Sírt a kapus
Sárosi György
Amikor Orth György, úgy a húszas évek végefelé hazalátogatott Magyarországra, vékony, barna fiúra hívták fel a figyelmét. Orth végignézte a fiatal Stefancsics Gyurka játékát és csendesen csak annyit mondott :
— „Megvan az utódom.”
És Sárosi György elegáns, könnyed, mindig sportszerű játékával, jó tizenöt éven át a szurkolók kedvence, a kapusok réme, a csavaros-eszű „agytröszt,” vezére és évekig a világ legjobb középcsatára lett.
1937. szeptember 19-e.
Magyar — Csehszlovák válogatott mérkőzés a Hungária úton. Az ellenfél 3:2-re vezetett, aztán . . . 8:3-ra győztünk.
A csapat utolsó hét gólját Sárosi lőtte. Fejjel, lábbal, kapásból, mindegyiket másképp, a gólszerzés összes lehetőségét megcsillogtatva.
Planicka, a csehszlovákok világhírű kapusa a nyolcadik gól után földhöz vágta a sapkáját és a hálóba kapaszkodva úgy sírt, mint egy ötéves kisfiú.
Vélemény, hozzászólás?