2013.VII.3. Ferencváros – Vasas: 4-1 (edzőmérkőzés)

Arsenio Valpoort

(fotó: Sas Gábor)

Felkészülési mérkőzésen fogadta a Ferencváros labdarúgócsapata a Vasas együttesét, és a Puskás Stadionban rendezett találkozót könnyedén nyerték meg 4–1-re a zöld-fehérek.

Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Minden most kezdődik el

Emlékszel 2011. június 30-ra, amikor a második félidő 63. percében egy óriás toporgott a partvonal mellett és mikor engedélyt kapott a pályára lépésre, egy lábon szökkent kettőt, majd közel két méteres ugrásokkal egy pillanat alatt az ellenfél tizenhatosánál termett? Nem csak a lelátó tört ki extázisban, de az angolok világbajnok hármasugrója, Walter Davis is hálát adott az égieknek azért, hogy Felipe Almeida Félix végül is a foci mellett döntött. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Felejtés – a jövő nemtudásának a folyamata

Azt mondják, az idő felejtésre késztet, de van, ami állandó körforgásként mindig visszatér. Ez pedig nem lehet más számunkra, mint a Ferencváros dicsőséges történelmét megalapozó győzelmek és az azokat kiví­vó játékosokra és edzőkre való emlékezés. Néhány nappal ezelőtt, amikor szerkesztőségünk arra vállalkozott, hogy feldolgozza az 1938-s világbajnokság ezüstérméhez vezető utat (melyhez 8 Fradi játékos járult hozzá), volt olyan kedves olvasónk aki nemtetszését fejezte ki a sorozatunk cí­mében szereplő „elfeledett” szó miatt, mert szerinte ez a siker soha nem törlődik ki a Fradisták szí­véből. Ebben természetesen van igazság, csak sajnos a magyar sportmédia egészen a döntő napjáig nem nagyon vett tudomást a 75 évvel ezelőtti eseményekről. Ahogy „teljes sötétségbe” borult a Ferencváros 1965-s VVK sikere is, amit június 23-án „felállva” kellett volna tapsolnia a labdarúgás szerelmeseinek. De szerkesztőségünkön kí­vül sehol sem emlékeztek meg erről a győzelemről, mely a magyar labdarúgásnak klubszinten a legnagyobb sikere volt és valószí­nűleg még nagyon sokáig az is lesz. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Moniz: Mindig nagyot kell álmodni!

A bajnoki cí­m mellett a másik két sorozatban is sikert vár Ricardo Moniz. Hétfőn elkezdte a munkát a Ferencváros is: bár az edzés zárt kapus volt, Ricardo Moniz válaszolt í­rásban feltett kérdéseinkre.

Tudom, hogy igazi munkamániás, mindene a futball. A szünetben is dolgozott?

  • Jól gondolja, nem tudok elszakadni a futballtól a szabadidőmben sem. Azért nyilván próbáltam feltöltődni, pihenni. Az is igaz, hogy nem telt el úgy nap, hogy ne gondolkodtam volna azon, hogyan tudnánk még sikeresebbek lenni a ránk váró szezonban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

1938, az ezüstérem pompás ragyogása

Hioszi Tatiosz szerint „szí­vünkbe láthatatlan papí­ron, olvashatatlan tintával kerülnek fel az örökkön emlékezetes pillanatok.” Örök igazság ez az ókori görög filozófustól, de felvetődik egy kérdés: vajon ezek a pillanatok hogyan kerülnek szí­vünk jegyzettömbjébe? És vajon van-e elegendő tárhelyünk, vagy ha lassan kezd túlcsordulni a memória, akkor akaratlanul elindí­tunk egy tisztí­tóprogramot, mely a kellemetlen emléket egyszerűen kitörli a rendszerből? Sokan úgy gondolják, a múlt valójában saját élettörténetünk értelmezése. Kiemelünk bizonyos meghatározónak vélt eseményeket, elfelejtünk másokat. De vajon miért is felejtünk? Miért is törlünk olyan eseményeket melyek nélkül a jelenünk is sokkal kevesebb lesz? Hiúság, hazugság vagy talán félelem a szembenézéssel? Nem tudom a választ, de azt igen, hogy 1938 júniusában megrendezésre kerülő III. Labdarúgó-világbajnokságon elért második helyünk az eltelt 75 év alatt a feledés homályába veszett. Az okát nem tudom, de azt igen, hogy azok számára akik a szí­vükbe zárták a Ferencvárosi labdarúgást, a megszerzett ezüstérem örökké pompásan fog ragyogni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....

Tapolca, 2026. január 10.

OLDALAK

KATEGÓRIÁK