Nekik a pálya nem bársonyszék – Gyetvai Lászlót, a válogatott 94 éves korelnökét köszöntötték

„Harminckétszer!” – mondta büszkén a mikrofonba Gyetvai László a Corinthia Hotel Budapest dí­sztermében, miután Magyar Zoltán, a Magyar-Skót Társaság elnöke a Róbert Burns Nemzetközi Alapí­tvány hagyományos bálján, a szombati Burns-est csúcspontjához érve megkérdezte tőle, hányszor koccintottak whiskyvel az 1938-as glasgow-i túrán. A legidősebb magyar válogatott labdarúgó, a Ferencváros egykori balszélsője, a 94 éves öregúr ma már nem tudna föl-le száguldozni az oldalvonal mellett, de jókedve és humora a régi. Nem kellett kétszer kérni, hogy mesélje el, miként is esett, amikor első válogatott mérkőzése után, a mások mellett Bili Shanklyvel felálló skót csapattól elszenvedett 3:1-es vereség után, az esti fogadáson a játékosok felváltva emelték poharukat VI. György király és Horthy Miklós tiszteletére – tizenhatszor-tizenhatszor…

Már éppen kí­sérték volna vissza a helyére, amikor a bálterem közepén még egyszer elkérte a mikrofont, hogy meg-megbicsakló hangján rázendí­tsen a nótára:

„Mit mesél egy régi sportlap, mit mesél? Volt egy csapat, úgy száguldott, mint a szél. FTC-re hallgatott, száz győzelmet aratott a futballpályák pázsitos gyepén. Most öregfiúk vagyunk, hajunk ezüst-fehér. Öregfiúk, FTC, hajrá, a sí­rig kergetjük a labdát. Zöld-fehér dresszünkön megfakult a szí­n, de a dressz alatt még ver a Fradi-szí­v. S hogy szégyen most se érje zászlónk, eredj, csatár, lődd szét a hálót! Nekünk a pálya ma sem bársonyszék. Öregfiúk, előre, FTC, FTC!”

Hogy mit mesél a régi sportlap? Íme a Nemzeti Sport 1938-ban í­gy jellemezte a 19 éves tehetséget: „Nála nincs elveszett labda. Vércse módra megy rá mindenre. Szeret kapura lőni, de ezt nem viszi az önzésig. Egyszer már bejátszotta magát a Ferencvárosba, de kiderült róla, hogy a jobb lába egészen „süket”, ezért ismét visszakerült a tartaléksorba. Fél éven át gyakorolta szorgalmasan a jobblábas lövést…”

Gyetvai László 23 éves volt, 17 válogatott mérkőzéséből 16-ot már maga mögött hagyott, amikor Glasgow-ban meglátta a napvilágot a kis Alex Ferguson, akiből mára Sir Alex Ferguson és a Manchester United menedzsere lett. A Robert Burns Nemzetközi Alapí­tvány tiszteletbeli elnökeként ő adja át évről évre az Old Traffordon az év szponzorának járó Puskás Ferenc – Sir Alex Ferguson-dí­jat – természetesen szí­vesen látták volna a szervezők a bevételével a beteg gyermekek megsegí­tését szolgáló jótékonysági bálon is. A manchesteri edző levélben mentette ki magát.

„Kedves vendégek! Sajnálom, hogy nem tudok együtt lenni önökkel Budapesten a 2013-as Burns-esten. Igen sűrű a Manchester United programja mostanában, a hazai mérkőzéseink és a nemzetközi kupatalálkozóink lekötik az időnket” olvasható az üzenet az esemény programfüzetében.

Hiába, nekik a pálya ma sem bársonyszék…

(Csillag Péter, Nemzeti Sport, 2013.01.28.)