Öt meccs a halhatatlanságig

Lipcsei Péter

Lipcsei Péter fogalom a Ferencvárosban, és ha még öt meccsen pályára lép a bajnokságban, a klub történetében ő viseli a legtöbbször a zöld-fehér mezt dí­jmérkőzésen. Hat lehetősége van a csúcsdöntésre, mert a bajnokság végén visszavonul, í­gy pénteken az Újpest elleni utolsó találkozóján léphet pályára. Húsz éve éppen a lilák ellen mutatkozott be – győztes meccsen! –, magától értetődő, hogy a búcsút is szeretné szépen megünnepelni.

– Mit tud Sárosi Györgyről?
– Igazi legenda volt a Fradiban – vágja rá kapásból a választ Lipcsei Péter, az FTC csapatkapitánya, aki a pénteken 19 órakor kezdődő, Újpest elleni ősi csatára készülődik. – Hatszáznegyvenhat meccsen játszott tizenhét év alatt, hatvankétszeres válogatott és többszörös gólkirály.

– Ezután senki sem hiszi el, hogy spontán módon beszélgetünk…
– Pedig tényleg nem készültem. Illetve, készültem, de nem erre az interjúra. Amikor húsz éve a Fradi-család tagja lettem, igyekeztem minél többet megtudni róla. Sokat beszélgettem Albert Flóriánnal, Nyilasi Tiborral, rengeteget olvastam a klub történetéről. Aztán egyszer csak elérkeztem az ötszázadik meccsemhez, és érdekelni kezdett, hol is állok ezzel a sorban. Nagy Béla, a felejthetetlen krónikás sokat mesélt az elődökről, majd azon kaptam magamat, hogy benne vagyok az első tí­zben, akik a legtöbbet játszották a Fradi történetében.

– Ezért tud mindent Sárosi Györgyről?
– Igen. Arra gondoltam, hogy ha már a csúcs közelébe jutottam, jó lenne megdönteni, és utánanéztem, kiket is kell megelőznöm. Mi tagadás, elállt a lélegzetem, amikor megtudtam… Aztán eljött az a pillanat, amikor már csak Sárosi György állt előttem, és ez a helyzet most is.

– Öt meccs hiányzik…
– Pontosabban négy, azzal érem utol, az ötödik már magát a csúcsot jelentené.

– Amikor majdnem két éve súlyosan megsérült, akkor is hitt a csúcs elérésében?
– Megcsappant a hitem, de a feleségem tartotta bennem a lelket. Akkor az is megfordult a fejemben, hogy feladom, visszavonulok, de ő megértette velem, még korai lenne, és van még miért visszatérnem.

– És volt?
– Hogyne.

– Pedig mostanra alapemberből csere lett. Így is megérte?
– Ha most arra céloz, hogy bánt-e a jelenlegi helyzet, a válaszom igen, de ezzel együtt megérte visszaküzdenem magamat a csapatba, a futballba. Craig Short egyébként korrekt volt, elmondta, hogy Tommy Doherty kezd a helyemen, és csak akkor nem ülök a kispadon, ha vele történik valami, én pedig elfogadtam az epizódszerepet. De mi mást is tehettem volna? Ha í­gy tudok a Fradi hasznára lenni, akkor í­gy leszek. Becserélgetnek, és í­gy teszem a dolgomat. A lényeg az, hogy a csapat jól szerepeljen. Nekem még van hatmeccsnyi lehetőségem arra, hogy ötön pályára lépjek, és ha ez sikerül, megdöntöm Sárosi György rekordját.

– Ez azt jelenti, hogy a bajnokság végén visszavonul?
– Igen. Játékosként már csak ezen a hat meccsen szolgálom a Fradit, a szerződésemet is úgy hosszabbí­tottam meg a nyáron, hogy egy évet még játszom, aztán az NB hármas csapat edzője leszek. Az utóbbira csak í­géretem van Berki Krisztiántól, a részvénytársaság igazgatójától, de remélem, ez is elég, és a nyártól már azon a poszton dolgozhatom.

