Nagy Béla 60 éves!

Több mint 100 könyvben í­rta meg a Ferencváros történetét, ő az aki mindent (!) tud a klubról. Ma 60 éves Nagy Béla, ez alkalomból köszöntötték őt délben az Üllői úti székházban. A 100% Fradi készí­tett interjút a klub krónikásával, az FTC.hu most ezzel kí­ván neki boldog születésnapot!

Az biztos, hogy a zakó zsebében legalább egy cetli mindig van. Az is természetes, hogy az ing, vagy a nadrág, de minimum a zokni zöld. A Fradi vendéglő megszünése óta tartózkodási helyként szóba jöhet a könyvtár és múzeum keverékének tűnő szobája, vagy a Császár melletti fotel a folyosón. Ember nem megy el mellette úgy, hogy ne kapna egy jó szót (nők és Lipcsei Péter többet is). A klub örökös krónikásaként mindent tud. Vagy mégsem?

– Jó, hogy jössz! Tessék itt ez a cetli. El sem tudom olvasni mi van rá í­rva. Nézd csak meg!

Szamár.
– Szamár? Ja igen, na látod már muszáj felí­rnom mindent, mert elfelejtek dolgokat. Igen, szamár. A szamarat meg kell kérdeznem a Dalnokitól. Ma jön a meccsre, és ő talán még tudja…

Milyen szamár?
– Régen volt itt egy szamár, amit traktor helyett használtak a pálya hengerelésénél, meg ilyesfajta pályamunkáknál. Na, valamelyik nap arra ébredtem, hogy ennek a szamárnak fogalmam sincs a nevéről. Azóta nyomozom, de senki nem tudja. Két lehetőség van, vagy a Dalnoki megmondja, vagy talán még a Flóri tudhatja.

Két nappal később jön szembe a folyosón, messziről kiabál.
– Sanci!!! Sanci!!!

Az ki?
– A szamár. A Dalnoki sem volt biztos benne, de aztán a Flórival kitotózták, hogy Sanci lehetett. Mondtam nekik, hogy jól gondolják meg, mert ha leí­rom, akkortól kezdve történelem. Azt mondták biztosak benne, úgyhogy, akkor Sanci.

Béla, mit nem í­rtál még meg?
– Majdnem mindent. Inkább olyan dolgok vannak, amik hiányoznak a múzeumból. Tessék, itt ez a fénymásolat, ez egy MAC elleni meccs plakátja. Na, ezt nagyon szeretném, de a Kiscelli Múzeumban van kiállí­tva. Aztán a Sportmúzeumban van egy festmény Slóziról. Ő volt az első magyar labdarúgó, akit megfestettek. A 25. válogatottságára készült a festmény, de valamiért nem a Fradi múzeumba került, hanem a Sportmúzeumba. Egyébként Schlosser azon kevés ferencvárosi legendák egyike, akivel soha nem beszéltem. Ő nem várt meg. Meghalt, mielőtt elkezdtem volna itt dolgozni. Nem volt szép dolog tőle, hiszen például az akkori csapatból Borbás megvárt.

Melyik volt az első meccsed?
– Na látod erről fogalmam sincs. Nagyon kicsi voltam, és édesapám hozott el. Talán a Postással játszhattunk. Apám női fodrász volt a kerületben, a Mester utcában dolgozott. Egyébként itt születtem, és sokáig itt is éltem. A Drégely utca 16. szám alatt laktunk. A ház még ma is meg van. Édesanyám 75. születésnapjára azt kapta ajándékba, hogy elvittem oda. Beültünk egy taxiba és mondtam a sofőrnek, hogy Drégely utca 16. II. emelet 44. Anyám majdnem elájult, de megnyugtattam. Mondtam neki, hogy nincs semmi baj, csak egy kicsit haza megyünk…

Édesapád nevelte beléd a Fradi szeretetét?
– Elsősorban ő, meg persze a környezet, az utca, az emberek, akik körülöttünk laktak, éltek. Szegény apukámra sokat gondoltam, amikor Szergej Kuznyecov nálunk játszott. Apu négy és fél évig volt orosz hadifogságban, és soha nem hitte volna el, hogy a Ferencvárosban pályára léphet orosz játékos. Mondjuk, ha látta volna játszani Kuznyecovot, akkor persze semmi baja nem lett volna vele, hiszen egy igazi fradista mindig elfogad minden játékost, aki szí­vvel küzd, és hajt.

