Pethő Zoltán fényképalbuma III.: Barátok közt

„A barát az a rész az emberben, amelyik éretted van, és olyan ajtót tár ki előtted, amelyet talán soha másutt nem nyit ki.” – Antoine de Saint-Exupéry gondolatával nyissuk ki Pethő Zoli bácsi zöld-fehér albumát és folytassuk egy örök Fradista képekben kifejezett vallomását a barátságról a hűségről és a Fradi család összetartó erejéről. Aki végiglapozza az albumot annak feltárul a múlt, egy olyan varázslatos időszak amikor a sport az egyéni sikeren túl az összetartozást hozta el. Amikor még együtt örültek és együtt emlékeztek. Amikor nem felejtették el egymást, amikor minden arról szólt, hogy ha együtt vagyunk, ha összefogunk és nem felejtünk, akkor a közösen elért sikerek által mindenki több és jobb lesz. Mert együtt voltak, mert barátok voltak.

A barátságon és az összetartozáson túl, a képek a sikerekről is szólnak, hiszen olyan sportolók tárulnak elénk, akiket talán már el is felejtettünk. De a képek visszahozzák őket a jelenbe és a sikerekről mesélnek. Dr. Gyarmati Andrea, Dr. Kárpáti György, Balla József, Dr. Magyar Zoltán, Dr. Jakabházi György – mind olyanok akik nem a labdarúgásban érték el a sikereket, de olyan sportolók és edzők voltak, akik sokunk számára jelentették a Ferencváros nagy családjához való tartozásunkat. Együtt sí­rtunk és örültünk a sikereiknek melyeket soha nem lehet feledni, melyet soha nem lehet kitörölni a múltunkból. Mert lehet feledni Balla József olimpiai ezüstérmét? Az óriásét, a gyerekes mosolyú mackóét, aki gyerekek ezreit vitt le a szőnyegre, aki edzőként és sportvezetőként is a Ferencváros sikereiért dolgozott és akit oly korán ragadt el a halál?  Vagy Gyarmati Andreát, aki „Fradi gyerekként” nevelkedett és lett kétszeres Európa-bajnok és olimpiai ezüst-, és bronzérmes, és akinek a szülei is a Fradit szolgálták évtizedeken át?

A képek egy „vándorról” is mesélnek, aki 12 évesen lett a Fradi tornásza, a lólengés koronázott királya, az „orsó” a „szökkenő vándor” és a nevét viselő „magyar vándor” hibátlan végrehajtója, aki 10-es pontokkal nyert kétszer olimpiát és háromszor Világ-, és Európa bajnokságot. Tőle csak Dr. Kárpáti György nyert több olimpiát Fradistaként, hiszen a magyar ví­zilabda válogatott tagjaként háromszor állhatott a dobogó legmagasabb fokára. Mellette ötször nyert bajnokságot a Fradival és az aktí­v pályafutása után is minden idegszálával kötődött a klubhoz. Ahogy Dr. Jakabházy László is, aki játékosként és edzőként is magyar bajnokságot nyert a Fradival.

Zoli bácsi albuma a barátság az összetartozás albuma. A képeken olyan rendezvényeken látjuk viszont Csikóst, Furmannt, Toldit, Kiszelyt, Czibort és sorolhatnám oldalakon keresztül a neveket, akik aktí­v pályafutásuk után sem szakadtak el a Fraditól, mert voltak olyan „fanatikusok”, mint dr. Bosnyák Zoltán, Csikós Gyula, Hélisz József, dr. Keresztényi József, Mészáros József, Pataky Jenő és természetesen Pethő Zoltán, akik 1983 szeptemberében újra létrehozták a Baráti Kört. Ott találtak újra otthonra a barátok, ott ápolták a hagyományt, ott emlékeztek meg a már elhunyt társakról. Közösséget alkottak, hitet teremtettek az erkölcs, az erő és az egyetértés minden létező erejével.

Nyissuk ki közösen az albumot, idézzük fel a képek segí­tségével a megőrzött történelmet. Talán egy római filozófus mondta, hogy amikor egy barátság olyan mélyre nyúlik, hogy már nem is barátnak, hanem egynek érezzük magunkat a másikkal, akkor azt a köteléket nagyon nehéz elszakí­tani.