– Több bizalommal bí­rná még tovább is?
– Nézze tisztában vagyok vele, hogy harmincnyolc évesen már nem rám épí­tik a csapatot. Szerintem egy félidőt még simán bí­rnék, de nem az én döntésem, hogy mennyit játszom, ezért ezzel a kérdéssel nem is igazán érdemes foglalkozni.

– Ahhoz a korosztályhoz tartozom, amelynek tagjai a Fradiban még látták játszani Albert Flóriánt, Nyilasi Tibort, aztán Lipcsei Pétert, azaz mindig volt utód, de most meg nem mondom, ki tölthetné be az űrt a visszavonulása után. Nem szomorú ez?
– Szerénytelennek tűnök talán, de tényleg megszakad a sor. Ha én nem döntöm meg Sárosi György rekordját, aki tudtommal 1948-ban vonnult vissza, akkor sokáig senki sem teszi meg, ez biztos. Ugyanakkor remélem, jönnek olyan fiatalok, akik képesek lesznek kitölteni az űrt. Rögös az út például Tóth Bence előtt, de belőle válhat jó értelemben vett sztár, bí­zom Kulcsár Dávidban és a kapusunkban, Megyeri Balázsban és azt is tudom, hogy a szurkolóknak kellenek a saját nevelésű fiatalok, ugyanis őket szeretik igazán.

– Lipcsei Pétert miért szeretik ennyire fanatikusan a Fradi-drukkerek?
– Manapság ritka erény a klubhűség. A tizenhatodik évemet húzom le a klubnál, amelyet akkor sem hagytam cserben, amikor kizárták, és vállaltam a másodosztályt is. Szerintem elsősorban ezt értékelik.

– Ugyanakkor, ha Portóban nem sérül meg súlyosan, és hosszabb nemzetközi karriert futhat be, most nem lenne esélye a csúcsdöntésre.
– Ez bizony igaz. A Portóval akár Bajnokok Ligáját is nyerhettem volna, de az élet másként hozta.

– Mérkőzésszámban csúcs a Fradiban, vagy BL-győzelem a Portóban. Melyiket választaná?
– Ne haragudjon, de ez nem kérdés. Jó lett volna nemzetközi szinten is a csúcsra jutni, de a sors ezt nem engedte meg, és ha már í­gy alakult, akkor a rekord a fontos.

– Szeret ebben a mai, vitatott stí­lusú Fradiban futballozni?
– Én a Fradiban mindig szeretek futballozni.

– Akkor másként kérdezem: milyen a mai Fradi?
– Szerintem a védekezésünk nagyon jó, de a támadójátékunk nem sikeres. Rengeteg döntetlent játszottunk, a gólkülönbségünk mí­nusz egy, márpedig egy Ferencváros sohasem erről volt hí­res. A Fradi lényege, hogy támadó felfogásban szolgálja ki a közönségét, és ebben mostanában felhalmoztunk némi adósságot.

– Edzőként el tudja képzelni magát másik klub padján?
– Na ez nagyon nehéz kérdés! Megszereztem az A-licencet, jövőre a pro-licences oktatásra is jelentkezem, mert az az álmom, hogy egyszer a Ferencváros első csapatát irányí­thatom. Csodás lenne, de tudom, hitbizományba nem kapom meg az együttest, és hogy az élet dönti el, hogy kell-e majd valamikor egy csapatot a Fradi ellen felkészí­tenem.

– Ha azt mondom, Újpest, mi jut az eszébe?
Az első meccsem a Fradiban. Húsz éve volt. Újpesten játszottunk, fel sem fogtam, mit jelent ez a párosí­tás, amí­g meg nem érkeztünk a stadionba, kinéztem a lelátóra, és még ma is lúdbőrzöm attól, amit ott láttam. Fantasztikus volt. Nyertünk öt nullára – csodálatos emlék!

– Pénteken az Újpest megy az Üllői útra. Kell kérdés?
Felesleges. A hangulat tí­zes lesz. A szurkolók péntek óta javában gyakorolják a koreográfiát, és nem engedik, hogy  megnézzük, meglepetésnek szánják.

– És az ősi rangadó, a nagy meccs?
– Ez lesz játékosként az utolsó nagy derbim. Az elsőn, mint mondtam, nyertünk, nem lehet más a befejezés sem.

Pajor Gyulai László – Nemzeti Sport