Rangadó – örökrangadó (névadó!)

1901-ben először mérkőzött az FTC és az MTK labdarúgó csapata. Természetesen ez még nem volt rangadó, még a rangadó szó is ismeretlen volt. Eleinte nem kapott külön elnevezést a zöld—fehérek és kék—fehérek összecsapása, azután pedig éveken át derby, legjobb esetben örök derby névvel tisztelték meg. A rangadó szót — alig több, mint egy emberöltővel ezelőtt vezették be a magyar sportnyelvbe.

A korabeli sportnapilap 1931 tavaszán nagyszabású pályázatot í­rt ki, a hazánkban használatba jött idegen sport szakkifejezések kiirtására, illetve magyar szakkifejezések teremtésére. Ezt a magyarosí­tó akcióját évről-évre megismételte a lap, í­gy 1935-ben is. Minden évben, minden alkalommal megnevezett néhány olyan idegen szót, amelynek kiküszöbölését különösen ajánlatosnak tartotta.

Így 1935-ben kitűzte a derby magyarí­tását pályázati célul. Ezt egyébként kitűzte már előzőleg is egyszer, de akkor eredmény nélkül. 1935-ben mintegy ötven új kifejezést vagy rég nem használt ódon magyar szó felfrissí­tését ajánlották a derbyre pályázók, éltusától szí­ne-javáig vagy újudvartól helyosztó-ig . . .

Az ötven ajánlott szó között szerepelt Bendekovits Gyula akkori salgótartjáni fodrászsegéd javaslata: legyen a derbyből — rangadó. A bí­ráló bizottság elfogadta az új szót, az ajánlattevőt kitüntette, a szó használatát megkezdte, s a rangadó szinte percek alatt a legnépszerűbb magyar labdarúgó szakkifejezések egyike lett. No, persze a gyors népszerűsödéshez az új szó megjelölte esemény rangos volta is hozzájárult! A rangadó szó legnépszerűbb válfaja az „örök” rangadó lett, az FTC és az MTK mérkőzése, függetlenül a névváltozásoktól (Ferencváros,  Kinizsi, Hungária, Bástya, Vörös Lobogó) és attól, hogy a mérkőzés időpontjában a két népszerű csapat tényleg a magyar labdarúgó rangsor élén állt-e vagy sem. A két csapat találkozását ezért napjainkban is örökrangadónak tekintjük …

Nagy Béla

1980.