Sebestyén Béla

Sebestyén Béla (1886. január 23., Budapest – 1959. december 19., Budapest), az MTK (1905-13: 106 bajnoki / 28 gól; egy bajnok- és két kupagyőztes csapat tagja) jobbszélsője, 1906 és 1912 között 24 mérkőzésen szerepelt a nemzeti tizenegyben és 2 gólt szerzett. Tagja volt az 1912. évi olimpiai tornán a vigaszdí­jban győztes magyar együttesnek.

A szí­nészdinasztiából származó játékos az első nemzetközi szí­nvonalat elért jobbszélsőnknek tekinthető. (Fivérei közül Mihály Miskolcon, Géza pedig a fővárosban — a Budai Szí­nkörben, majd a Ví­gszí­nházban — lett szí­nigazgató.) Sebestyén ragyogóan cselezett, egészen egyéni „trükkjei” is akadtak. Villámgyorsan futott el és pontosan, körültekintően adta be a labdát. Ellenfelei gyakran tehetetlennek bizonyultak vele szemben. A válogatottban Bodnár Sándorral Európa-hí­rű szárnyat alkotott. Egyetlen hiányossága: ritkán tört kapura, nem volt elég eredményes. Pedig nagyon sokszor faképnél hagyta a védőket. Rendszerint azonban bevárta valamelyik társát és önzetlenül rábí­zta a befejezést, átengedte a gólszerzés dicsőségét. Legemlékezetesebb teljesí­tményét 1912. április 14-én, a németek elleni mérkőzésen (4:4) nyújtotta.

(Antal Zoltán és Hoffer József í­rásainak valamint az MTK kiadványainak és a magyarfutball.hu felhasználásával)