Strausz László: 65
A váci születésű beállós egy toborzón került az MTK-hoz, a kék-fehéreknél nevelkedett, végül a tartalékcsapat jelentette számára a végállomást a Hungária körúton.
1975-ben, édesapja halála után tért vissza szülővárosába, ahol ‘majd egy évtizeden át játszott a második-harmadik vonalban szereplő csapatban (a katonaság idején a BEM SE játékosa volt).
Párszáz meccsel a lábában, jókora rutinnal, Dalnoki Jenő kívánságára került az Üllői útra 1985 nyarán, huszonkilenc évesen.
Az első két NB I-es szezonjában mindössze egy mérkőzést hagyott ki, ekkor lőtte góljait is az élvonalban. A bődületes szabadrúgásairól is ismert Strausz legemlékezetesebb találatát a Tatabánya ellen lőtte az Üllői úton. A kiváló lövőtechnikával rendelkező játékos szinte minden találatát szabadrúgásból érte el.
A folytatásban sérülés akadályozta valamint feltűnt az ifjú Limperger, aki hamarosan első számú beállóssá vált Rákosi Gyula csapatában. 1989 nyarán távozott a Fraditól és befejezte a játékos-pályafutását.
Edzői pályafutását a váci utánpótlásban kezdte, két idényen át az NB I-es csapatot is vezette. A ’90-es évek második felében megfordult a ZTE és a Szeged élvonalbeli együtteseinél is, a kétezres években az NB I/B-s Dorognál, majd a megye I-es Őrbottyánnál is dolgozott.
Klubjai (játékosként): MTK-VM (1971-75), Váci Izzó (1975-85), Bem SE (1976-78), FTC (1985-89: 74 bajnoki / 5 gól)
edzőként: Vác (1996-98: 61 bajnoki), ZTE (1998/99: 34 bajnoki), Szeged (1999/2000: 4 bajnoki), Dorog (2001), Őrbottyán
A Tatabánya ellen:
A Volán ellen:
5 hozzászólás a(z) Strausz László: 65 bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
köszönöm mindenkinek a megemlékezést és a jókívánságokat , igazán jól esett. strausz lászló
Érdekes, hogy így megmaradt ez az összeállítás, bennem nem, pedig ha jobban meggondolom, lehet, hogy nekem ez a csapat megvolt gombfociban. De mintha abban Kvaszta lett volna benne, Dukon meg talán nem.
Kedves Lacimadár!
Nem meg bántva téged, én csak tisztelettel megemlékeztem a Strausz Laci fémjelezte Fradiról!
Még abban az időben sem volt jellemző, az a játékos áramlat, ami jellemzi a mai modern labdarúgást!
Halkan megjegyzem, hogy az általad említett álomtizenegyet is zsigerből fújom, és hála a Jóistennek a szüleim, nagyszüleim anektódázásának köszönhetően, illetve a FRADI TÖRTÉNELMÉT ismerve, pontosan tudom, hogy mekkora játékosok voltak!
Szerencsés ember vagy, hogy neked megadatott, hogy ezeket a fantasztikus sportembereket élőben láthattad játszani!
Attól még , az általam említett kezdőtizenegy nagyon sokat jelent számomra,(FRADIZMUSUK nem vonható kétségbe) még ha játéktudásban nem lehet egy napon említeni az általad megemlített klasszikusokéval!!!
Hozzáteszem egyikük sem „őslények” számomra, klubbunk dicső legendái!
Maradok tisztelettel!
Nem bántásként, Schmeichel, nem tehetsz róla, hogy ennyivel fiatalabb vagy, de nekem hál’Istennek (vagy sajnos?), álmomból felkeltve a géczinovákmátraipáncsicsjuhászszűcsszőkevargaalbertrákosifenyvesi jut eszembe, igen, így egybeírva, mert akkoriban szezononként 1-2 új játékos érkezett egy csapathoz (vagy az ifiből, vagy egy másik csapatból), de ez régen volt… csak azért nem bánom, hogy annyi idős vagyok, amennyi, mert nekünk még megadatott, hogy bár elismertük Pelé, B. Charlton, Mazzola, Eusébio, Rivera stb. klasszisát, de világsztárokért nem kellett külföldi meccseket nézni -nem is tudtunk volna-, elég volt egy jó átlagos NB I-es meccs.. mint pólóban, már 100 éve… megsüvegeljük Ikodinovicsot, Udovicsicset, Sapicsot (vagy régebben: Rudicsot, de Magistrist, Dolgusint stb.), de vannak nekünk legalább olyan hazai klasszisaink…Mit felejtett el a magyar futball, amit a póló még mindig tud? Ja, lehet, hogy dolgozni kellene a duma helyett? Szomorú vagyok, hogy egy mai fiatal Fradistának már Nyilasi, Ebedli is csak valami „dínó-korabeli” őslény, aki vagy létezett, vagy nem…
ISTEN ÉLTESSEN SOKÁIG STRAUSZ LACI!
Ha álmomból felkeltenek akkor is sorolom a Zsiborás-Hámori Pintér Strausz Keller-Bánki Kincses Takács-Fischer Dzurják Dukon fémjelezte kezdő tizenegyet!!!