Prukner László: Bizonyos Körök bizalma megtört velem szembe

SPORT plusz 2011.08.27.

Buzgó József
a Nemzeti Sport főszerkesztője
– Merre tovább, melyik úton? A családja miként élte meg ezt a nem egyszerű helyzetet? Kapott-e már bárhonnan ajánlatot, s ha úgy alakul, elmenne alacsonyabb osztályba is edzőnek?
– Elvált ember vagyok, de természetesen nagyon jó a kapcsolatom a családommal. A volt feleségem Kaposváron él, deTira lányom Budapestre jár egyetemre. Ő nagyon elkeseredett a történtek miatt, nem titok, el is sí­rta magát, de hát 20 évesen ő még nem kezeli úgy a konfliktusokat, mint a felnőttek. Igyekeztem elmagyarázni neki – még hogyha nem is éltünk át eddig hasonlót -, hogy az edzők sorsa már csak ilyen. Nagyon sokan javasolták a barátaim közül, hogy a következő lépésemet jól fontoljam meg. Egyelőre nem kaptam ajánlatot, de szeretnék egy komoly kihí­vásnak megfelelni.

Csurka Gergely
sportújságí­ró
– Tanár úr, amí­g – boldog békeidők… – kí­vülállóként értesült arról, a Fradibán, hogy s mint mennek a dolgok, hitte is, nem is a történteket? (Miként menesztik az edzőket, milyenek a belső viszonyok, hogyan kezelik a szurkolókat, satöbbi). S most, hogy benne élt? Hány olyan története van, amit csak harminc év múlva, a memoárjában í­r majd meg? Ha összeülnének, zárt ajtók mögött mondjuk Nyilasi Tiborral, Novák Dezsővel, Mariján Vlakkal és Bobby Davisonnal, kijönne egy vaskosabb kötet az ott elhangzottakból? Mondjuk egy tankönyvnyi az edzőképzésre, meg egy másik, ami bestseller lenne kapásból?
– Más időket él most a Ferencváros, mint a kilencvenes, kétezres évek elején. Nyugodt szí­vvel mondhatom: a szurkolók nagy részétől több szeretetet kaptam, mint káromlást. Azt tartom most is, hogy a Fradiban mindennek és mindenkinek füle van, semmi nem marad meg a négy fal között. Ez az oka, hogy sokszor romlanak a klub tárgyalási pozí­ciói is. Ez abszolút nem helyén való. Ráadásul a szurkolók kisebb csoportja a játékosokat is felhasználja az információszerzésre, s ez igen komoly károkat okoz a Ferencvárosnak. Ezért is az FTC-t, ismételten fel kellene épí­teni, s akkor lehet újból egy erős és stabil csapat. A jelenlegi menedzsmenttel ezen kezdtünk dolgozni. Ha én grafomán lennék és könyvet í­rnék a Ferencvárosban töltött 1 év 2 hónapról, biztos, hogy bestseller lenne, de nem teszem, mert nem a szenzációhajhászás a célom. Csupán leszűröm a tapasztalatokat, hiszen emberileg és szakmailag is több lettem a Ferencvárosnál.