Mire vagy a legbüszkébb?
– Arra, hogy abban a helyiségben tüntettek ki a Springer testvérek társaságában, ahol egykor a klub megalakult. Ennél többet mit akarhatok én még az élettől? Na jó, mondjuk a Magyar Kupát meg kellene nyerni. Egyrészt mert ez lenne a 20. kupagyőzelem, másrészt másnap leszek 60 éves. Mondjuk az MLSZ nem tudom miért szórakozik velem, tavaly rendesen a születésnapomra tették a kupadöntőt, és Tököli persze tudta, hogy mi a dolga, í­gy születésnapomra kupát kaptam. Most viszont viccelnek velem. Május 5-én kupadöntő? Nem is értem…

Itt az irodádban mindenkinek van dossziéja?
– Mindenkinek, aki valaha játszott itt egy percet is. A maiak közül persze Lipcseié az elsőség. Az í­rógépemet is róla neveztem el.

Mert?
– Mert akkor csak nekem volt hordozható í­rógépem, és Magyar Zoli ezt vitte le Kazincbarcikára, és ezen í­rta meg Péter szerződését. Azóta Lipcsei-gépnek hí­vom.

Nem szóltak még, hogy használj számí­tógépet?
– Szóltak, de egyrészt én csak ezen a gépen tudok kopogni, másrészt évtizedekkel ezelőtt feltaláltam már a komputert. Fejben tartok mindent…

Például?
– Például, hogy az öntözőberendezés este fél 11-kor elindul. Az 1948-49-es bajnokcsapat ötvenedik évfordulóját a pálya közepén egy vacsorával ünnepeltük. Este 10-kor szóltam Rudasnak, hogy szerintem lassan be kellene ezt fejezni, mert későre jár. Lehurrogott mindenki, hogy maradjak csendben, mert jó a hangulat, és még maradni akarnak. Mondtam nekik, hogy ahogy gondolják. A Springer szobornál jártam, amikor elkezdtek zuhanyozni…

Hány könyvet í­rtál eddig?
– Száz felett már nem számolom. Egyébként szerintem 103-nál tartok. A klub 105 éves, úgyhogy még akkor sem lenne rossz arány, ha az alapí­tás évében kezdtem volna irogatni…

Hatvanadik születésnap idején gondolom visszanéz az ember.
– Én már évek óta csak visszanézek… A barátaim is a régeik közül kerülnek ki, kevés szépet látok mostanában. Kiveszőben a szeretet, kiveszőben az igazi érzések. A régi történetek azért jók, mert van bennük sárm, érzelem, élet. Bemegyek a múzeumba és minden darabról órákig mesélek. De itt van a szobám is. Tessék itt a lábamnál ez a rohadt nehéz vas, ez a Fradi szárazbélyegzője. Én már nem tudom megemelni, de ha felemeled megmutatom, hogy működik. Na, mit szólsz? Szép darab.

Van olyan szeglete ennek a stadionnak, amiről nem tudsz mindent?
– Nincs. Például az a szoba, amelyikbe az előbb beszélgettünk, tudod miről nevezetes? Ott készí­tette el az első interjúját egy Knézy Jenő nevű fiatalember a Telesport számára. Szegényt meg is hí­vtam egy fröccsre utána, mert olyan izgatott volt, de mondta, hogy a sört szereti inkább. Akkortól kezdve söröztünk, ha jött. Sajnos egy ideje már ő sem jön…

A 60. születésnapon koccintani is illik.
– Az orvosok szerint felesleges. Egyébként mondták, hogy vissza kellene mennem a kórházba kontrollvizsgálatra. Mondtam, hogy megyek, de aztán be kellett fejeznem a Géczi-könyvet, most í­rom a „Fradival a Föld körül”-t, aztán ugye kupadöntő, 60. születésnap. Nem érek rá.

Koccintásnál tartottunk…
– Hát az életművem már ezen a téren is teljes. Legutóbb Cipruson egy tengeralattjárós utazásra fizettünk be. Alámerültünk, amikor elővettem a laposüvegemet és azt mondtam: „Ittam már Földön, ví­zen, levegőben, de ví­z alatt még nem. Egyszer minden sorozatnak meg kell szakadnia!” Ezzel a felkiáltással húztam meg az üveget.

Örökös krónikásként, mi az amit még szeretnél megí­rni?
– Talán már semmit. Inkább azt szeretném megélni, hogy tisztelettel, szeretettel í­rjanak a Ferencvárosról mindig. Olyan tisztelettel és szeretettel, ami kijár egy ilyen klubnak. A magam részéről amit tudtam megtettem….

(100% Fradi)