Pártolótagok és a Pápai Fradisták Baráti Köre (1982)
A szervezők.
Csak így emlegetik őket. Mintegy százan vannak, az ország legkülönbözőbb pontjain élnek, s ők jelentik az összekötő kapcsot az FTC Pártolótag Iroda és a jelenlegi ötezer fős pártolótagság között. Összegyűjtik területükön a tagdíjat, képviselik a tagok érdekeit, részt vállalnak a Fradi ajándéktárgyak, kiadványok terjesztésében. Tevékenységüket a zöld-fehér színek szeretetétől indíttatva végzik társadalmi munkában, legtöbben már hosszú évek, sőt évtizedek óta.
A Ferencváros egyesületi vezetése minden év tavaszán — munkájuk elismeréseként — vendégül látja e lelkes társadalmi aktíváit. Ebben az évben a pártolótag szervezők országos értekezletét március 13-án 11 órakor tartották az Üllői úti klubház nagytermében. A hatvannál több megjelent vendéget Kovács Imre az FTC Tájékoztatási és Propaganda Bizottságának elnöke köszöntötte. Ezután Losonci Tibor a Ferencváros ügyvezető elnöke mondott köszönetet a tagszervezőknek áldozatos munkájukért, majd pedig mindenre kiterjedő, részletes tájékoztatót adott az egyesület múlt évi eredményeiről, a jelenlegi gondokról, tervekről. Külön szólt azokról a szakosztályokról (birkózás, kajakkenut, amelyeknek elsősorban van esélyük arra, hogy a Los Angeles-i Olimpián méltóképpen képviseljék az FTC-t. A mindenkit leginkább érdeklő labdarúgó szakosztályt illetően is bizakodását fejezte ki, s elmondta, hogy az utánpótlásnál is hamarosan kedvező fordulat várható.
A tájékoztatót a vendégek kérdéseinek, javaslatainak megválaszolása követte.
Losonci Tiborhoz a legtöbb kérdést az elmúlt időszak átigazolási ügyeivel kapcsolatban intézték.
Novák Dezső a labdarúgók vezető edzője elsősorban a csapatépítés rejtelmeiről beszélt, hiszen mint általában, a típuskérdések most is a következők voltak: miért nem x játszik egy bizonyos poszton, és miért nem Y, miért van ez a játékos a csapatban és miért nincs amaz?
Végül Havasi Mihály technikai vezető ismertette a szakosztály jelenlegi létesítmény ellátottságát.
Zárszavában Kovács Imre meghívta a szervezőket a délutáni FTC—Ózd bajnoki mérkőzésre, s a vendégek bizonyára jól szórakoztak az 5:1 arányú hazai győzelemmel végződött találkozón.
A Pápai Fradisták Baráti Köre
A tagszervező értekezlet után egy kedves eseményre is sor került. Pintér József egykori budai labdarúgó saját szerzeményű, a Fradi 23. bajnokságát ünneplő dalt tartalmazó kottát adott át a legeredményesebben dolgozó tagszervezőnek. Pápa város és környéke 130 (!) tagot számláló pártolótag csoportjának vezetője, Gerlei Ferenc ideális riportalany, nem kell sokat biztatni, hogy elmesélje a Fradihoz kötődésének történetét:
— A Fradival való első találkozásomat egy harapós kutyának köszönhettem. 1932-ben, 11 éves gyermek lévén minden szabadidőmet a grundon töltöttem, ahol a késő esti órákig tartó mérkőzéseket vívtunk. Egy ilyen esemény után hazafelé menet egy kutya megharapott. Ennek kivizsgálására Magyarországon abban az időben egy lehetőség volt, mégpedig Budapesten a Pasteur Intézetben. Ide utaztam fel Pápáról édesanyámmal, s Pesten élő nagybátyáméknál szálltunk meg. Úgy terveztük, hogy a kezelésen túl pár napot a fővárosban töltünk, ekkor vitt el magával a nagybátyám Újpestre az Újpest—Ferencváros rangadóra. A Fradi 5:0-ra győzött, ez a mérkőzés része volt a mindmáig egyedülálló 100 %-os bajnokságnak. A győzelmen, a lenyűgöző játékon túl igen nagy hatással volt rám az a fanatikus drukker-sereg, amely megállás nélküli bíztatásban részesítette a csapatot. Ez az áprilisi délután hozott össze a Fradival. Pápára hazautazva állandóan figyelemmel kísértem a csapat szereplését, s már abban az időben is akkor esett jól az ebéd, illetve vacsora, ha győzött a Ferencváros.