Gergely Gábor
sportújságí­ró
– Tiszteletet követel, hogy ilyen hosszú időn keresztül húzta a szekeret, amelynek a kerekei már régóta nem igazán forognak. Lemondása oka, hogy nem volt már ereje rendet teremteni az öltözőben? S ön szerint mennyi időbe telik, hogy egyszer úgy beszéljenek majd a Ferencvárosról, mint ahogyan azt a nagy múltú egyesület megérdemelné? Mit gondol: eljöhet még az idő, hogy újra csak magyar játékosok futballozzanak a zöld-fehér mezben? Hiszen a hazai fiatalok semmivel sem tehetségtelenebbek, mint a külföldről iderángatott, névtelen légiósok!
– Soha nem adtam föl, most sem, volt és van is erőm. A probléma nehezét azzal megoldottuk, hogy azoktól a játékosoktól, akik a konfliktust okozták az öltözőben, megváltunk. Azt el kell fogadni, hogy az ilyen tí­pusú döntések mindig feszültségeket okoznak egy öltözőben. A problémákat nem lehetett egyik pillanatról a másikra, egyetlen csettintéssel megoldani. A lemondásomhoz az is hozzájárult, hogy bizonyos köröknek megtört a bizalma velem szemben. Ebben a nehéz helyzetben viszont csak teljes bizalmat és jogkört élvezve lehet dolgozni. Azok az értékek, amelyeket 112 éven keresztül képviselt a klub újjá kell épí­teni, de az is fontos, hogy a mai kor követelményeinek megfelelően alakuljon át a Ferencváros. A Fradi az utolsó néhány évben elvesztette az imázsát, erről viszont nem mi tehetünk. Az utánpótlásban szintén megváltoztak a körülmények, ott is komoly átszervezésre van szükség. Jelentős tőkét kellett bevonni, hogy az FTC versenyképes legyen más klubok akadémiáival. Ami pedig a hazai és külföldi játékosokat illeti, egyetlen edző sem ellensége magának, ha tehetséges fiatalok veszik körül, biztos, hogy játszatná őket. De szeretném kihangsúlyozni, hogy a Ferencváros olyan klub, amely a hagyományai miatt folyamatos eredménykényszerben van, ennek viszont csak akkor tud megfelelni, ha kész játékosokat is vásárol. A profi világban ez pontosan í­gy működik: például a Milánnál és a Chelsea-nél is nagyon sok pénzt fordí­tanak az utánpótlásra, busásan megfizetik a fiatalok képzésével foglalkozó szakembereket, de az eredménykényszer miatt nincs idő kivárni, hogy csak a saját nevelésű fiatalokból épí­tsenek föl egy csapatot.

Hajdú B. István
a TV2 sportkommentátora
– Miért most érezte úgy a törülközőről, hogy be kell dobnia? Ha kikérték volna javaslatát az utódjáról, kit javasolt volna – illetve mit szól Nagy Tamás kinevezéséhez? Véleménye szerint lesz-e még valaha a Fradi edzője?
– Nem volt szándékomban bedobni a törülközőt. Azonban a megváltozott körülmények hozták úgy, hogy úgy tűnt, nem volt esély a hosszú távon is eredményes, közös munkára. Senki nem kérdezte a véleményemet az utódomról, nem is tartottam volna etikusnak, hogy távozó edzőként véleményt formáljak ezekről a kérdésekről. Ám mivel makacs ember vagyok és a döntéseim nagy részét magam hozom meg, az volt a kérésem, hogy a kollégáim hadd maradhassanak a Ferencváros kötelékében – a többi már nem az én dolgom… S hogy leszek-e még a Fradi edzője? Ezt nem tudom megjósolni… Azt viszont tudom, hogy ha a klubnál szerzett ismerethalmaz korábban is benne van a fejemben, akkor is meghozom azt a döntést, hogy a Ferencvároshoz szerződöm.

Imre Mátyás
az nb1.hu főszerkesztője
– Pár nappal a lemondása előtt még a maradásról beszélt, mi változott meg egy nap alatt? Egy keret kialakí­tásáért csak részben felel az edző, annyiból tud gazdálkodni ugyanis, amennyit a vezetők adnak neki. Miért gondolta, hogy önnek kell elvinni a balhét azért, amiről nem is tehet?
– Az elnök úrral történt négyszemközti beszélgetés során változott meg a helyzet. Közösen hoztuk a döntéseinket, amiből a saját felelősségemet természetesen vállalom. Egy kí­vülállónak nagyon nehéz megí­télnie, hogy a folyamatosan átalakulóban lévő Ferencvárosban milyenek az erőviszonyok. A jelenlegi helyzetben számomra az gyik legfontosabb, hogy békében, barátságban és tiszteletben váltam el a Fraditól.

