Nagy András
Andrej Prean Nagy néven látta meg a napvilágot Erdélyben.
A MÁVAG-tól 16 évesen került az FTC kölyökcsapatához, az amatőrök közt 1938 tavaszán mutatkozott be. 1939 őszén öltötte magára először a profi Ferencváros mezét, 1941 szeptemberétől kapott profi szerződést.
Öt éven át szerepelt a Ferencváros első csapatában, ahol két bajnok-, és három kupagyőztes csapatban is pályára lépett.
Az apró termetű balfedezetet kitűnő labdakezelés, taktikai érettség, bátorság, nagy munkabírás és ruganyosság jellemezte. Korszerű felfogásban játszott, a védekezésben és támadásban is kifogástalanul helytállt. Játéktudása méltóvá tette arra, hogy 1943-ban háromszor is bekerüljön a nemzeti tizenegybe.
1944 novemberében játszotta utolsó mérkőzését zöld-fehérben és még ugyanebben az évben megkapta katonai behívóját is.
1945 januárjában elhagyta Magyarországot…
Károly öccse 1945-1946-ban szintén szerepelt a Ferencváros első csapatában
*
1994-ben a klub értesítést kapott, hogy régi játékosunk, immár túl a hetven Tuniszban él, és vagyona egy részét az FTC-re kívánja hagyni. A hivatalos okmányok Tuniszban készültek el és a magyar követség segítségével az átutalás banki úton megtörtént …
Nagy II elmondta, hogy „kalandozásai során 1945-től játszott a Bayern Müchen csapatában, majd a Mallorca gárdájával spanyol bajnokcsapatban is szerepelt.
Edzői képesítéseit Londonban szerezte meg, majd Tunéziában (Club Sportif de Hammam-Lif) még mint játékosedző is szerepelt.
Később visszatért Európába, majd az USA-ba utazott. Washingtonban az európai futball népszerűsítésében olyan eredményeket ért el, hogy fogadta őt Johnson elnök, melyről még dokumentumot is kapott. Az USA-ból Tuniszba tért vissza, ahol ismert és neves magyar edzőként vonult nyugdíjba.”
A hatvanas években megpróbált menekült útlevéllel hazalátogatni, azonban nem engedték beutazni. Magyar útlevelet csak 1991-ben kapott, de haza már nem tért. 1997-ben Tuniszban hunyt el.
Névjegy:
neve: Andrej Prean Nagy, Nagy II. Andor, Nagy II. András, André Nagy
született: 1920.10.06., Vulkán
klubjai játékosként: Minerul Vulcan, MÁVAG, 1938-39: FTC (amatőr), 1939-44: Ferencváros, 1945: Bayern München, 1946-47: Cannes, 1947-50: Olimpique Marseille (1947/48: bajnoki 3.), 1950-51: Strasbourg (1951: francia kupagyőztes), 1952-55: UD Las Palmas (1954: spanyol másodosztályú bajnok), 1955-56: Servette, 1956-57: Olimpique Alés (1956/57: francia másodosztályú bajnok),
klubjai edzőként: 1957-59: FC Lengnau, 1960-61: Club Sportif de Hammam-Lif, 1961-62: US Forbach, 1963-67: Sfax, 1967: Club Africain, 1968: Washington Whips és Detroit Cougars, 1969-71: Club Africain, 1974-75: tunéziai szövetségi kapitány, 1976-77: JS Kabylie, 1977-81: Club Africain, 1984-85: Club Africain, 1986-87: Club Sportif de Hammam-Lif
(Nagy Béla, Antal Zoltán és Hoffer József írásainak, Selmeci József adatgyűjtésének felhasználásával)
10 hozzászólás a(z) Nagy András bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
FTC: állami támogatással újították fel Nagy András tuniszi síremlékét
Magyar állami támogatással újították fel Nagy András korábbi tunéziai szövetségi kapitány sírhelyét Tuniszban – derült ki Szijjártó Péter külügyminiszter Facebook-posztjából. A politikus személyesen koszorúzta meg a síremléket. Az 1920-ban, Erdélyben született futballista 1997-ben, 76 esztendősen hunyt el. Játékosként idehaza a MÁVAG és az FTC színeiben szerepelt, majd 1945-ben a Bayern Münchenhez került. Később Franciaországban és Spanyolországban játszott, többek között szerepelt az Olympique Marseille-ben és az UD Las Palmasban is.