Ilyen előzmények után kerültem kereskedelmi tanulónak Budapestre, s nem is kell mondanom, hogy Fradi meccs nélkülem nem létezhetett akkoriban. Szerencsés embernek mondhatom magam, hiszen abban az időben számos felejthetetlen mérkőzést láthattam, s olyan játékosokat ismerhettem meg, akiket sokan csak könyvekből való visszaemlékezésekből. Különösen nagy hatást gyakorolt rám Sárosi, Takácsi II, Toldi, Lázár…
Múltak az évek, jött a hadifogság. A Fradiról e nehéz körülmények között sem feledkeztem meg, éppen úgy hiányzott, mint a családom, szeretteim. A tábor lakóinak zöme, kezdve a szimpatizánstól a fanatikusig Fradi drukker volt. A barakban a Fradi sarok körül — ami abból állt, hogy kivágtuk és kiragasztottuk a „Hajrá Fradi” feliratot – esténként mindig felidéztük szeretett csapatunkkal kapcsolatos élményeinket, emlékeinket.
Azóta hosszú idő telt el napjainkig, vonzódásom a Fradihoz azonban mitsem változott. Még most is igen jóleső érzéssel gondolok vissza a régiekre: az emberként is példaképül állítható Kispéterre. Mátraira, Dalnoki klubhűségére, a csupaszív Rákosira, Szőke szabadrúgásgóljaira, a biztos ítélet végrehajtó Novák Dezsőre, és nem utolsósorban Albert szellemes, utolérhetetlen játékára, góljaira, amikért külön is érdemes volt kimenni az Üllői útra.
Aki e történetet elmesélte, Gerlei Ferenc, a pápai járási hivatal kereskedelmi osztályvezetőjeként ment a közelmúltban nyugdíjba. Most egy friss történetet beszél el nekünk:
— Pápán és környékén korábban is sok Fradista élt. A múlt évben, 1981-ben határoztuk el, hogy szervezett keretekről gondoskodunk, megalakítottuk a Pápai Fradisták Baráti Körét.
A belépést feltételekhez kötjük, csak azt vesszük fel, aki bizonyos tájékozottságot árul el a klub történetével kapcsolatban feltett kérdéseinkre adott válaszában.
Közösségünk szinte „népfront’ jellegű, hiszen például függetlenített pártmunkástól kezdve lelkészig, a legkülönfélébb foglalkozási ágak képviselői tartoznak tagjaink sorába. Örülünk, hogy a 130 fős létszám 40%-át a fiatalok alkotják.
A 30 ezres Pápa központjában a Húskombinát biztosít számunkra klubhelyiséget, ezt a bejáratnál címerrel díszített „cégtábla” is hirdeti. Hétfőnként – átlagosan 50-60 fő jelenik meg — tartunk kötetlen, baráti összejöveteleket, ahol természetesen a Fradi a fő téma, de az aktuális napi dolgok ís szóba kerülnek. Van büfé, biliárd, asztalitenisz, társasjátékok, újságok, folyóiratok, és TV biztosítja még a kulturált kikapcsolódási lehetőséget.
Évente kétszer tartunk „irányított foglalkozást”, amelyeken a vezetőség beszámol a végzett munkáról, megbeszéljük a teendőket. A segítőim Farkas Gyula a Húskombinát SZB titkára és Kocsis Zoltánné pedagógus. A múlt évben az FTC kilenc budapesti, illetve vidéki mérkőzésére szerveztünk közös utat. A Fradi propaganda bizottságától rendszeresen kapunk képanyagot, amit a klubunkban kiállítunk. Szeretnénk továbblépni, szorosabbá tenni a kapcsolatot a Ferencvárossal. Tagjaink nagyon várják, hogy az első vendégek ellátogassanak hozzánk a Fradiból egy baráti beszélgetésre, élménybeszámolóra.
Ez tehát a pápai „Fradi kolónia” megalakulásának története. Gerlei Ferencék példát mutattak. Az utóbbi időben a magyar szociológusokat erősen foglalkoztatja az úgynevezett spontán közösségeink hiánya, amelyek pedig jellegüknél fogva hozzájárulhatnak a személyiség fejlődéséhez, kedvező formálódásához. Nagy visszhangot keltett e témában például Hankiss Elemér szociológusnak a Valóság című folyóiratban is megjelent tanulmánya, „Közösségek: Válság és hiány”.
Nos, Pápán sikerült egy tartalmas, a szabadidő kulturált eltöltését is segítő közösséget kialakítani. S csak örülni tudunk, hogy e közösség kialakulásában az alapot a Fradi szeretete nyújtotta.
Magyar Zoltán
Fradi műsorlap – 1982. április
Kedves Olvasók!
Ha van valakinek otthon a korabeli igazolványból, akkor kérnénk, hogy annak fényképét küldje el nekünk!
Köszönjük