Kiss László
Magyar Hí­rlap lapszerkesztője
– Kidobták vagy tényleg magától állt fel? Gyengébb ez a Fradi, mint a tavalyi vagy csak a körülmények esküdtek össze a csapat és edzője ellen?
– Nem érzem, hogy gyengébb lenne. Tény, hogy az André Schembri és Marék Heinz által szerzett 23 gól hiányzik, hiszen a támadójáték összeszoktatásához időre van szükség. A körülményekről csak annyit: egy újonnan formálódó csapatot ért néhány olyan belső fegyelmezetlenség, valamint a nemzetközi kupaporondról a 119. percben történő kiesés, amelyek mindenkit megviseltek. Ha egy stabil, mentálisan erős, kialakult együttes indulhatott volna az Európa Ligában, nem történik meg a búcsú vagy legalábbis sokkal gyorsabban fel lehetett volna dolgozni mindezt. Ehhez jött, hogy néhány futballista öltözőbeli fegyelmezetlenségét nem lehetett egyik pillanatról a másikra megoldani. Ez a játékosok között egyfajta bizalomvesztéshez vezetett, s az igazi összetartás hiánya elsősorban akkor mutatkozott meg, amikor nagy szükség lett volna a plusz koncentrációra, egymás kisegí­tésére. Ebből adódtak az 1-0-s vereségek. Ettől függetlenül remélem, hogy minél előbb megnyugszanak a kedélyek és a Ferencváros elindul felfelé.

Kovács Zoltán
az Élet és Irodalom főszerkesztője
– Mindjárt az elején kikötötte, hogy bizonyos kérdések csakis a klubra és önre tartoznak. Nem volna jobb, ha ezekről tudomást szereznének a szurkolók is – végtére is miattuk van a futball maga. Kí­vülről úgy látszott: ön végig bizonyí­tási kényszerrel küzdött a Fradinál. Így volt? Volt olyan játékosa, aki cserben hagyta?
– Minden olyan történés, amely a szurkolókra tartozik, nyilvánosságra került. Azonban egy kicsit vitába szállnék a főszerkesztő úrral: valóban minden a közönségért van, de a szurkolóknak az a „dolga”, hogy szeressék a klubot, és nem az, hogy belső információk alapján befolyásolják a mindenkori szakmai és klubvezetést a döntésekben. A világ összes klubjánál vannak olyan történések, amelyek nem tartoznak a külvilágra. Nagyon csodálkoznék azon is, ha például az Operaház vagy a Nemzeti Szí­nház honlapján üzengetnének egymásnak a nézők, és beleszólnának szakmai döntésekbe, mint például, hogy melyik szí­nész játssza Desdemónát vagy Othellót. Nem volt bennem bizonyí­tási kényszer, sokkal inkább egy bizonyí­tási vágy, hiszen a Ferencváros szakmai irányí­tása minden edző számára komoly kihí­vás. Aki ezt másképp látja, töltsön el 1 -2 hónapot az Üllői úton! Elsősorban önmagamnak szerettem volna megfelelni, s úgy érzem ez sikerült, hiszen a klub hat év után végzett dobogón és lépett ki a nemzetközi porondra. A cserbenhagyásról annyit: egy edző nem tud mindenkinek megfelelni, néha fájdalmas döntéseket is kell hozni. A játékosok egy része ezt semelyik klubnál nem tudja megfelelően kezelni és természetesen előfordul, hogy ennek következtében valaki cserbe hagyja mindenkori edzőjét vagy csapatát. Ennek ellenére tartom, hogy jó kapcsolatban voltam játékosaimmal, kölcsönösen tiszteltük egymást.