Nagy András a magyar labdarúgó-válogatottban háromszor szerepelt. Támadóként és fedezetként egyaránt bevethető játékos volt.
Idehaza az FTC-vel kettő, légiósként az OM-mel egy bajnoki címet nyert.
A hatvanas években az Egyesült Államokban kezdte edzői karrierjét, majd 1969-ben került Tunéziába, ahol a Club Africain edzője lett. A csapatot három különböző etapban is irányította, kétszer kupát, kétszer nemzeti bajnokságot nyert vele. 1974 és 1975 között Tunézia szövetségi kapitánya is volt.
Az edzőséggel 66 esztendősen hagyott fel, ám ezt követően is maradt Tuniszban, ahol 76 éves korában, 1997 szeptemberében hunyt el.
https://www.nemzetisport.hu/magyar_valogatott/ftc-allami-tamogatassal-ujitottak-fel-nagy-andras-tuniszi-siremleket-2866173
Ebbe gondoljunk bele: nem engedik vissza óhazájába, a klub, ahol játszott és amelyért rajong, nem is tud róla, és ő mégis jelentkezik, hogy rájuk hagyja vagyona egy részét! Micsoda fradizmus, micsoda emberi tartás! Isten nyugosztalja Nagy Andrást, a legmélyebb főhajtás előtte!
Igazad van, Kispufi, de én, mielőtt ítéletet mondanék, szeretnék többet tudni róla, és arról, hogy „1945. januárjában elhagyta Magyarországot” … na, ez miit jelent???
ahelyett, hogy a teljesen begőzölt agyú Szálasiék szíves invitálására elment volna ágyútölteléknek?!
mert én máshogy nem tudom értelmezni.
Mivel katonai behívót kapott, szerintem az alakulatát (mint minden kiképzésre szoruló alakulatot abban az időben) egyszerűen hátravezényelték német területre. Ha nem akart halálrakeresett katonaszökevény lenni, mennie kellett. Egyébként sem volt kedve senkinek szovjet fogságba esni, hanem igyekeztek nyugatra, a nyugatiakhoz.
Köszönjük, Imre bácsi, ennek valóban így kellett lennie, megnyugtat szakmai észrevétele és hogy Nagy András valószínűsíthetően semmi rosszat nem tett.
Minden igaz, amit leírtatok, nem is szeretnék vitatkozni – pláne információk hiányában-, de – ne is haragudj, ’45. januárjában enyhén szólva, nem csak azok hagyták el az országot, akik nem akartak szálasi-szalosján katonái lenni, hanem az ő katonái, „pártszolgálatosai” is … nem? Ezzel nem akarom Nagy II-t bántani, miért is tenném? … egyébként jellemző, hogy a ’60-as években még nem engedték haza … ez már nem ŐT minősíti!
A „hithű nyilasok” egészen a „Frühlingerwache” kudarcáig (1945 március) vakon hittek a győzelemben. Azok akkor még maradtak.
Elírtam. Frühlingserwachen. Az 1945 márciusi német támadás a Dunántúlon.
Ez, egyébként – szerény információim szerint- tökéletesen igaz … aki nem volt teljesen elmebeteg, az ’44 végén – ’45 elején már látta, hogy mi lesz a vége … és apáim 1-2 barátjától tudom, hogy tényleg MINDENKI arra törekedett, hogy inkább a „jenkik” vagy a „tommyk” fogják el, mint „Ivánék’ … amit maximálisan meg tudok érteni 🙂