1979.IX.29. Vasas – Ferencváros 1-1

Az első húsz perc kivételével a Vasas játszott jobban, de az „abszolút” gólhelyzetek mégis a Ferencváros játékosai előtt alakultak ki. Lendületes húsz perc után ugyanis a zöld-fehérek rohamai lankadtak, és a Vasas jött lendületbe. Kisst Jancsika csak szabálytalanul tudta tartani, az angyalföldi középpályások sokat és gyorsan mozogtak, ebben Váradi, Zombori és ameddig bí­rta, Rixer járt elöl jó példával. Mégis a Ferencváros szerezte meg a vezetést, mert Ebedli tökéletesen csavarta középre a labdát szabadrúgásból, Mészöly csúsztatása pedig megdermesztette az egész Vasas-védelmet, mindnyájan csak álltak és nézték, ahogy Nyilasi befejeli a labdát a kapuba. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1979.IX.22. Ferencváros – Újpesti Dózsa 7-1

Gólzápor a Népstadionban

A bosszú soha nem jó tanácsadó. Elvakí­tja az embert, kiszakí­tja abból a közegből mely gondolkodóvá és érzővé tette. A történelem is számtalan példával bizonyí­totta, hogy a bosszúnak csak vesztesei vannak. Ettől függetlenül a sérelmeinket sem szeretjük viszonzatlanul elraktározni. Ha most félretesszük az általános normákat és kiszakí­tjuk belőlük a sportot, maga a szó is finomabbá válik és más értelmet kap. A média is előszeretettel használja a „bosszút állt”, a „bosszúra szomjaznak” kifejezéseket, melyek hallatán senki sem csak az igazi harcmezők kegyetlen pusztí­tásaira gondol. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Tapolca, 2027. január 9.

OLDALAK

KATEGÓRIÁK