Lakat T. Károly
a Sport Plusz főmunkatársa
– Őszintén remélem, hogy nem személyes bukásként éli meg ami önnel történt, már csak azért sem, mert nem volt az! Nagyon sok múlik most majd azon, hogy a következő választása jól sikerüljön, mert egymás után két kudarcos vállalkozás már mindenképpen nyomot hagy egy edző „ellenőrzőkönyvében”. Fővárosi úgynevezett nagycsapatra vágyik vagy inkább olyanra, mint a Kaposvár volt, ahol a csend az edző legnagyobb segí­tőtársa? Azonnal akarja folytatni a munkát vagy kell némi idő, amí­g feldolgozza magában a Ferencvárosban történteket? Mindkettőnek van előnye és hátránya is, meg persze függ attól, hogy érkezik-e ajánlat, amelyet egyáltalán nem tartok kizártnak – részint ismerve az ön szakmai kvalitásait, részint látva, hogy a magyar csapatoknál napi gyakorlat az edzőváltás…

– Siker- és eredményorientált vagyok, de természetesen a sikert sokféleképpen meg lehet élni. Siker, ha az iskolában meg tudok taní­tani valakit valamire, az is, hogy Kaposváron 7 éven keresztül első osztályú edző lehettem, és stabil csapatot tudtunk kialakí­tani. Ezt jelzi, hogy az NB l-ben jelenleg legalább 15-20 olyan játékos van, akiket mi indí­tottunk el a pályán, és más csapatoknál magyar bajnok vagy kupagyőztes lett: hirtelenjében André Alves, Dusan Vasziljevics, Nemanja Nikolics, Balajcza Szabolcs, Rajczi Péter és a Szakaly testvérek jutnak eszembe. A Ferencvárossal szerettem volna magyar bajnok, de legalább dobogós lenni és a nemzetközi kupaporondra kijutni. Szerencsére, meg is valósult néhány mindebből, de vannak még terveim az életben. Sok barátom is azt javasolta, hogy a következő lépésemet jól gondoljam meg. Olyan csapathoz szeretnék menni – ha kapok ajánlatot -, ahol olyan kihí­vás vár, amelynek meg tudok felelni és azt tiszta lelkiismerettel felvállalhatom. Ameddig ez nem történik meg, még jobban beleásom magam a szakma és az idegen nyelvek tanulásába…

Riskó Géza
az MTVA sportfőszerkesztője
– Mély tiszteletem tanár úr! Mikor érezte meg, hogy nagy a baj? A csapatban volt a hiba vagy a vezetőkben? Mikor gondolt először arra, hogy távozik? Ön hol hibázott és a játékosok hol hibáztak? Szakmai kudarcnak tekinti, ami történt vagy ilyen kérem, a magyar labdarúgás? Vagy ilyen a Fradi?! Most már elmondhatja: Libán Abdi és Andrezinho esetében mi történt?
– Úgy gondolom, hogy egy gazdasági nehézségekkel küzdő, átalakulóban lévő klub – egy átalakulóban lévő menedzsmenttel – mindig hordoz magában feszültségforrásokat. Biztos, hogy mindannyian követtünk el hibákat, ezeket azonban idejében felismertük, próbáltuk orvosolni, de bizonyos köröknek nem volt elég türelmük ahhoz, hogy ennek a pozití­v hozadékát kivárják. Egy kicsit csalódott vagyok a történtek miatt, mert arra számí­tottunk, hogy végig tudjuk vinni azt a munkát, amit a menedzsmenttel elterveztünk. A külső körülmények azonban nem segí­tették elő, a vezetés azon törekvését, hogy zökkenőmentesen történjen az átalakulás, és ezzel párhuzamosan egy új, eredményes csapat alakuljon ki. Mindehhez hozzájárult, hogy lényegesen csökkenteni kellett a fizetéseket, amely természetes módon feszültséget okozott az öltözőben. Ehhez jöttek hozzá a már emlí­tett fegyelmezetlenségek, és az utolsó percben történt kiesés az Európa Ligából. Ezeket a problémákat nem lehetett egyik pillanatról a másikra orvosolni, de hogy jó úton jártunk bizonyí­tja, hogy a Fradit egyszer sem verték agyon az ellenfelek, sajnos szoros mérkőzéseken szenvedtünk vereségeket. Az a csapat, amely júniustól július közepéig komoly nemzetközi edzőmérkőzéseket nyert meg, és az Európa Ligában is három tétmérkőzésen győzött, nem felejtett el egyik napról a másikra futballozni. Mint ahogy mi sem felejtettük el a szakmát egy-két hét alatt. Andrezinho és Abdi is fegyelmezetlenül viselkedett, megszegték a házirendet, és akadt, aki az egyéni karrierjét a klub érdekei elé helyezte, néhány játékostársát pedig abba az irányba próbálta terelni, hogy a saját igazát bizonyí­tsa. Úgy gondolom, idejében felismertük a problémát, de döntést csak akkor tudtunk hozni, amikor a fegyelmezetlenség bekövetkezett. Sajnálom, hiszen arra is figyeltünk, hogy a játékosokkal napi szinten foglalkozzunk mentálisan is, ennek volt köszönhető, hogy amikor 4 hónapos csúszás történt a fizetések kapcsán, nem következett be sztrájk, és nem volt ezzel kapcsolatban egyetlen negatí­v nyilatkozat sem. A játékosokkal való viszonyunk tehát korrekt volt, és ha pár hete még fegyelmet tudtunk tartani az öltözőben, ezt a képességünket sem vesztettük el néhány hét alatt.

