Kétszer kettő néha (csak a filmben) öt…

Ha a politikai termino­lógia nem igazán sze­retett, ám néha ki­fejezetten hasznos szókincskészleté­hez nyúlok segí­tségül, akkor azt kell mondanom: azon a bizonyos Károly napon (vagy harminc évvel a törté­nések után) „apám nem fejtette ki a maga teljes valóságában az igazság minden részletét”.

Ennek roppant prózai oka volt: még vagy három évtized múltán sem akarta barátját megdöbbenteni az­zal, hogy a Ferencváros pici, apró, kis darabokra való szétszedése már jóval korábban a felidézett váloga­tott tréning meccs előtt megkezdő­dött.

Nem mesélte el azt az ÉDOSZ – Bp. Honvéd mérkőzésen történt ese­tet, amelynek közvetlen érintettje volt, hiszen az egyik akció közben, amikor Bozsik Cucu elfutott mellet­te, a kispesti zseni oda szólt neki: Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →

„Kicsi, nálunk ez nem fog menni…”

Az egyáltalán nem a vé­letlen, vagy a pillanat­nyi hangulat műve volt, hogy a „Tanár” (Lakat Károly) – aztán ahogy teltek-múltak a napok a többiek is – egyre levertebben, egyre szomorúbb ábrázattal érkezett látogatóba a még mindig kórházban fekvő Rudas Fe­renchez.

Amikor aztán már a rendszert sem szidta a tőle megszokott vehe­menciával, sőt, Feri minden, hol kö­rülí­rt, hol konkrét kérdésére kibúvó választ adott, vagy megpróbálta azt viccel elütni, teljesen nyilvánvaló­vá vált: az öltözőben, a csapat életében történhetett valami olyan nagy jelentőségű esemény, ami erős kiha­tással lehet valamennyiük sorsára, pályafutásuk folytatására. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →