy Andris ugyanolyan jól betöltött.
A csatársor változatlanul fájó pontja a zöld-fehér 11-nek.
NEMZETI SPORT 1943.08.03. 1. oldal
Nagyításhoz klikk a képre!
Vélemény, hozzászólás?