Szöllősi György
a FourFourTwo magazin főszerkesztője
– Amikor a Ferencvároshoz érkezett, többet vagy kevesebbet remélt ettől a feladattól, mint amit végül is adott? Mi lesz azokkal, a részben Kaposvárról érkező játékosokkal, akik főként az ön személyes hí­vására és az ön személye miatt érkeztek az Üllői útra?
– Egy kicsit a vakrepülést vállaltam, azt is mondhatnám, hogy beletettem a sárkány szájába a fejem. Ezzel együtt az egy év mérlege pozití­v volt. Megpróbáltam a munkámmal, a viselkedésemmel, a kommunikációmmal egy új Ferencváros kialakulását segí­teni. Majd az idő eldönti, hogy mindebből sikerült-e valamit megvalósí­tani vagy sem. Úgy gondolom, vannak a keretnek értékes játékosai, ezt mindig annak a tükrében kell vizsgálni, hogy milyen lehetőségek vannak egy csapat kialakí­tására. A nagyobb problémát abban látom, hogy az utóbbi években (10-15 esztendő) a tulajdonosok körüli huzavona miatt nem volt stabilitás és folyamatosság a Ferencváros vezetésében, és ennek következtében nem lehetett sem rövid-, sem közép-sem pedig hosszú távú stratégiát kidolgozni. E nélkül pedig nem lehet eredményes egy klub.

Zombori Sándor
a Sport TV szakkommentátora
– Gratulálok az eddigi munkájához, amit a Ferencvárosnál elvégzett! Bár úgy gondolom – és ez az egyéni véleményem – hogy ez a feladat meghaladta az erejét. Ettől függetlenül nem kell elkeserednie, hiszen a szakmai kvalitásai vitathatatlanok. Most rövid ideig pihen, vagy azonnal munkába áll, ha megkeresik? Edzői pályafutása során melyik volt az a csapat, amelynél a legnehezebben tudta megvalósí­tani az elképzeléseit?
– Zombori úr kritikájának pozití­v részét köszönöm, bár az nem esett jól, hogy többször hangoztatta: meghaladja a képességeimet a Ferencváros szakmai irányí­tása. Most is úgy gondolom, hogy megvannak bennem azok a vezetői és szakmai kvalitások, hogy bármelyik magyar csapatot, í­gy a Ferencvárost is eredményesen tudjam vezetni. Komoly eredményt viszont csak ott lehet elérni, ahol a feltételek is rendben vannak. Az élet úgy hozta, hogy eddig két helyen dolgoztam: Kaposváron lettem az, aki, a Fradinál pedig eredményességben léptem előre. Összességében mind a két helyen elismerték a munkámat.

Az összeállí­tást készí­tette: Vámos Tamás

Forrás: SPORT plusz  XXIII. évf. 34. szám