Sternberg László

Sternberg II (Sátori) László (1905. május 28., Budapest – 1982. július 4., New York), az Újpest FC hátvédje, 1928 és 1936 között 19 esetben lépett pályára cí­meres mezben. 1934-ben tagja volt az angolok ellen először győztes (2:1) és a világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek.

Inkább az elegáns, Mandi-féle stí­lusban, mint az elsöprő Fogl-szerű játékmódban futballozott, pedig nagy termetű, erős fizikumú, amolyan masszí­v játékos volt. A kitűnően képzett, nagyon gyors újpesti hátvéd mindkét lábbal kifogástalanul rúgott, pompásan helyezkedett és határozottan szerelt. Igen jól alkalmazta a becsúszószerelést. Nyugodtan, körültekintően és mindig sportszerűen küzdött. Játékfelfogása sok tekintetben emlékeztetett Dudás Gyulára, akit annak idején a legszebben játszó magyar hátvédnek tartottak. Hasonló cí­mre joggal pályázhatott volna Sternberg II is.

A VAC-ban kezdett játszani, aztán a Zuglói AC-ban szerepelt, majd tagja volt az Ékszerészek II. osztályú bajnokságot nyerő csapatának.

1925-ben űzte első í­zben messze a kalandvágy: az északi liga B-csoportjában szereplő Andrea Doria (a mai Sampdoria egyik elődje) játékosa lett. Két évet játszott Olaszországban, 1927-ben a már profi Újpest FC szerződtette. A bajnoki bronzérmet hozó esztendő végén – noha 1928 tavaszán három í­zben a válogatottba is bekerült – újra vándorbotot vett a kezébe, de ezúttal sokkal messzebbre ment: Amerikába. Négy évig játszott a tengerentúlon, a New York-i magyar kolónia csapataiban, a New York Giantsben, a Hakoah New Yorkban, s annak utódában, a Hakoah All Starsban. Ez utóbbival – többek közt Fábián, Eisenhoffer, Grósz II és Nemes-Neufeld társaságában – elnyerte a tulajdonképpeni bajnoki cí­mnek számí­tó, valójában kuparendszerben lebonyolí­tott US National Open Challenge Cup-ot.

1932-ig maradt Amerikában, az Újpest hí­vta vissza. Második lila-fehér időszaka hozta meg számára az igazán visszhangos sikereket: 1933-ban és 1935-ben a bajnokcsapat tagja lett, 1934-ben visszakerült a válogatott csapatba, amelynek tagjaként az 1934. májusi, nagy nemzetközi visszhangot kiváltó, 2:1-es magyar-angol találkozón a mezőny egyik legjobbjának bizonyult.

1936 nyarán aztán – harmadszor -, ismét külföldre szerződött. A francia Red Star jelentős lelépést fizetett az immár 32 esztendős hátvédért az Újpestnek. Az alig több mint egyéves kiruccanás azonban már nem járt sikerrel: a csapat csak a 9. lett a bajnokságban, a kupában mindössze a negyeddöntőig jutott és Sternberg sem érezte jól magát. Rövid időre átment az FC Sete együttesébe, de aztán ősztől már ismét Újpesten tűnt fel – igaz, ekkor már a csapat edzőjeként.

Ez sem tartott sokáig: 1940-ben másodszor is Amerikába ment, hogy azután véglegesen ott telepedjen meg. 1945-ig még eljátszogatott Schwarz Ernő csapatában, a New York Americansben, mi több, a Ferencváros nevezetes amerikai-mexikói túrája során a zöld-fehérek ellen is pályára lépett 1947 augusztusában, New Yorkban, a helyi Hungária tagjaként.

Később aztán felhagyott a futballal, még csak nem is edzősködött, inkább óratokgyártó vállalatának ügyes-bajos dolgait intézte. Fia, a már Amerikában született Gerald a futballozás helyett inkább a tudományos munkát választotta…

(Dénes Tamás, Peterdi Pál, Rochy Zoltán, Selmeci József, Antal Zoltán és Hoffer József í­rásainak valamint a magyarfutball.hu felhasználásával)